A+ A-

Irodában

Szokásos nap volt. Ment a meló, pergett a kép. Eszembe villant, hogy mennyire régen nem láttam Őt. Nagyon hiányzik. Az arca, a hangja, a mosolya, az illata. Hiányzik ahogy rám néz. Mindig is szerettem ahogy rám nézett. Benne volt a vágy és a vidám kacérság. De mint mondtam, már régen nem találkoztunk. Így maradtak a hétköznapok nélkülözései. Egyszercsak megszólal lágyan a telefon az asztalomon. Nem tudom miért, de éreztem, hogy Ő van a vonal másik végén. Örülünk egymás hangjának, és már tudom, hogy valami pár hét után megint elindult.
- Meglátogatnálak estefelé az irodában - mondja.
Én természetesen nem tiltakozok, sőt, nagy örömmel veszem az ajánlatot. A nap hátralévő percei keservesen lassan peregnek. De szép fokozatosan szállingóznak haza az emberek és mosollyal az arcomon nyugtázom, hogy már csak kevés van hátra míg újra látom Őt. A háttérben Depeche Mode szól MP3 ban, már nem is dolgozok, csak szörfölgetek, törzsasztalozok. Élvezem a magányt, és tudom, nemsokára itt van!
Csöngetnek. Komótosan kisétálok a recepcióra, és beengedem. Már az első pillanatban tudtam mi lesz az este kimenetele, de udvariasan, lágy puszival köszöntöm. Mikor közel hajolok hozzá eros ingerenciám támad, hogy beleharapjak a nyakába. A abba a finom puha fehér nyakba, amely diszkrét parfümillatot áraszt és melynek ívét akár a millói Vénusz is megirigyelhetné. Mosolygunk és az asztalomhoz sétálunk.
- Na szép, mondhatom. Így dolgozol te? - kérdi mókásan mikor meglátja mivel is foglalatoskodom.
- Persze, ezért fizetnek. - válaszolom vigyorogva.
Kicsit belefeledkezünk a szörfölésbe, miközben a kollégák távoznak a sötétedő irodából. Lassacskán csak kettesben maradunk, és elkezdünk valamin beszélgetni. Mindegy min, már nem emléxem rá, de a lényeg, hogy teljesen szabadon, tisztán és felszabadultan. A téma mint ahogy általában szokott, megint egyfelé veszi az irányt. Kaján mosollyal odahajolok hozzá, de nem csókolom meg. Csak nézem közelről. Majd visszaülök az asztalra, de előtte megvizsgálom annak erősségét. Eléggé félre nem érthető mozdulattal, és látom rajta, hogy ettől teljesen bepörög, majd letámad. Szenvedélyesen csókolózunk, vadul, mohón, ahogy a sivatagban eltévedt utazó iszik a megtalált oázis forrásából. Imádom mikor az ajkaim harapja először csak fimonan, majd egyre vadabbul. Teljesen elmegy nekem is az eszem, nem számít hol vagyunk. Csak csókolom és elkezdem vetkőztetni. Letérdelek elé, és pólóját felhúzva csókolgatom a hasát. Majd kikapcsolom a melltartóját (szigorúan 1 kézzel!!!) és finom melleit a számba veszem.
- Sziasztok, már nagyon hiányoztatok! - duruzsolom nekik, majd nyelveimmel veszem kezelésbe őket. Nagyon szereti mikor a mellével foglalkozom, én meg imádom a melleit kényeztetni. Tiszta szerencse, nem? Közben lekerül róla a póló, cipő és a farmer is, majd a bugyi is. Itt áll előttem anyaszült meztelenül, kemény mellbimbókkal amik tökéletesen ékesítik formás melleit. A szituáció több mint izgató, én még talpig ruhában ő pedig pucéran, és mindezt itt az irodai asztalomnál. Látja rajtam, hogy a farkam már alig fér a nadrágban. Segít rajta, lassan letérdel és a szájával kibontja az övem, közben segít kibújni a cipőmből és a zoknimból. A farmerem gombjait nekem kell kibontani, de ez is izgató, mert vágyakozó tekintettel nézi amint szépen lassan, gombonként pattan ki a sliccem. Amint nyitottá vált a pálya, gyors és határozott mozdulattal a kiveszi a farkam az alsónadrágból és a szájába veszi. A mentolos cukor, amit szopogatott nemcsak neki ízlik, hanem a farkamnak is. Észveszejtően csinálja a szájával, miközben lesegíti rólam a nadrágom többi részét. Már csak a póló van rajtam, amit már én veszek le. Itt állok már én is meztelenül, miközben ő a farkam szopja. Már nagyon kemény vagyok, és elhúzom tőle a játékszerét. Nem teccik neki, de megpróbálom kárpótolni. Felemelem a földről és átölelem. A farkam pont a lába közé csúszik, de nem hatolok még be. A pálya még nincs megfelelően előkészítve! Leültetem a karosszékemre, amelyben a napjaim egy részét töltöm és letérdelek elé. A lábait az asztalomra teszi, míg én végignyalom a mellétől a fenekéig.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.28 pont (39 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 loki2101 2014. 11. 18. kedd 18:55
semmi. SOKKAL jobbat lehetne kihozni belőle.
#8 veteran 2014. 11. 7. péntek 08:28
Nem nagy szám.
#7 gyuri0926 2014. 11. 7. péntek 07:52
Egyetértek Zsuzsikával.
#6 Andreas6 2014. 11. 7. péntek 07:40
Közepes.
#5 zsuzsika 2014. 11. 7. péntek 07:31
Gyenge.
#4 listike 2014. 11. 7. péntek 07:20
Gyenge.
#3 A57L 2014. 11. 7. péntek 07:06
Közepes írás.
#2 feherfabia 2014. 11. 7. péntek 05:48
6P
#1 Törté-Net 2014. 11. 7. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?