A+ A-

Világok találkozása 2. rész

Ezek után minden felolvasáson és előadáson megjelentem, folyamatosan őt kerestem, de napokig nem jártam sikerrel. Vagy nem járt be, vagy láthatatlan volt. Nagy nehezen kiderítettem a nevét, bár ezért busás árat kellett fizetnem, ha ugyan egy fiatalabb oktató leitatása és a név kiédelgése belőle annak számít. Nagy Márk. Na ne már, milyen név ez? Aztán rájöttem. Láthatatlan, mint ő maga, bár abban is biztos voltam, hogy nem Nagy Márkként született a világra.
Így viszont már le tudtam szűrni, hogy melyik előadásokon vagyunk együtt, hol kellene ott lennie, bár nagyon nehezen találtam meg. Mindig a legeldugottabb – már amennyire ez egy előadóban lehetséges -, legközömbösebb, legfeltűnőtlenebb és legsötétebb zugokat kereste, lehetőleg kínosan ügyelve arra, hogy ne nagyon legyen közelében senkinek. Valahogy az volt az érzésem, hogy amennyiben ez lehetséges, nem szeretne kompromittálódni senkivel. Tudta, hogy nem ide tartozik és emiatt vérzett érte a szívem.
Mivel mi „kultúrnépek” vagyunk, így az elvárással ellentétben senki mást nem hívtak Nagy Márknak, mert az nem elég előkelő, úgyhogy könnyű dolgom volt annak a feltérképezésében is, hogy mégis milyen eredménnyel végzi a kart. Amit tapasztaltam, ismét rendesen orrba vágott. Évfolyamelső!! Itt van a jogi karon egy roma származású, mindenki által lenézett srác és ezek a sznob buggyantak még azt sem tudják, hogy kenterbe vágja őket? Az agyvérzés kerülgetett, illetve nem akartam elhinni, hogy ilyen létezik a világon! Ki ez a srác és hogy a fenébe csinálja? Erről minimum egy könyvet kellene írni, de legalábbis minden folyosóra kifüggeszteni, hogy ébresztő sznob lököttek! Kössétek fel a gatyátokat, mert bizony ha sikerül áttörnie az előítéletek vastag falát izzadni fogtok, ha őt kapjátok a tárgyalásokon az asztal másik oldalára.
Egy idő után azt is kitapasztaltam, hogy hogyan közlekedik a Kampuszon és azt is tudtam mikor hol van. Így már nem volt nehéz elkapnom őt az órák után sem és követnem hazáig vagy akárhova. Az érdekbarátaim teljesen meg voltak róla győződve, hogy meghibbantam, de elsimítottam az ügyet azzal, hogy egy tanulmányt szeretnék összehozni a srácból, mert abban azért ők is igazat adtak nekem, hogy valahol mégsem egy megszokott dologgal nézünk szembe.
Majd egy hónap múlva mindent tudtam róla, amit ilyen módon csak ki lehett deríteni. Hogy hol lakik, hogy lakik, honnan van pénze – éjszakánként dolgozott, és igazából alig aludt. Nem is értettem hogy bírja az iramot. Vagy egy zseni, vagy egy földönkívüli, de az biztos. Tudtam, hogy se családja, se barátnője, se barátai. A „fehérek” nem szerettek vele szóba állni, a hozzá hasonlókkal meg ő nem szeretett szóba állni. Csak egy célja volt: hogy ügyvéd legyen, számomra fel nem fogható okokból. Hogy fog ezek után érvényesülni egy ilyen világban? Bár aki eddig eljutott a valószínűleg semmiből és így tanul, azt azt hiszem nem kell félteni.
Csak egy valamit nem tudtam. Hogyan kerülhetek közel hozzá. Úgy vonzott, mint egy mágnes, képtelen voltam szabadulni tőle. Annyira más volt, mint bármi vagy bárki, amivel vagy akivel eddig találkoztam és éppen ezért ellenállhatatlanul vonzott. Éjszakánként, ha dolgozott sokszor lestem őt egy sötét zúgból és visszaidéztem bőrének fűszeres illatát, szemének acélos tekintetét. Minden porcikám kívánta őt és ellenálhatatlan vágyat éreztem, hogy kimentsem abból az életből, amibe azért kényszerült mert nem oda és nem olyannak született, mint nagyon sokan mások a környezetében. Ennek ellenére sosem adta fel. És már azt is értettem mitől olyan kemény és acélos a tekintete, miért nem enged semmilyen érzelmet az arcán tükröződni. Át akartam törni a falat hozzá, de azt sem tudtam hogyan állhatnék neki.
Egyik nap nagyon későn végeztünk a kötelező órákkal, mert elvittek minket egy menő budapesti ügyvédi irodába hogy lássuk, hogyan mennek élesben a dolgok. Részemről az egész annyira volt érdekes, mint egy kosár almát meghámozni, de mivel ő is ott volt, nem lógtam el a mustráról. Mikor végre elszabadultunk ebből a rémálomból már sötét volt. Érdekbarátaimat hamar leráztam, mert fejembe vettem, hogy most, a sötétség leple alatt nem csak azt lesem ki, hogy hol lakik, hanem azt is, hogy mit csinál otthon.
Így hát ismét követtem őt. Egy kis sikátorban szoktam elbújni közel a tömbhöz, ahol lakik, hogy addig se vegyen észre, míg bejut a házba. Nem mondom, hogy a legkivilágítottabb budapesti részen lakott, de eddig sosem volt problémám, elrejtettem magam a kíváncsi tekitetek elől, így nem esett sosem bajom. Mikor odaértem a sikátor elejére gyorsan be is ugrottam szokásomhoz híven, viszont a szokásostól eltérően ez alkalommal valami keménybe ütköztem. Halkan felsikkantottam és megperdültem, hogy elővegyem nemlétező karatetudásomat szükség esetére, de ismét meglepetés ért. Ott állt ő, teljes életnagyságában, dühtől szikrázó szemmel és úgy tornyosult fölém, mint valami felajzott bika.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.44 pont (16 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 cscsu50 2018. 05. 4. péntek 07:06
jöhetne egy igazi folytatás
#8 Ulysses 2017. 03. 13. hétfő 17:15
Elsőre én is azt hittem, hogy ez folytatás. Az első részben valójában hármat kaptunk, ez pedig azok közül a második.
#7 veteran 2016. 08. 4. csütörtök 16:33
Kis változtatással újra írva.
#6 sunyilo 2016. 07. 27. szerda 21:37
Hányszor írod le ugyanazt?
#5 feherfabia 2016. 07. 25. hétfő 05:56
Ez nem a második rész csak az első átdolgozása!
#4 listike 2016. 07. 25. hétfő 05:49
Egyáltalán nem tetszett.
#3 A57L 2016. 07. 25. hétfő 04:37
Nem rossz,de inkább csak egy elbeszélés.
#2 fajitas 2016. 07. 25. hétfő 00:27
Szoval ha jol veszem eszre akkor az elso reszbol egy fejezet copy-pastelve lett egy uj tortenetbe es ujra megjelenitve?
#1 Törté-Net 2016. 07. 25. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?