A+ A-

Éjszakai járat

Az előadás délután igencsak fárasztó volt. A professzor nem kímélte sem magát, sem a diákokat és csak egy rövid pihenőt engedélyezett. Az előadás végén mindenki elcsigázottan és fáradtan állt föl azzal a biztos tudattal, hogy életük legnehezebb délutánján vannak túl.
A fiú néhány társával a kollégiumba ment át, hogy pár üveg sörrel pihenjék ki a nap fáradalmait. A sörözéshez végül a fél emelet csatlakozott és senkinek nem volt kedve a csak pár órásra tervezett beszélgetést abbahagyni. Ő viszont nem akart a kollégiumban aludni. Az ex-barátnője - bár a szétválásuk után jó viszonyban maradtak és néha még felajánlotta alvásra a szobáját - most elmélyülten beszélgetett valakivel és szemmel láthatóan nem vágyott más társaságára. Másnál meg nem igen akaródzott aludni. Bár szerette a kollégiumot, jó volt a haverokkal késő éjszakáig dumálni, sörözni, bulizni, utána soha nem tudta rendesen kialudni magát. Ezért aztán 11 felé úgy döntött hazamegy az utolsó járattal.
Meleg nyári este volt és miután elhagyta az egyetem környékét, átölelte a csend. Csak egy-egy autó húzott el az úton sietősen. Megnézte a buszmegállóban a menetrendet és rájött, hogy még legalább negyed órája van. Leült a járda szélére, a karját a térdére fektette és ráhajtotta a fejét. Kezdett elálmosodni. Remélte, hogy nem fog elaludni, mert ha a buszvezető nem látja meg időben, képes otthagyni őt a megállóban. Halkan dudorászni kezdett.
Pár perc elteltével léptek zaja közeledett majd halt el mögötte. Nem vette a fáradtságot, hogy felnézzen, de a léptekből és az illatból, ami kisvártatva megcsapta az orrát rájött, hogy egy lány van mögötte.
- Hello, bocs, nincs tüzed véletlenül?
Felnézett és meglátta a lányt. Egy fehér miniruhában, fehér magassarkúban állt mögötte. Ahogy előrehajolt, a ruha laza anyaga elvállt a felsőtestétől és láttatni engedte gömbölyű kebleit. A fiúnak azonnal kirepült az álom a szeméből. Nyelt egyet, majd nem kis erőfeszítéssel a lány szemébe nézett.
- Szia, nem, nincs. Nem dohányzom.
- Igazad van, rossz szokás. - mondta és mosolyogva egyenesedett fel. Nem maradt észrevétlen számára, hogy mit látott meg belőle elöször a fiú. Fogta a kezében lévő cigaretta dobozt és laza mozdulattal a szemetesbe dobta.
- Ideülhetek melléd?
- Hát ... ha nem félted a fehér ruhád.
A lány leült mellé. Egy darabig hallgattak. A lány elöször átkulcsolta a lábait, majd egy idő után nyújtózkodni kezdett és letámasztva kezét hátradőlt. Lecsukta a szemét, hátrahajtotta a fejét, mint aki a strandon napozik és elégedetten sóhajtott egyet. A fiú kihasználta az alkalmat és gyorsan végigmérte. Hosszú, sima combok, formás csípő és eszméletlen kerek keblek, ráadásul az arca is kifejezetten helyes volt.
- Tetszik amit látsz? - mosolyodott el ismét a lány miközben felemelte a fejét és a fiúra nézett.
- Lebuktam ... és igen, tetszik. Nem hiszem, hogy erre lenne más válasz.
- Nincs is.
- Hű, nem csak szép de szerény is - vigyorgott most már ő is.
A lány felkacagott. Elkezdtek beszélgetni. Kiderült, hogy a lány is ott volt a kollégiumban, de egy másik emeleten. Ahogy elkezdték feltérképezni a lehetséges közös ismerősöket, megérkezett a busz. Felszálltak és leültek egymás mellé. A lánynak megszólalt a telefonja így abbamaradt a beszélgetés. A fiúra ismét rátört a fáradtság és az álmosság, úgyhogy lecsukta a szemét és hátrahajtotta a fejét. A háttérzajok hamarosan halk zsongássá váltak a fülében, majd végleg elhalkultak ...
- HAHÓ itt a végállomás!
Kinyitotta a szemét és a lány csillogó szemeit látta maga elött. Megcsapta ismét a lányt körüllengő friss illat. Felemelkedett és körbenézett. Tényleg. A végállomáson voltak és a buszvezető kérdő tekintettel nézett rá a visszapillantó tükörből. Feltápászkodott a székről és leszállt a lány után. A hűvös levegő kifújta a szeméből az álmosságot. A lány felé fordult:
- Merre mész? Én két megállót baktatok vissza ...
- Elkísérlek egy darabon, itt lakom nem messze.
Elindultak a kis térről, ahol a busz végállomása volt. Hamarosan beértek egy kisebb utcába. Az utcai világítás szinte csak jelzésértékű volt, a fák lombjai majdnem teljes sötétségbe burkolták a járdát. Csendben mentek egymás mellett. A fiú azon töprengett, hogyan kérje el a lány telefonszámát, vagy beszéljen meg vele egy találkozót. Csodálkozott, hogy alig kétmegállónyira laknak egymástól, mégsem látta még soha a lányt. Abban biztos volt, hogy nem kerülte volna el a figyelmét.
- Régóta laktok itt a környéken?
- Nem, pont a héten költöztünk ide. És ti?
- Én már gyerekkorom óta itt lakom. Furcsa is volt, hogy nem láttalak még.
- Honnan tudod, hogy nem láttál még? - torpant meg a lány kihívó mosollyal az arcán. A fiú is megállt, lassan végigmérte a lányt, tekintete a szemén állt meg.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.62 pont (45 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 listike 2014. 12. 28. vasárnap 13:26
Tetszett, folytatsd.
#8 Ulysses 2014. 12. 23. kedd 22:15
A legsötétebb wudu átkot küldöm rád "marton", ha nem folytatod ezt a sztorit.
Jó lett! Eleven szereplők, kívánatos nő. Csattanós csavar a végére.
Jók az arányok. Nem maradt el a környezet leírása, a mellékszereplők is épp a megfelelő súlyt kapták. Annyira jó a mese része, hogy újra kéne olvasnom a hibák megtalálásához.(Azok is legfeljebb vesszőhiányok.)
#7 papi 2014. 12. 23. kedd 20:12
Nagyon jó.
#6 veteran 2014. 12. 23. kedd 19:38
Klasz.10p.
#5 feherfabia 2014. 12. 23. kedd 05:33
8P
#4 Rinaldo 2014. 12. 22. hétfő 08:28
Jó.
#3 zsuzsika 2014. 12. 22. hétfő 07:38
Nem rossz.
#2 A57L 2014. 12. 22. hétfő 06:53
Nagyon jó írás.
#1 Törté-Net 2014. 12. 22. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?