A+ A-

Ünnepek a bárban

Zoé földbe gyökeredzett lábbal állt a tágas, boltíves kapu előtt és képtelen volt másra, csak tátott szájjal bámulta a bejárat fölött a falra kanyarított feliratot. Nem mintha bármit is el tudott volna olvasni a vöröses-okkeres neonfényben villódzó krikszkrakszokból, amit a kínai betűk jelentettek neki. Azonban, ennek ellenére, talán pont ez babonázta meg ennyire. Az abszurd kép egy autentikus, vagy legalábbis annak ható kínai épületen díszelgő, oda illő felirat, körülötte pedig harsányan terpeszkedő karácsonyi díszítés. Kicsattanóan zöld ágak, csomópontjaikban ökölnyi világító vörös gömböcskékkel, ahogy körbeölelik a kereszténységet és annak ünnepeit többnyire csak hírből ismerő, és az elmúlt évtizedek kommunizmusa miatt a többi vallásossággal együtt nem is nagyon kedvelő távol-keleti szimbólumokat.
Mindezzel önmagában még nem túl nehezen leküzdhető gond lett volna csak. Hiszen multikulturális világban élünk és, bármennyire is erre utal ez az épület, ez nem Kína. Vagyis, gondolta Zoé, nesztelenül kilélegezve a teste melegétől párássá lett levegőt a kinti maró, decemberi hidegbe, a közelgő karácsonynak itt nagyon is van helye. A kínaiaknak pedig már lassan az egész világon van helyük.
Ami azonban az összképet csak még inkább összezavarta, az az volt, hogy hiába nem tudta elolvasni a feliratot, pontosan tudta, mi áll rajta. És nem csak azért, mert ugyanez méteres latin betűkkel ott állt a bejárati boltív közepén terpeszkedő óriási üvegajtón is, pláne mivel oda nem is nézett. A környéken nagyjából mindenki jól ismerte ezt a nevet és azt is, mint takar. Fung-hszi.
Zoé el sem akarta hinni, hogy itt van. A város, de legalábbis a környék egyik leghíresebb, egyesek szerint leghírhedtebb bárja előtt. És talán sokkal inkább az taglózta le, hogy pontosan tudta, mi várja odabent, nem pedig a kinti neondekoráció. Bár még az is megeshet, hogy az előbbi mérhetetlenül nagyobb ellentéte az utóbbival, mint az utóbbi elemei egymással.
Sose gondolta volna, hogy egyszer itt fog állni, a havazásra álló késő decemberi estében dideregve, de sokkal inkább arra készülve, hogy be is fog menni. De a barátnői hajthatatlanok voltak.
- Hé, szülinapos! - csattant Herta hangja ostorként a levegőben. - Egész éjszaka itt fogunk szobrozni és fagyoskodni, vagy végre be is megyünk?
Zoé lopva az alacsony lányra nézett, ahogy az Michael Flatley-t megszégyenítő toporzékolással igyekezett melegíteni magát, miközben kezeit kabátja zsebébe dugta, nyakát behúzta a sáljába, vállig érő, hullámos gesztenyebarna haja pedig sátorként borult feje köré. Nem mintha az utóbbi bármit is melegített volna. Zoé nem tudta megállni, hogy elmosolyodjon rajta, ahogy az örökmozgó lány türelmetlenül várja, hogy belevethesse magát a benti élvezetekbe. Bár, hiába falta két kézzel az életet, nehéz lett volna őt elképzelni egy ilyen helyen, ahogy a lányokat hajkurássza, de mindig tanul valami újat az ember. És Zoé semmin nem lepődött már meg, ha Hertáról volt szó. Amellett pedig...
- Csak egyszer vagy tizennyolc éves - fejezte be helyette a gondolatban megkezdett mondatot Alex. A magas, platinaszőke lány olyan mozdulatlanul állt kínjában szteppelő társa mellett, mintha ő már jéggé is fagyott volna. Ha nem tudja, hogy azok a kék szemek mindig ilyen hideg fénnyel, de mégis barátságosan szikráznak, Zoé még el is gondolkodott volna rajta, hogy tényleg így van. - Használd ki! - zökkentette ki gondolataiból, ahogy szűkszavúbb barátnője befejezte mondandóját.
- Jaja - helyeselt Herta vidáman bólogatva. - Elvégre itt vannak az ünnepek és végre a mi kis Zoénk is nagykorú lett. Miért ne ünnepeljük meg?
Fura módja az ünneplésnek, húzta el gondolatban a száját Zoé. Bár a tizennyolcadik születésnaphoz nagyon is jól illett.
Különös volt belegondolni, hogy ők hárman majdnem egyidősek. A magas, kimért Alex simán ráhazudhatott volna jó pár évet a korára, bár amikor kiült arcára szokásos csintalan mosolya, a felhasználható plusz évek száma jelentősen lecsökkent. Ha viszont ezt mellőzte, kevesen hitték volna el, hogy az alacsony növésű, örökmozgó, folyton vigyorgó Herta nem fiatalabb nála jó pár évvel. Ahogy azt se, hogy hármuk közül a szende, visszahúzódó Zoé a legfiatalabb, még ha csak pár hónappal is.
De karácsonyra már mindhárman betöltötték a tizennyolcat, és most csak ez volt a lényeg.
Talán ismét túl hosszan elmélázott, mert végül Alex volt az, aki lassú léptekkel mellette termedt és barátságosan összeborzolta a haját.
- Menjünk be, jó? - mosolygott rá. - Így nem lesz könnyebb. És, hidd el, élvezni fogod!
Zoé gyorsan helyre igazította fekete fürtjeit, majd kiemelte ő is barna arcát a vastag sál mögül, ahova a hideg elől rejtette és gesztenyebarna szemeit barátnője alabástrom arca közepén világító kék íriszeire emelte, hogy aztán lassan bólintson.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.52 pont (25 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 veteran 2015. 07. 15. szerda 08:28
Gyenge.
#5 papi 2015. 07. 15. szerda 07:13
Egynek ez is jó
#4 cscsu50 2015. 07. 15. szerda 07:08
hosszú lében semmi
#3 feherfabia 2015. 07. 15. szerda 05:53
Nagyon gyenge!
#2 A57L 2015. 07. 15. szerda 04:03
Közepes írás.
#1 Törté-Net 2015. 07. 15. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?