Gazella

Mintha feszített víztükör alól robbantam volna ki, hogy ismét teleszívhassam tüdőmet a friss levegővel, úgy rántott vissza gondolataim közül a valóságba a kupé ajtajának nyikorgó hangja. Ösztönös mozdulattal szakítottam el pillantásomat az ablak előtt elsuhanó tájról, hogy az érkezőre pillantsak.

Ő állt ott előttem, mosolygó arccal pillantva be a kupéba, érdeklődő arccal szemlélve magányomat, és a körülöttem terpeszkedő üres üléseket.

– Hello! – szólalt meg végül. – Leülhetek ide?

Mintha feszített víztükör alól robbantam volna ki, hogy ismét teleszívjam tüdőmet a friss levegővel... Egy búbánatos fityfenét. Pont hogy most akadt el a lélegzetem, mintha egy erős kéz marokra szorította volna a tüdőmet. Megszólalni sem bírtam, ezért csak bólintottam, ő pedig egy mégszélesebb vigyort villantottam rám, és behúzva maga mögött a nyikorgó ajtót, elhelyezkedett velem szemben a vonat ülésén. Szívem hevesen dobogott. Azon csodálkoztam, ő hogy nem hallja meg, amikor én majd megsüketülök a fülsértő dörömböléstől.

Csak ültünk némán, egymással szemben. Fakókék szemei látszólag a semmibe révedtek el, miközben álkapcsa folyamatos lágy mozgást végzett, ahogy rágta a rágóját. Én úgy csináltam, mintha ismét visszatértem volna előbbi elfoglaltságomhoz, és az ablakon át bámulnám az elsuhanó tájat, de közben egy pillanatra sem tudtam levenni róla a tekintetem, és szemem sarkából folyamatosan őt bámultam.

Nem akkor láttam őt először. Bár még csak alig negyed, legfeljebb fél óra telhetett el az első alkalom óta, de már most úgy éreztem, mintha világéletemben őt kívántam volna.

De kezdjük az elején! Az elmúlt napoktól, hetektől eltérőn kissé borongós idő volt, amikor azon a szombat délelőttön kimentem a pályaudvarra. Engem persze a legkevésbé sem zavart a szinte már üvöltő napsütés hiánya. Ez talán a szokásosnál elviselhetőbbé tette a tavaszt, bár nagyon is jellemző, hogy pont akkor romlik el az idő, amikor lenne időm kikapcsolódni. Még az a mázli, hogy az eső nem esik. Pont most, amikor eltölthetek egy kellemes hétvégét Zolival.

Ritkán láttuk egymást. Bár állítólag a pasim, a kapcsolatunk ennél jóval bonyolultabb. Már jó ideje ismertük egymást.