A+ A-

Szösszenet 2. rész

Uramtól újabb utasításokat kaptam a találkozó helyéről, és idejéről, valamint a drescodról.
A ruházat: tanga, combfix, bő miniszoknya, feszülő topp, és tűsarkú. A hely: a város határában egy elhagyott épület, és késő délutáni időpont.
Egész héten a félelem-vágyakozás állapotban gondoltam a rám váró élményre.
Tudtam, hogy vigyáz rám, hiszen a késes szeánszunk alkalmával bebizonyította felelőségteljes DOM.
A találkozó napján megfelelően előkészülve, felöltöztem a meghatározott ruházatba kocsi ültem és elindultam a találkozó helyszíne felé. Gyomromban a már megszokott remegés és bizsergés, ahogy fogytak a kilométerek úgy lett a bugyim egyre nedvesebb. A GPS szerint megérkeztem, de csak egy lerobban gyártelepet láttam. Kiszálltam a kocsiból, körbe néztem. A nap forrósága tovább tüzelt, pár nem kimondottan bizalomgerjesztő alak őgyelgett nem messze a kocsitól. Uram azt mondta ne legyen nálam semmi. Mit csináljak a kocsival. Hirtelen ötlettől vezérelve lezártam és a kulcsot a bal első kerék tetejére tettem.
Lassu igazán ringó ribancos járással elindultam a régi bejárat felé. A kapu után észrevettem egy selyem darabot az egyik épület sarkán. Ez csak Uram jele lehet. Haladtam tovább, aztán egy újabb és újabb darabok jelezték a jó irányt.
Egy félre eső kis épület ajtaján találtam meg az utolsót. Egyre inkább remegve, félve léptem az épületben amilyen romos kívülről olyan belül is. Egyszer csak megláttam egy lelógó fényes új láncot, a végén egy igazi bilincsel. Csillogott a fénye , hívogatott és riasztott. Egy jelzés, tudtam nekem szól, és tudtam megint át kell lépnem egy határt. Önként kell kiszolgáltatnom magam Uram kedvére úgy hogy nem is látom nem tudom hol van. Ekkor vettem észre a földön a gondosan becsomagolt kis dobozt.
Odaléptem, leakartam guggolni, hogy felvegyem amikor bevillant, hogy Uram nem így szeretne látni. Nyújtott lábbal hajoltam le érte, ezzel fenekem , bugyim a napvilágra került, és az a bugyi régen nem volt már száraz. De tudtam, hogy Uram ezt akarta látni. A dobozon egy kártya , rajta felirat, Tedd fel.
A dobozban egy szemfedő. Tudtam a dolgomat, remegő lábakkal, görcsben lévő gyomorral feltettem a szemfedőt, magamra csatoltam a bilincset, eligazitottam a szememet fedő anyagot, hogy teljes legyen a fedés és vártam. Halkan kattogó hangokat hallottam és megcsörrent a lánc. A remegésem már reszketés volt. Kezem emelkedni kezdett, egyre magasabbra került, éreztem amikor elértem a maximális magasságot. Még két kattanás, már a sarkam nem érte a földet, amikor megállt a lánc.
Mellbimbóim majd át szúrták a topp anyagát, szinte fájt a feszülése.
Éreztem amikor mellém lépett a teste melegét a kisugárzását, az auráját. Nem láttam hallottam de tudtam ott van. A vas hidege végig szántotta a jobb majd bal oldalamat, és máris pucér volt a felső testem. Megborzongtam a hűvös levegőtől bimbóim úgy megfeszültek, hogy már fájtak.
Keze megérintett de mielőtt élvezkedhettem volna éles fájdalom hasított a melleimbe. Csipeszt kaptam mindkét mellbimbómra súlyokkal. Úgy éreztem leszakadnak a bimbóim, a fájdalom végig futott testemen. Sikítani akartam de tudtam nincs értelme nyögtem rángatóztam de csak rosszabb volt ahogy a súlyok rángatták a pattanásig feszült bimbókat. Mint a villám úgy ért Uram nedves nyelve hozzám mozdulatlanságra kényszerítve. Finoman nedvesen kényeztette fájdalmas testrészemet majdnem elfelejtetve a fájdalmat. Érintése megszűnt, hiányt hagyva hiszen már majdnem élveztem az érintését. Aztán megéreztem kezét amint végig simította középhosszú hajamat. Beletúrt rámarkolt, fejemet kicsit megfeszítette. Aztán a bizsergető matatás...
Tudtam mi készül, egyszer küldtem neki egy képet egy kötelekkel egybefont lófarokról ami nagyon tetszett. Hátamon éreztem a kötél érdességét, ahogy fonás közben hozzám ért. Valami derengeni kezdett egy beszélgetésünk képei. Egyre nedvesebb és egyre remegősebbé vált a testem. A fonás befejeződött. Uram egy rántással a bokámig letudta a szoknyámat. Már csak a tangám volt, de csak pillanatokig. Ismét a hideg vas karcolása, egy enyhe húzás és a hűs levegő a puncimon, éreztem ahogy nedveim útnak indulnak a combomon. Egy kattanás, és már csak a cipőm orra volt a földön , testemet inkább a karom tartotta, mint lábam. A bimbó súlyok ismét meglendültek, és emlékeztettek a csipeszekre és a fájdalomra, de ez a fájdalom újabb folyamokat indítottak a lábam között.
Uram keze megindult testemen mint egy pók nyolc lába mindenütt ott volt cirógatott. Nyögtem tartottam magam, vágytam a kielégülésre, de Ő ezt nagyon jól tudta, lassított nem engedte , hogy élvezzek. Megmozgatta a súlyokat a mellemen de ezzel már a kéjt fokozta, már nem a fájdalom volt az első.
Aztán megszűnt minden ott lógtam, Uram testét nem éreztem, pánikolni kezdtem. Itt hagyott kikötve bárkinek prédájára?
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.69 pont (35 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 A57L 2015. 05. 9. szombat 08:41
Nem tetszett.
#5 rockycellar 2015. 05. 8. péntek 20:43
Nem nagy szám
#4 papi 2015. 05. 7. csütörtök 10:24
Nagyon beteg aki ezt csinálja, de még betegebb aki állja.
#3 veteran 2015. 05. 7. csütörtök 08:51
Akinek ez kell csinálja.
#2 Andreas6 2015. 05. 7. csütörtök 06:20
Nem lehet kifogásom, amíg a lány is benne van ebben a hülyeségben. Nagy az Úristen állatkertje...
#1 Törté-Net 2015. 05. 7. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?