A+ A-

A piercing

Az élénkzöld pázsittal borított kis parkban az automata locsoló berendezés vidáman forogva szórta frissítő permetjét maga köré. A formás kis fák lombjai között néhány madárka csivitelt, élvezve a kellemes kora nyári délelőtt üdeségét. Kevesen töltötték idejüket ilyentájt errefelé. A park egyik sétányán egy szálas, atletikus termetű férfi lépdelt. Járásán látszott, hogy nem csak az időt múlatva sétálgat, hanem határozottan, de nem sietve tart ismeretlen célja felé. Az egyszerűség kedvéért nevezzük őt Péternek.
Sötétzöld, könnyű, sportos vászonzakót, egy árnyalattal világosabb nadrágot, divatos barna bőrcipőt viselt. Nyakkendő nem volt rajta, de valahogy nem is hiányzott az összképből. Jóképű, frissen borotvált negyven körüli férfi volt, markáns, kissé szögletes, de mégis megnyerő arcvonásokkal, széles, egyenes vállal, keskeny csípővel, jól fésült frizurával. Keresztülvágva a kis téren, befordult abba az utcába, amely a helyi bevásárló negyedbe vezetett. Egy szembejövő férfi ráköszönt, ő udvariasan, elmosolyodva biccentett, de nem állt meg, egyenletes tempóban haladt tovább. Néhány perccel később belépett azon a forgóajtón, amely a háromszintes, méretes bevásárlóközpont oldalsó bejárataként funkcionált. Kicsi volt benn a forgalom, hétköznap délelőtt nyilván kevesen választhatják az időtöltésnek ezt a formáját.
Az egyik távol-keleti üzletből andalító, halk muzsika áradt, kissé távolabb két formaruhás eladólány cseverészett. Pár fokkal hűvösebb volt a levegő, mint kinn az utcán, a dolgát hangtalanul végző klímaberendezésnek köszönhetően. Hősünk elérte az emeletre vezető lépcsőt, tempósan fellépdelt a második emeletig. Szeszélyből, vagy számításból nem a csarnok végében halkan fel-lesikló mozgólépcsőt választotta. A második emeleten hosszú folyosó vezetett végig, az épület egyik szárnyát követve, mindkét oldalán kisebb üzletek, irodahelyiségek sorakoztak. Mindössze hárman tartózkodtak ekkor a folyosón: Péter, egy anyuka pöttöm kisgyermekével és egy idősebb úr. Elérve a folyosó végét, hősünk felnézett az egyik üzlet névtáblájára: "Oázis díszhal- és madárkereskedés". Megállt a kirakat előtt. A bal oldali portált egy színpompás halakkal teli, fényesen kivilágított akvárium töltötte be, jobb oldalon egy hatalmas kalitkában két termetes, bóbitás papagáj civakodott éppen.
Benézett az üvegajtón át, de senkit nem látott odabent. Benyitott, mire felhangzott egy kis dallam, jelezve az ajtó nyitását. Néhány másodperc múlva az egyik oldalhelyiségből, vagy raktárból kilépett egy fiatal hölgy.
- Jó napot kívánok, miben segíthetek?
- Kezeit csókolom. Pár nappal ezelőtt jártam itt, egy úriemberrel beszéltem. Azt ígérte, hogy ezen a héten érkezik Artemia-tenyészet.
- Én csak kisegítek itt néhány hétig, sajnos nem tudom ezt Önnek megmondani. Bizonyára az üzletvezetővel beszélt.
- Bizonyára. Esetleg nem tudna utánanézni?
- Ha tud várni néhány percet, megkísérlem felhívni a főnököt.
- Rendben, addig szétnézek egy kicsit. - mondta Péter, majd elindult megcsodálni a sok akváriumot, amelyek a fal mellett voltak elhelyezve egy körbefutó állványon. Az üzlet közepén egy hatalmas tengeri akvárium húzódott végig, speciális kékes megvilágítása miatt fantasztikus fényben tündököltek benne a halak, korallok, különféle virágállatok, egyéb tengeri herkentyűk.
Miközben a tenger élővilágát csodálta, az akvárium üvegén keresztül látta, ahogy az eladólány telefonál. Nagyon csinos volt, bájos arcú, viszonylag magas, karcsú, hosszú sötét hajú, 22-23 évesnek tippelte. Fehér rövid ujjú blúz volt rajta, élénk kék színű, könnyű, laza anyagból készült szoknyával. Péter lassan visszasétált a pulthoz.
- Sikerült megtudnia valamit?
- Sajnos nem. Nem tudom elérni a főnököt.
- Jaj, de kár! Mikor jön vissza, lehet tudni?
- Ma már biztosan nem. Sajnálom.
Péter közelebbről is megszemlélte a leányzót. Visszafogottan kifestett szép nagy barna szeme, arányos, egyenes vonalú orra volt. Egyik csuklóján csillogó kövekkel kirakott karkötőt viselt. Ekkor vette csak észre, hogy a lány jobb arcán a szájzugtól nem messze valami megvillan. Kisse illetlenül közelebb hajolt, megszemlélve a csillogó valamit.
- Elnézést a tolakodásért kisasszony, az mi ott az arcán? - mutatott a kicsi fényes ékességre?
- Piercing.
- Piercing? Oda van ragasztva?
- Nem, csavarral van rögzítve.
- Úgy érti, hogy ... izé ... át van fúrva az arca? - döbbent meg határozottan a férfi.
- Egy tűvel átszúrták. Nem olyan nagy dolog.
- Nem nagy dolog? Engem már akkor is kiver a víz, ha vérvételre kell mennem. Rettenetes!
A leányzó egy kissé elmosolyodott. Úgy tűnt, mulattatta a daliás termetű férfi kissé gyerekes reakciója. A teremtés bátor koronái! - gondolhatta magában.
- Bocsánat a faragatlanságomért, még be sem mutatkoztam. Péter vagyok.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.35 pont (46 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 listike 2014. 09. 11. csütörtök 17:55
Gyenge.
#10 rockycellar 2014. 09. 9. kedd 19:39
8 pont
#9 Horgász 2014. 09. 9. kedd 10:21
Tetszett
#8 A57L 2014. 09. 9. kedd 08:25
Kedves kis írás.
#7 feherfabia 2014. 09. 8. hétfő 11:45
9P
#6 papi 2014. 09. 8. hétfő 09:51
Nem szeretem a testékszereket, de az írás nagyon jó.
#5 zsuzsika 2014. 09. 8. hétfő 07:22
Jó.
#4 Rinaldo 2014. 09. 8. hétfő 07:08
Jó.
#3 Andreas6 2014. 09. 8. hétfő 07:07
Tetszett, bár magam nem vagyok a testékszerek barátja.
#2 veteran 2014. 09. 8. hétfő 04:41
Közepes
#1 Törté-Net 2014. 09. 8. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?