A+ A-

Gazella

Mintha feszített víztükör alól robbantam volna ki, hogy ismét teleszívhassam tüdőmet a friss levegővel, úgy rántott vissza gondolataim közül a valóságba a kupé ajtajának nyikorgó hangja. Ösztönös mozdulattal szakítottam el pillantásomat az ablak előtt elsuhanó tájról, hogy az érkezőre pillantsak.
Ő állt ott előttem, mosolygó arccal pillantva be a kupéba, érdeklődő arccal szemlélve magányomat, és a körülöttem terpeszkedő üres üléseket.
- Hello! - szólalt meg végül. - Leülhetek ide?
Mintha feszített víztükör alól robbantam volna ki, hogy ismét teleszívjam tüdőmet a friss levegővel… Egy búbánatos fityfenét. Pont hogy most akadt el a lélegzetem, mintha egy erős kéz marokra szorította volna a tüdőmet. Megszólalni sem bírtam, ezért csak bólintottam, ő pedig egy mégszélesebb vigyort villantottam rám, és behúzva maga mögött a nyikorgó ajtót, elhelyezkedett velem szemben a vonat ülésén. Szívem hevesen dobogott. Azon csodálkoztam, ő hogy nem hallja meg, amikor én majd megsüketülök a fülsértő dörömböléstől.
Csak ültünk némán, egymással szemben. Fakókék szemei látszólag a semmibe révedtek el, miközben álkapcsa folyamatos lágy mozgást végzett, ahogy rágta a rágóját. Én úgy csináltam, mintha ismét visszatértem volna előbbi elfoglaltságomhoz, és az ablakon át bámulnám az elsuhanó tájat, de közben egy pillanatra sem tudtam levenni róla a tekintetem, és szemem sarkából folyamatosan őt bámultam.
Nem akkor láttam őt először. Bár még csak alig negyed, legfeljebb fél óra telhetett el az első alkalom óta, de már most úgy éreztem, mintha világéletemben őt kívántam volna.
De kezdjük az elején! Az elmúlt napoktól, hetektől eltérőn kissé borongós idő volt, amikor azon a szombat délelőttön kimentem a pályaudvarra. Engem persze a legkevésbé sem zavart a szinte már üvöltő napsütés hiánya. Ez talán a szokásosnál elviselhetőbbé tette a tavaszt, bár nagyon is jellemző, hogy pont akkor romlik el az idő, amikor lenne időm kikapcsolódni. Még az a mázli, hogy az eső nem esik. Pont most, amikor eltölthetek egy kellemes hétvégét Zolival.
Ritkán láttuk egymást. Bár állítólag a pasim, a kapcsolatunk ennél jóval bonyolultabb. Már jó ideje ismertük egymást. Bár kissé visszahúzódó, tartózkodó, és szemérmes… ő inkább úgy mondaná, konzervatív fiú volt, talán épp ezért szerettem. A kapcsolatunk lassan épült fel, és egy idő után eljutottunk arra a szintre, hogy, bár mindketten nagyon jól sejtettük, hogy nem egymással fogjuk leélni az életünket, elhatároztuk, töltünk együtt pár boldog hetet, hónapot, évet. Amennyi jut. Ezek után a szex talán mégfelemelőbb és vadítóbb volt vele, mint azokkal, akikkel az első találkozás hevületében égve egymásnak ugrottunk.
Nos igen, mondhatni a pasim volt, de a kapcsolatunk sosem úgy nézett ki, ahogy az a leányregényekben meg van írva. Nem sétálgattunk minden szabadidőnkben kéz a kézben a parkban, vagy húzódtunk be valahova enyelegni, ha épp esett az eső. Nem mentünk el együtt, olyan gyakran, ahogy csak lehet, enni valamit, hogy közben csak egymás szemét bámuljuk, miközben vakon tömjük magunkba a kaját. Nem ragozom tovább. Röviden kifejezve, nem voltunk soha az a nagybetűs Álompár. Az elmúlt időkben meg pláne nem. Ő már lassan az utolsókat rúgta az egyetemen, és az utolsó félévet gyakorlatilag kizárólag a szakdolgozat írásának szentelte. Ahhoz azonban, hogy a Nagy Műre tudjon koncentrálni, ahogy ő nevezte a kis elemzését, csendre és nyugalomra volt szüksége. Ezt mondjuk meg tudom érteni. Bár nekem szerencsére még a legnagyobb gondom ilyen téren a novelláim írása, amelyeknél nem sürget határidő, és vagy tetszik az olvasóknak, vagy nem, engem is őrületbe kerget, ha írás közben folyamatosan körülöttem dumálnak, mászkálnak, sertepertélnek. Ha nincs egy nyugodt órám, amikor le tudnék ülni írni, anélkül, hogy bárki megzavarna. A szakdolgozat írására pedig ez még fokozottan is igaz, hiszen azt meg az ember a háta közepére se kívánja, úgyhogy még csak a késztetés sincs meg rá, hogy a körülötte zajló események helyett arra figyeljen. Úgyhogy Zoli, ezen érvekre hivatkozva, fogta magát és átrakta a székhelyét a család vidéki nyaralójába egy a semmi közepén fekvő kis faluba.
Innentől kezdve ritkaságszámba ment, hogy telefonbeszélgetésen túl sokat tudtunk volna érintkezni. Ő hét közben járt csak fel Pestre, bevásárolni, a konzulensével találkozni, családot látogatni, vagy a könyvtárba egy újabb stóc könyvért, miközben én az egyetemen rohadtam. Amikor meg én értem rá hétvégén, na akkor ő meg, mivel a könyvtár zárva, a konzulens sincs benn az egyetemen, minimum két, de a péntekkel együtt inkább három napra úgy beásta magát a munkájába, mint vakond a lukába.
Ebből fakadóan a kapcsolatunk, ami sohasem volt épp szokványosnak mondható, méginkább fellazult. Félreértés ne essék, szerettük egymást, és alig vártuk azt a pár alkalmat, amikor havonta egyszer, vagy kétszer együtt tudunk tölteni egy estét. Pláne ha egy egész hétvégét.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.85 pont (34 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 Annaahh 2016. 04. 5. kedd 13:29
Szerintem izgi volt! Én is várom a folytatást!
#10 RAVETRAIN 2016. 04. 4. hétfő 17:37
Egyébként furcsállom, hogy miért nem pontoztak föl minimum bő 8asra, sőt én speciel 9est adtam rá, mert szerintem ebben minden megvan, csak hát ugye nem éppen egy hosszas szeretkezésről szól, viszont szerintem ennek is meg van a maga hangulata. Ráadásul a rengeteg párbeszéd abszolút élethűvé teszi, és maga a helyszínek is izgalmasak.
Én tuti 10-est adtam volna rá, ha a vége beteljesedik egy ágyban fekvős hosszú szexjelenettel.
Remélem lesz folytatás!
Például a sztriptízklubban nyilvánosan kostólgathatnák egymást a férfiak előtt smile
#9 RAVETRAIN 2016. 04. 3. vasárnap 21:42
Nekem nagyon tetszik, hogy rengeteg párbeszéd van benne, viszont ebben a történetedben is furcsállom, hogy miért nem fejted ki bővebben a szexjeleneteket. Szerintem ez simán 10-es lehetne, mert abszolút életszagú,
csak hát finoman szólva is rövidek a szexjelenetek sajna.
De szerintem így is bejövős. 9p
és igen smile én is várom a folytatást! Szerintem nem baj, ha hosszú egy történet. Ne a szexjeleneteken spórolj smile
#8 PEGS_59 2016. 03. 14. hétfő 22:15
Folytatásra vár.
#7 genius33 2016. 03. 13. vasárnap 08:04
Szuper! Legyen folytatása. smile
#6 cscsu50 2016. 03. 11. péntek 08:22
Kicsit vontatott.
#5 papi 2016. 03. 10. csütörtök 15:14
Ez nagyon jó.
#4 Andreas6 2016. 03. 10. csütörtök 10:27
Gratula. (Egyeseknek minden közepes, ami nem tömény pornó)
#3 veteran 2016. 03. 10. csütörtök 09:08
Közepes.
#2 A57L 2016. 03. 10. csütörtök 06:45
Kellemes,szép történet.
#1 Törté-Net 2016. 03. 10. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?