Bringázok haza edzésről. Igazi belehalós edzés volt, úgy megizzadtam, hogy alig tudtam magamra erőltetni a farmert utána az öltözőben... A menetszél visszahűt, szeretek bringázni. Egy hosszú, egyirányú utcában tekerek, kiszúrok hátulról egy családot. Az apuci vállán elaludt a kislány, végtagjai ernyedten lógnak, kis arca eltorzul a szép kerek vállon, amihez, nocsak, egy egész széles hát és egy tekintélyes csuklyás izom tartozik. Rózsaszín, felhajtott gallérú teniszpóló, a kockás rövidnadrág keskeny csípőt és egy csinos feneket takar. Egyik szemöldökömet felhúzva stírolom, amit mindig megérez, akinek nyitva a radarjai, mire apuci hátranéz... Egy pillanattal tovább tartjuk a szemkontaktust, mint illene. Ez, mint utólag megtudtuk, elég is volt neki. Ahogy elhajtottam mellettük, nyilván még az anyucira is vetettem egy pillantást, kicsit kócos, görbe hátú, amúgy jó csaj sétál egy nagyobbacska kislány kezét fogva. A játszótér úgy látszik, nem csak a kislányokat fárasztja el, hanem a nagylányokat is. Ha egy kicsit más tartással és rendezett hajjal sétálna, a pasija biztos nem nézelődne... De így végig érzem a hátamon a nézését, végig az egész Attila utcában.
Azon a pénteken a munkatársakkal beülünk egy kávézóba, kisváros lévén a három színvonalas hely közül az egyikbe, és szalonspiccesre rosé-fröccsözzük magunkat. A környezettel nem is törődve rihegünk-röhögünk, szinte félszavakkal szórakoztatjuk egymást. Ahogy a mosdóból jövök vissza az asztalunkhoz, érzem, hogy néznek. Leülve próbálom beazonosítani ki az, egy asztalnyi helyi vagány pasi stírolja az asztalunkat, de sajnos távolra nem látok olyan jól, hunyorogni nem szabad ugye, mert attól ráncos lesz az ember, így nem erőlködök tovább, úgyis egy újabb szórakoztató témán vicceskedünk tovább a munkatársakkal. 11 után megerősödik az érzés, miszerint táncolnunk kell, ehhez azonban el kell mennünk a másik vállalható helyre, mert az A táncos hely. Szedelőzködünk, és persze ahogy kilépünk az ajtón, valakinek máris pisilnie kell. Ketten is visszamennek, és megbeszéljük, hogy a másik helyen találkozunk. Hárman vágunk neki, sürgető a lábunkban a boogie, de valaki megragadja a karomat hátulról, és visszatart. Kicsit borostás széles vállú pasi áll mögöttem, és azt kérdezi:
„Máris mentek?” Igéző a tekintete, egy cseppnyi huncutsággal. Pont azok a vad szláv vonások, ami a legújabb kedvencem. Látja a hezitációt rajtam, gyorsan bemutatkozik, reflexszerűen mormolom a saját nevem, amit illendően megdicsér. Azt mondja, a héten már kétszer is találkoztunk, egyszer az Attila utcában, a második alkalommal nem vettem észre, de pontos leírást ad a ruhámról és hogy merre-hogyan közlekedtem. Ahogy felismerem benne az apucit a rózsaszín pólóban, és már izzik is köztünk a levegő. Szólok a táncosoknak, hogy majd a pisisekkel csatlakozok hozzájuk, ne várjanak. Vihogva eltipegnek, én pedig kissé zavart arckifejezéssel, konkrétan az ajkaimat félreharapva fordulok vissza az Adonisz felé.
Azt mondja, azóta nem tudja elfelejteni, ahogy összenéztünk, és hogy szerinte ez megérne egy telefonszámcserét. Tudom, hogy nincs sok időm, mielőtt a munkatársaim megérkeznek a mosdóból, gyorsan úgy döntök, igaza lehet. Kikapom a kezéből a telefonját, közelebb állok, hogy lássa, amit csinálok, és beírom a számomat. Mélyen beszívja az illatomat. Ahogy visszaadom a telefonját, egész közel van egymáshoz a szánk. Szinte megáll a levegő, az idő. Az ajkaimat nézi. Kicsit benyálazom őket. Nem hivalkodóan, inkább kicsit zavaromban. Mosolyogva azt kérdezi, elköszönésképp kaphat e egy csókot.
TESSÉK? A főtéren??? Ennek elmentek otthonról... De meglepetésemre két lépéssel egy kapualjban találom magam, nyilván ismeri itt a járást. Nagyon határozott, és még mindig a karom fogja erős szorítással. Imádom a keményen irányító pasikat. Vékony ajkait szinte erőszakosan nyomja a számra. A nyelve sietősen tekereg a számban, de közben a karjával felmér mindent: a derekamat érintőlegesen, a fenekemet erősen megszorongatja, a hátamon végigfuttatja az ujjait és máris a hajamba túr. Ahogy eltávolodunk egymástól, még utánanyalok a nyelvemmel, kicsit megmozdítva a felső ajkát. Ez egy nagyon kacér mozdulat, megy is utána a kacér mosoly. Látom, a pupillái teljesen kitágultak, tehát nem csak engem pörgetett fel ez a csók. Ennek viszont véget kell vetnünk, már hallom a lányok most mennek el mellettünk, utánuk lépdelek, közben őt nézem. Azt tátogja: „Hívlak”. Mire én: „Ajánlom is”. Hihetetlenül kalapál a szívem. A sarkon épphogy befordultunk, csörög a telefonom, ismeretlen a számsor. Azt azért mégsem gondoltam, hogy ilyen hamar hív...
Egy farkasüvöltés-szerű kiáltás hallatszik, és azonnal tudom, hogy ő az. Apuci nagyon felpörgött... Hát, tényleg nem akármilyen csók volt... Nagyon lelkesen ezt mondja, hogy mihamarabb találkoznunk kell. Egyetértek, és gyorsan de vidáman elköszönök. Hamarosan beszélünk...
(...)
Apuci babucija
A szavazáshoz VIP szükséges!
Átlag: 8.48 pont (52 szavazat)
