A+ A-

Kalandozás az álmok világában

Ülök a számítógép előtt a fotelben, csak nem jön az ichlet. Majdnem dél van és már nem nagyon emlékszem mit álmodtam. Ülök a kényelmes fotelban, és csak pöfékelek. A pipámban kezd kialudni a parázs, megpiszkálom a parazsat, és mélyet szívok. A dohány parázslani kezd, érzem, ahogy a füst átáramlik a tüdőmön, majd kifújom a füstöt. A tekintetem a füstbe mered. A világ egyre távolabbinak tűnik, és lassan a füstbe vész. Megint félálomba vagyok. Ülök a fotelben és pipázgatok. A parázs kialszik, de nem gyújtom meg újra. Most minden elhalkul, de valakinek hallom a lélegzetét magam mellett. Lenézek a padlóra, és valóban ott kuporog mellettem hátratett kézzel, és a szemembe néz. Már emlékszem újra álmodom, és ott vagyok vele. Még miníg azt teszi, amit megparancsoltam neki. Türelmesen vár amíg rá kerül a sor. Közben a tekintete folyamatosan az enyémet keresi, azért mert megparancsoltam, és azért, mert tudja, hogy szeretem, ha a szemembe néz. Azért mert igy nem titkolhat el semmit. Hiszen a szem a lélek (és minden más) tükre. Minden egyes érzelmét látom a szemén. Érzem a félelmét, a tiszteletét, a bizonytalanságát és a feltétel nélküli engedelmesség tudatát. És azt is látom, hogy élvez minden percet. Ő csak vár, néz és türelmesen várja a parancsot.
Kiemelem számból a pipát, és fölé emelem. A dohányt a fejére szórom és az orra elé dugom a pipát.
- Tisztítsd meg! - Parancsoltam neki.
Ő már kapott is utána és mohón nyalogatni kezdte. A pipa még forró volt, hiszen most oltottam el, láttam, hogy égeti a nyelvét, de ez látszólag nem zavarta. A szemébe néztem, és láttam hogy arra gondolt, hogy valami más van a szájában.
- Mire gondolsz? - hangzott a kérdésem.
- Az ön farkára, Mylord. - hangzott a válasz őszintén.
- Megengedtem?
- Nem Mylord.
- Mi volt a feladatod?
- Hagy megtisztítsam a pipáját, Mylord.
- És e helyett mit csináltál?
- Élvezkedtem, Mílord.
- Nem akarsz valamit mondani?
- De igen, Mylord. Kérem, Mylord, büntessen meg mert rossz rabszolga voltam, és engedély nélkül élvezkedtem! Kérem, Mylord, büntessen meg példásan, hogy megtanuljam, hogy viselkedik egy jó rabszolga!
- Azért mert ilyen szépen kérted, nem vagyok rád annyira mérges. De azt tudod hogy engedély nélkül élvezkedni nagyon nagy bűn?
- Igen tudom, Mylord. Kérem, Mylord büntessen meg érte!
- Meg foglak büntetni az élvezkedésért és azért mert nem szóltál és kértél bocsánatot azonnal. De előbb fejezd be a munkád, és ne felejts el utána figyelmeztetni.
- Köszönöm, Mylord. - és folytatta a pipám tisztítását, ügyelve arra, hogy ne élvezze.
Befejezte a munkát. A pipám csillogott, ő átnyújtotta. Elvettem tőle.
- Köszönöm, Myord, hogy megtisztíthattam a pipáját. Kérem, Mylord, büntessen meg, mert élvezkedtem, nem szóltam, és nem kértem bocsánatot azonnal!
- Hozd a pálcát!
Már tudta mi a dolga. Térden csúszva a szekrényhez ment, kihúzta a fiókot. A fiókban sok nádpálca, korbács és egyéb eszköz volt. A különböző méretű és vastagságú nádpálca közül kiválasztott egyet. Nagyon jól tudtam, hogy eszébe nem jutna a legvékonyabbat kiválasztani. Kis ideig válogatott, majd kiemelt egy vastag pálcát. Nem volt a legvastagabb de vékonynak sem volt mondható. Betolta a fiókot, és térden csúszva vissza jött.
- Mi tartott idáig? - kérdeztem mérgesen.
- Bocsánat, Mylord! - és átnyújtotta a pálcát.
Felálltam, a pálcát megsuhogtattam a levegőben, ő a szemembe nézett, ás láttam, hogy fél a veréstől.
- Félsz? - kérdeztem rá.
- Igen, Mylord, félek a büntetéstől, de megérdemlem, mert rossz voltam.
Azonnal négykézláb ereszkedett, és felvette a büntető pozíciót. Fejét magasra emelte, lábait szétnyitott, és várta a fájdalmat.
A pálcát meglendítettem a levegőben, hallotta a süvítést, összeszorította az ajkát, de a fájdalom csak nem jött. A háta mögött álltam a pálca végét a háta közepére tettem, és lassan körbesétáltam, megcsodáltam a mozdulatlan testét, de a pálca vége mindvégig a háta közepén maradt. Újra mögé értem. A Pálcát a seggére helyeztem, simogattam vele, majd hirtelen felemeltem a pálcát. Ő rutinosa abban a pillanatban összeszorította az ajkát, de az ütés nem jött. Vártam, hogy megnyugodjon és levegőt vegyen. Levegőt vett, és e miatt izmainak feszülése alább hagyott. Erre a pillanatra vártam, és ki is használtam. Hatalmasat csaptam a seggére. Mivel már nem volt felkészülve, a fájdalom váratlanul érte. A feje hátra feszült, homorított és nagyot nyögött. Csak nyögött, mert tudta, hogy nem szabad kiabálnia.
- Egy, köszönöm Mylord. - számolta, mert tudta, hogy számolnia kell.
A pálcát nem emeltem föl. A megjelenő vörös csíkon hagytam. Hirtelen felemeltem, és újra lecsaptam ugyanoda. Ő most már nem mozdult, csak számolt. Ez után az ütéseket szépen egymás mellé helyeztem. A huszonötödik ütés után az egész segge vörös foltokkal és hurkákkal volt tele. Ekkor már éreztem, hogy egész testében remeg a fájdalomtól, de nem mer hangosan nyögni.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.56 pont (25 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 A57L 2014. 03. 24. hétfő 07:20
Nem rossz.
#4 Gabi 2002. 03. 23. szombat 00:25
MazoCHista. én nem tennék fel olyan szöveget ERRE az oldalra, amelynek a szerzője még EZT a szót sem tudja leírni!!!
#3 Master Yoda 2002. 03. 22. péntek 08:15
Azért az elso mondat se semmi... Amiben "... csak nem jött az ICHLET."
#2 Helios 2002. 03. 22. péntek 04:42
Nem rossz, szep kerek tortenet... csak az a mazovista nem kellett volna bele... elrontotta a hangulatom... az mazohista
... ezert buntetes lesz...
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?