Libegő gyönyör

Szavazás átlaga: 5.2 pont (64 szavazat)
Megjelenés: 2002. március 10.
Hossz: 11 030 karakter
Elolvasva: 6 749 alkalommal
Eredeti: Index - Erotikus fantáziáink
A 21 – es busz nagynehezen felkecmergett velünk végállomására, a Normafához. Mihelyt menetrendjére várva leállította a motorját, végre jó levegőt szívhattunk, és Kedvesem csókja még jóízűbb lett, mint bármikor. Gyönyörű őszi napsütés öntötte el a hegyet, és az Ő szemefénye tükrözte azt. Távolabb látszott a kilátó a János – hegyen, előtte a fák már sárgultak.

Jánoshegy ősszelElindultunk egy erdei úton. Hétköznap volt, alig voltak kirándulók. Egymást átölelve ballagtunk, kuncogtunk, mert csípőnk néha összeütődött, és így néha megbotlottunk. Mikor a földutak keresztezéséhez értünk, a döntést elodázandó, csókolózni kezdtünk. Cicije mellemhez nyomódott, mancsaim fenekét próbálgatták, úgy kóstolgattuk egymást. Egészen belemelegedve alig hallottuk meg a zörgést, ami lefelé száguldó bicajosok közeledtét jelezte, éppcsak el tudtunk ugrani előlük.
– Persze itt észnélkül nekieresztik magukat, csengőjük sincs, de lefogadom, hogy felfelé a Fogason hozatták magukat – morogtam.

– Naaaa, te is szoktál száguldozni! – vetette közbe. (Itt egy megelőző régi történetet olvashatsz)
– Node én fölfelé is tekerni szoktam. Mindegy, inkább húzódjunk oda beljebb, arra a padra! – invitáltam Kedvest.
A padnak csak a fatuskó – lába maradt már meg, de annál jobb, mert így ölembe ült, ringattam őt, miközben az útravalónak hozott ropit rágcsáltuk. Kezem felszaladt hátán, a másikkal popsiját tartottam, le ne essen. Csábosan vett a szájába egyre mélyebben egy félmarék sósrudat.
– Micsoda mohóság! – cukkoltam – egyszerre hányat tudsz bevenni ilyesmiből?
Ebből??? akármennyit! Deeee... mondjuk egy szépszál kifliből elég egy is... – nézett mélyen a szemembe.
– És banánból??? – vigyorogtam, bár elég olcsó vicc volt.

Nem volt ideje a lesújtó válaszra, mert egy blöki, vagyis inkább egy jó nagy
d
alf
al
alf
ma
alf
ta
alf
kutya
rohant oda hozzánk, föltette mancsait az ölembe és bizalmasan lihegett a képünkbe, nyála az ölembe csorgott. A gazdája messziről kiabált neki: "fújjj, ide gyere azonnal! ", ám az eb ahelyett nagy gyakorlottan fölnyalta a ropiból ölembe lehullott darabokat. Látnivalóan jól ismerte a csemegét. De ez semmi, mert utána szakértőn szaglászta domborodó ágyékomat. Nyilván a már kiütő szex – szagot érezte meg rajtam. Kedves kuncogni kezdett:
– Jé, nem is tudtam, hogy animal – szexet is űzöl!!! Hagyod békén azt a szegény ártatlan
k
alf
ut
alf
alf
t
! – szikrázott kedvesem szeme tréfásan.
Ő se szokott a szomszédba menni cukkolásért... dehát úgy látszik nem lesz nyugtunk itt sem. Pedig Kedves már annyira felizgatott, különben is napok óta nem szeretkeztünk. Fölpattantam:
– Ismerek erre egy rétet, szép onnan a kilátás, és
k
alf
ut
alf
ya
sem jár arra... – támadt az ötletem.




Mikor megérkeztünk a bokrokkal körülvett tisztásra, senki más nem volt ott, csak a langyos szellő simogatta a füvet. Nem mondom, hogy minden hátsó szándék nélkül, de éppen volt a hátizsákomban egy nagy törölköző, amit uszodába szoktam vinni.
– Hogy te milyen előrelátó vagy! – fogadta invitálásomat Kedves, ahogy leheveredett rá.
Most nem csókoltam meg rögtön, hanem néztem hullámos haját, kedves arcát, ahogy a lágy napsütésben, lehunyt szemmel fekszik. Majd közelebb hajoltam... Megérezte, amint a szellőnél jóval melegebb leheletem megérinti. Résnyire nyitotta szemét, mire távolabb húzódtam. Ajkai erre mosolyra húzódtak, és újra bezárta szemeit.
Lassan eszegetni kezdtem. Tréfából először megkeményítette száját, de annál jobb volt érezni, ahogy ellágyul, s beenged. Kezével tarkómon játszadozott, beletúrt hátul rövid hajamba, néha apró mozdulattal jelezve, jöjjek közelebb, szorítsam jobban oda számat az övéhez. Nyelveink hol hazai, hol a másik térfélen kergették egymást. Ha tréfásan megharaptam szájaszélét, bosszúból meghúzta fülcimpámat, hogy fájjon.
Ámde ez csak olaj volt a tűzre, mert fülem lévén az egyik kritikus erogén zónám, ez inkább csak eszembe juttatta, hogy milyen bódító az, mikor nemcsak cibálja fülemet, de bele is harap... Már a gondolatra is megkeményedett eddig csak szolidan duzzadozó farkam. Nem először ma már... Fölidézve, hogy alig egy hónappal azelőtt, megismerkedésünkkor, az első zavart mosoly után egy órával, mikor a Dunakanyarban egy száraz fatörzsön ülve, és csendes beszélgetés után hozzáhajoltam, akkor is a haja alatt, fülecskéje mögött az a finom illat volt az, amire, mint ősi, feromonok közvetítette ingerre úgy éreztem, egész lényem elemi erővel kívánja őt... de ez egy másik történet. Azóta sem kell sok, hogy feltüzeljen. Szokott vadmacska is lenni, de ilyen is, mint most... szelíd, várakozó, elfogadó...
Vagy mégsem??? Mert most karja szorítása felerősödik, mocorog alattam, Magához szorít, de csak azért, hogy oldalra fordítson, majd győzedelmesen fölémkerekedjen.
Ahhh... ráült ágyékomra, dereka kiegyenesítve, göndör hajának tincsein átsütött a nap. Megadóan, ellazultan feküdtem, már amennyire laza lehet egy srác, akinek ölén egy ilyen erotikus nő ül. De ez még semmi, mert mocorog is! Rajtam a laza, kissé talán már lompos szürke farmerom van, ami már az előbb, az úton is túlságosan hagyta érvényesülni erekciómat, őrajta szorosabb, de vékony nadrág van, ami most térdelve szétfeszülő combjai miatt repedésig feszül. Kezeim kétoldalt a combjain felcsúsznak csípőjéig, megmarkolom, és önkéntelenül is igyekszem
k
alf
én
alf
ys
alf
ze
alf
ríteni
, hogy még jobban nyomja punuskáját a sliccemhez.
Atyaég, jó, hogy divat a gombolós slicces naci, de ilyenkor fájdalmasan belenyomódik az immár egyáltalán nem lágy részeimbe. De Ő... neki erre is vannak módszerei... mert lazít szorításán, odanyúl, és próbálja odébbtenni immár kőkemény farkamat. Derekamat följebb emelve segítek neki, de nem elégszik meg holmi igazgatással, hanem ingerlő lassan kipattintgatja sorban a gombokat... Óhhhhh! az a birizgálás, motoszkálás! És mikor ujjahegye végigsimítja a most már csak alsógatyámtól takart farkamat, megérzem azt a zsibongást belül... Ettől kicsit föltámad a gátlásom, mert erősen nedvesedem, főképpen őrá, és érzem, hogy gatyámon egy folt lett máris.
De ő nem szokta zavartatni magát, megint rámült, és előre – hátra csúszkált rajta. Így már viszont én is éreztem ölének párás melegségét. Vékony nadrágján keresztül farkam szinte belefűrészelt a varrás által is jelzett hasadékba... Behunytam szemem, és eszembe ötlött, van nekem kezem is... Ezt most följebb csúsztattam combján, hüvelykujjaim elérték azt a forrónpárás területet...

– Aaaahhhhh! – sóhajtott föl Kedves is, mikor csiklójához értem. Csak ez a vacak naci... Úúúúúgy éreztem át tudnám szakítani a anyagokat, és mélyen beléhatolni... de realistábban átgondolva inkább a derekán a gomb felé nyúltam...
...
– De nem értem... ő nem szokott ezen fennakadni, hát most akkor miért tolja el onnan a kezemet??? Kinlódva vonaglottam alatta, ő pedig rámnyomta ágyékát, farkammal döfködtem alulról, de ő mozdulatlan maradt.
Akkor hallottam meg a lépteket, sőt inkább sok láb
c
alf
alf
rt
alf
et
alf
ését
közvetlen közelünkben, s tétován kinyíló szemem egy kirándulócsapatot látott, fiúk, lányok vegyesen, és mivel a tisztás kicsi volt, egész mellettünk kellett elhaladjanak. Néhányan viháncoltak, de hallottam egy megértő megjegyzést is:
– Szegény srác!... – ez nyilván rám vonatkozott, és igaza volt... kis híja volt, hogy éppen nem az orgazmusom közepén trappoltak keresztül rajtunk... már így is vonaglottan, s nyöszörögtem... na jó nem tehetnek róla, lentről caplattak föl, nem láthattak minket.

Kedves is megértőn, cinkosan mosolygott rám.
– Na, menjünk innen is? – kérdezte.
Tulképpen nem igazán lett volna ez baj, de ma már annyiszor volt interruptusom, hogy arra szavaztam, inkább induljunk lefelé. Rendbeszedve magunkat, elballagtunk a Libegőhöz.

Libegőn.. Jó messzire lehetett ellátni, egész a gödöllői dombokig, ahogy a függőszék enyhe lengéssel elindult velünk lefelé. Sem utánunk nem jött senki, sem pedig szembe, fölfelé. A menetidő csak tíz perc, addig is összebújva néztük a tájat, és a várost. Kedves válla fölött én a hegyeket bámultam, de újra hatalmába kerített vonzása, és persze a még mindig forrongó vérem, ami sehogy sem nyert kielégülést, és ma már nem is fog, mert nincs hova mennünk...

... Hát ez mi? Éreztem kezeit a combomon felfutni, és megint a gombjaimon matatni... Mit akar? Álló dákóval kell majd kiszállnom odalent? De ő csak folytatta a ki – és felszabadító tevékenységét, és hamarosan bejutván az alsómba, megmarkolta farkamat. Felszisszentem, mert az előbb még a hideg vaskorlátot fogta, és lehűlt tenyere szinte sistergett forró dorongomon. Na jó, megfogta, de dörzsölni is kezdi! Ahhhh, ez nagyon jó... Megkapaszkodtam a korlátban, s megadóan tűrtem... Ő meg tovább bányászott...
– Hagyjad, így is baromi jó – nyögöm neki.
– Dehogyis! A banánt csakis pucolva fogyasztom! – feleli, és egészen kiszabadítva makkomat, meghámozta, ráhajolt és... aAaAaAaAauuu, ez leírhatatlan élvezet...!!!... lihegtem, szemeim könnyeztek,...
... és azon át látom ám, hogy kicsit lejjebb, szemben felfelé libeg egy család, kisgyerek a papa ölében. Erre azért abbahagytuk, és illedelmesen lebegtünk tovább, márha illedelmes dolog az, ha az ember nadrágjában női kéz vájkál...
Ámde közeledett már a végállomás... Hát én nem tudom, hogy bírom ezt ki... a buszon mégsem lehet... Ezek itt elhaladtak mellettünk, bár mintha valami vigyort láttam volna a fiatal anyuka száján, míg a papa a gyereknek magyarázott valamit a függesztőkerekekről. De Kedves most lendületbe hozta magát. Nem teketóriázott tovább, lentről nem jött senki, kivette, megmarkolta farkamat, és egyszerre lágyan tartva, mégis egyre fokozódó tempóban huzigálva ingerelt... föl, följebb, bele a kéjbe, a lassan már visszatarthatatlan robbanásba, ami nem is váratott magánál többet, mint amennyi a függőszéknek kellett két oszlop közti távolság megtételéhez...
És akkkkkkorrrrr... most... aaaaaa... moooooosssssttttt... behunyt szemeim, a ritmikus, most már erős markolás, az mindenen átcsapó gyönyör miatt úgy éreztem, elpattant valami, nem is valami, de maga a szupererős drótkötél, amit utoljára láttam fölöttem, ami eddig megtartott... mint cérna szakad el, együtt zuhanok súlytalanul... messze, sokkal tovább, mint a bozótos talaj engedné... inkább felfelé... megfeszült testem lüktetve ontotta magját, amit Kedves kapkodva igyekezett lefogni, amennyire lehetett... Fúúúú... zökkentem vissza lassan a valóságba... lent már elindult a legény, aki a kiszállásnál szokott segédkezni... kedves is sürgetően súgja fülembe:
– Végállomás, kiszállás!!! – borzasztó, hogy tud cukkolni... Sebtében előkapkodott papírzsepivel raktam rendet, amennyire tudtam, de bőven lesz dolga a gatyámnak is, hogy felszívja a maradékot...

Remegő lábakkal ugrottam ki a székből odalent.
A buszon Kedves közömbös hangon csicsergett, meg se kérdezte, mikor hálálom meg neki... node viszem én még őt KIRÁNdulni...

Kiran
P. S. : Ez a történet nem jöhetett volna létre szeretett városunk híres – hírhedt közlekedési vállalata eme speciális műintézete olajozott/gépzsírozott működése nélkül... : – )))
Bot-ok részére nme engedélyezett a szavazás!
Szavazás átlaga: 5.2 pont (64 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
veteran
2022. március 3. 20:55
#15
Nem hozott lázba.
1
cscsu50
2021. június 9. 22:59
#14
Így jár aki nem ismeri a hegyet!
1
én55
2020. november 18. 09:59
#13
Egyszer olvasható.
1
feherkalman1
2020. február 14. 08:28
#12
Második olvasatra nem verte ki a biztosítékot.
1
z
zoltan611230
2019. február 10. 08:31
#11
Szegény gyerek.
1
t
t.555
2017. október 16. 07:38
#10
Nem unalmas, izgi!
1
zsuzsika
2016. október 16. 08:31
#9
Unalmas volt,nem tetszett.
1
a
A57L
2014. december 7. 07:50
#8
Ez nem tetszett.
1
p
papi
2014. május 21. 05:17
#6
Elmegy
1
tutajos46
2013. szeptember 28. 06:38
#5
Te az enyémen Lujza!!!
1
Lujza
2002. március 13. 23:35
#4
Dugika: Ki libegőzne a te töködön?
1
Dugika
2002. március 11. 22:06
#3
A tököm libegőzne! Kurvára téliszonyom van! Ezt nem fogom kipróbálni! :-))
1
Ildica
2002. március 11. 12:26
#2
Szegény srác.:-)Kiran,jo voltál!:-)
1
T
Törté-Net
2002. január 17. 18:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1