A+ A-

B-vel a föld körül - Sandboard

A dzsip zötykölődve haladt végig a szinte már egymásba érő homokdűnék között. A gyomrom úgy kavargott, mint a ringlispíl és úgy éreztem, a fejem mindjárt leesik a helyéről és begurul az anyósülés alá.
- Nyugi! Minden rendben lesz - biztatott Fernanda és gyengéden megpaskolta térdemen nyugvó kezemet.
Vonakodva néztem sűrű fekete haj keretezte barna arcába és csak nagy nehézségek árán nyitottam ki a számat, félve, hogy azonnal visszaadnám a reggelimet.
- Nem aggódok - hazudtam. - Csak... én még csak nem is síeltem soha. Meg snowboardot sem fogtam a kezemben.
- Nem is a kezedbe kell, hanem a lábad alá - kacagott Miguel a kormány mögül.
- És hol máshol tudnád könnyebben elkezdeni, mint itt? - nézett hátra az anyósülésről José. - A homok puhább, mint az összefagyott hó és legalább nem fázol meg, ha a bugyidba megy.
- Az esetben meg lesz vállalkozó, aki kiszedi - tette még hozzá valaki, de mire a szavak jelentése egyáltalán eljutott az agyamig, az egész kis társaság röhögésben tört ki. Csak Fernanda mosolygott rám töretlenül és biztatóan megszorította a kezemet.
Halkan morogtam és az ablakon kifelé fordítottam a tekintetem. El se hittem, hogy rá tudtak venni. De hát a jó társaság, pár átmulatott éjszaka, és az ember mindenre kapható. Mire észbe kaptam, addigra pedig már be is zsúfolódott a díszes kompánia egy dzsipbe és úton is voltunk ki a hegyek közül Dél-Amerika egyik legkülönösebb tája felé.
Az Andok lábánál, a tengerpart felé haladva, az ember dús füvű, burjánzó tájra számítana, itt viszont, ahogy kiértünk a síkságra, nem maradt más, csak a végtelen, száraz pusztaság. Pontosabban nem is annyira végtelen.
A dolgot csak részben magyarázza, hogy közel jártunk a Baktérítőhöz, ahol az Egyenlítő felől érkező légtömegek, kiadva minden nedvességüket, csontszárazon szállnak alá. Sokkal fontosabb volt a partok mentén elhaladó hideg tengeráramlás. A levegő ugyanis, a napsugaraktól átmelegedett földfelszín kisugárzásának köszönhetően, annak közvetlen közelében a legmelegebb, majd felfelé haladva fokozatosan hűl. És ahogy a felszínen felmelegedő és elpárolgó víz a kis sűrűségű meleg levegőbe oldódva felszáll, lehűl, és ahogy a levegő sűrűsödve veszít víztartó képességéből, kicsapódik és visszahull a földre.
Ha viszont az alsó légrétegek lehűlnek, a magasban lesz melegebb és a sűrűbb levegő nem tud felszállni. Emiatt a légnedvesség itt csapódik ki, ködöt képezve. Ez az inverziónak nevezett jelenség pedig ott a leggyakoribb, ahol a hideg tengeráramlások miatt a közvetlenül a vízszint fölötti levegő tartósan hűvös. Ez áll elő Dél-Amerika nyugati partjainál is, a Humboldt-áramlás hatására, létrehozva az Atacama-sivatagot.
Ezt a hatalmas homoktengert nevezik nadrágszíj sivatagnak is, mivel hosszan nyúlik el Chile északi tengerpartja mentén, de a kontinens belseje felé csak a nem messze magasba szökő Andok vonulataiig tart. Ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy magának követelje a föld második legszárazabb vidékének címét, kihasználva a már évszázadok óta tartó esőmentességet. Ennél már csak az Antarktisz egyes belsőterületei szárazabbak, ahol, a fagysivatagban, a gyakorlatilag nullára redukálódó párolgás és a folyamatosan leszálló légtömegek miatt már több mint két millió éve nem hullott semmilyen csapadék. Ez azonban azokat a legkevésbé sem vigasztalja, akik az Atacama-sivatagba menet otthon felejtették a kulacsaikat.
Szerencsére nekünk volt épp elég a dzsip csomagtartójában a hó- vagy, jelen esetben inkább homokdeszkák mellett.
Barátaim megfontolt szakértelemmel méregették a homokdűnéket, míg végül meg nem egyeztek az egyikben. Miguel leállította a motort és már pattant is ki mindenki, hogy előkapják deszkáikat, és rohanjanak egyenesen "hegynek" fel, hogy felcsatolhassák alkalmatosságaikat és leszánkázhassanak a kellemes lejtőn.
Nekem már a kezdeti lépéseknél is meg voltak a problémáim. Na jó, a dűne tetejére még különösebb gond nélkül fel tudtam vinni a deszkát, de amikor már a lábamon volt a síbakancs és a helyére raktuk a kötéseket, hogy a deszka stabilan a lábamon maradjon, teljesen meg voltam lőve.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.74 pont (43 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 Rinaldo 2014. 11. 13. csütörtök 07:34
elmegy.
#6 esmes 2014. 11. 12. szerda 17:58
Unalmas
#5 cityoftroy 2014. 11. 12. szerda 17:20
hát...meglátjuk milyen lesz a söprés
#4 veteran 2014. 11. 12. szerda 08:31
Közepes 5p
#3 zsuzsika 2014. 11. 12. szerda 06:52
Közepes.
#2 A57L 2014. 11. 12. szerda 05:38
Egynek elmegy.
#1 Törté-Net 2014. 11. 12. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?