A+ A-

Egy párkapcsolat margójára 1. rész

Először a kocsiból figyeltelek titeket. Könnyű lett volna letagadni a lány szépségét. Nem volt éppen átlagos. Semmilyen szempontból sem. Telt, Rubens festményeket idéző alakja, hosszú, rakoncátlan csigákba göndörödő rézvörös haja, tejfehér bőre ordító ellentétben állt a mostani szépségideállal. Ha egy magazinban láttam volna meg, valószínűleg egyáltalán nem találtam volna szépnek. Az a tipikus bögyös-faros fajta volt, kissé robusztus, némi súlyfelesleggel, főleg a combján és a fenekén. De így élőben, hogy láttam, ahogy a haján megcsillan a fény, meg azt, ahogy nevetés közben hátra veti a fejét… Félelmetes vetélytársnak tűnt. Biztonságos távolból figyelve követtelek titeket hazáig, mármint a lakásáig. Gyakorlott mozdulatokkal ütötted be a kaputelefon kódját és lökted be a nehéz kaput, mintha egész életedben itt éltél volna. És előre engedted a lányt, illedelmesen kinyitottad előtte a kaput és előreengedted. Azt sem tudtam, mikor láttam ilyet tőled utoljára. Talán ha ezt a mozdulatsort nem látom, nem megyek utánatok, és akkor ma minden más lenne. Szerintem megdöntöttem a tűsarkúban való rövidtávfutás női rekordját, hogy odaérjek, mielőtt a kapu becsukódna.
A VIII. kerületi bérházaknak van valami teljesen egyedi, semmi mással össze nem hasonlítható szaga, egyedülálló kombinációja a zsírban fonnyasztott hagyma, a macskapisi és a doh szagának. Szerintem gyerekkoromban éreztem ezt utoljára, és akkor őszintén reméltem, hogy már nem is kell éreznem soha. Erre gondoltam, mikor felfelé osontam utánatok a lépcsőn. Mindig egy emelettel felettem jártatok. Igazából nem is nagyon kellett osonnom, a lány, ha véletlenül meglát, sem ismert volna fel. Te pedig csak őt láttad. Már az utcán is úgy néztél rá, mintha ő lenne az egyetlen nő a földön. Egyszer csak megszűnt a lépéseitek zaja, azt hittem bementetek valamelyik ajtón, de a zár kattanását nem hallottam, helyette valami sikamlós cuppogó hang ütötte meg a fülemet két lépés közt, megálltam és felágaskodtam a korlátra, hogy lássak is valamit, de addigra abbahagytátok, bármit is csináltatok addig. Akkor ötlött fel bennem először, hogy milyen röhejes is az, amit éppen csinálok, mikor bementetek a lakásba. Úgy álltam ott az ajtó előtt, mint egy kivert kutya. Aztán megint megütötte a fülemet a cuppogó hang és egyszerűen nem tudtam nem belesni a kémlelő nyíláson. Álltatok a keskeny előszobában, felváltva csókolta az ajkadat és suttogott a füledbe, te pedig csukott szemmel, hátadat a falnak vetve tűrted. El nem tudom képzelni, milyen szavakkal tudott ennyire felizgatni, de mikor kinyitottad a szemedet, olyan tüzet láttam benne, mint előtte még soha. Az értelemnek még csak a szikrája is kiveszett belőle, és a helyére költözött valami mohó állatias vágy, amitől én megrémültem volna a lány helyében. De ő nem rémült meg, továbbra is a falhoz szorított és gyengéden csókolgatott, mikor erőszakosabban nyomultál volna az ajkai közé elhúzta a fejét és pimaszul nevetett a próbálkozásaidon, hogy kiszabadulhass és átvedd az irányítást. Látszott rajta, hogy élvezi a játékot. Ráhajolt a nyakadra, és egyre hevesebbé vált, puszilta, csókolta, nyalta, harapta, egyre lejjebb haladt a testeden, egyenként és kínzóan lassan kapcsolta ki az inged felső három gombját, már szinte az egész felsőtestedről lehámozta az inget, mikor megelégelted a kiszolgáltatottságot és megpróbáltad kiszabadítani falhoz nyomott csuklóidat, hogy végre te is megérinthesd a testét, de nem engedte. Nőiesen gömbölyű karjain kidagadtak az izmok, ahogy próbált lefogni, de kétségbeesésnek még csak az árnyéka sem látszott rajta, saját hatalma teljes tudatában, pajkosan nézett a szemedbe. Kíváncsi voltam rá, meddig tűröd még el, hogy uralkodjanak rajtad, még ha csak játékból is, te, aki világ életedben mindig mindenki más fölé helyezted magad, és tíz éve nem jártál olyan munkahelyen, ahol ne te lettél volna a góré. Éppen azt latolgattam, hány perc múlva unsz bele a passzív szerepbe, mikor, olyan kérés hagyta el a szádat, amit nekem még csak szóba sem hoztál soha.
- Szopj le! – hörögted a lánynak
- Hogy mondod?- kérdezte halkan
- Kérlek, szopj le!- mondtad nyugalmat és határozottságot erőltetve a hangodra.
- Nem. – nagyon közel voltam, az ajtóhoz, minden szó jól kivehető volt, de ennél a résznél azt hittem rosszul hallok. Az apádon kívül nem ismerek senkit, aki valaha is nemet mert mondani neked bármire is. Vártam az orkánt.
- Mi?- kérdeztél vissza, láthatóan téged is meglepett a válasz. Te is tudatában voltál, hogyha a kb.200 nőnemű alkalmazottad bármelyikét odatérdelteted magad elé, egyik sem merne ellenkezni.
- Nem. - mondta a lány ugyanolyan hangsúllyal, mintha azt hinné, hogy csak nem hallottad a válaszát.
- Miért?- Az orkán nem jött. Komolyan elkezdett foglalkoztatni, ki ez a lány neked. Mi az, hogy az én férjem visszakérdez bárkinek is, hogy miért nem?! Mi az, hogy valaki teljes lelki nyugalommal nemet, mond neki?!
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.76 pont (34 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 Rinaldo 2016. 06. 6. hétfő 13:56
valami alakul.
#10 sunyilo 2016. 02. 12. péntek 23:32
A téma kiváló. Írjad tovább.
#9 papi 2016. 02. 12. péntek 13:38
Nem nagy szám.
#8 vakon53 2016. 02. 12. péntek 12:50
Netörődjél a fikázókkal írjálnyugottantovább.
#7 cscsu50 2016. 02. 12. péntek 10:58
gyengécske
#6 Andreas6 2016. 02. 12. péntek 09:44
Kilóg a sorból, az biztos. Éppen ezért tetszett!
#5 gyuri0926 2016. 02. 12. péntek 07:27
Nagyon gyenge
#4 zsuzsika 2016. 02. 12. péntek 06:51
nem tetszett.
#3 A57L 2016. 02. 12. péntek 06:27
Érdekes,de közepesnél nem jobb.
#2 feherfabia 2016. 02. 12. péntek 05:45
Nem tetszett!
#1 Törté-Net 2016. 02. 12. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?