Egy kurvát hoztál a házhoz, fiam - mondta Anyám, amikor a bátyám megnősült. Vajon miből gondolta? Női megérzés? Vagy csak az anyai féltékenység mondatta vele ezeket a kemény szavakat? Ha azonban nem a bátyám, akkor én vettem volna el feleségül, mert nekem is nagyon tetszett, sőt, én ismertem meg előbb, de aztán a bátyám lecsapta a kezemről, még mielőtt közelebb kerülhettünk volna egymáshoz. Különben is rajta volt a sor a nősülésben, én mint jóval fiatalabb, ráértem még feladni a szabadságomat.
Addigi életem ellen nem volt semmi kifogásom. A bátyám mellett dolgoztam, aki jó kőműves hírében állt, s szinte állandóan volt munkánk. Persze, nem a mi falunkban, hanem hol itt, hol ott. Volt rá példa, hogy a harmadik megyébe is elmentünk a munka után s ha úgy hozta a szükség, valóságos munkabrigáddá alakultunk: volt köztünk kőműves, ács, bádogos, villanyszerelő, vízvezetékszerelő, szobafestő - egy szóval mindenféle mesterember, ami egy ház tatarozásához vagy akár felépítéséhez szükséges. A nagy munkákat szerettük legjobban, amelyek hetekig, esetleg tovább is eltartottak. Ilyenkor építettünk magunknak egy barakkot s abban laktunk. Volt hogy egy-egy csaj is csatlakozott a brigádhoz, aki főzött meg mosott ránk - nappal - , éjjel meg egyéb szükségleteinket elégítette ki. Egy alkalommal a helyi kocsmában csíptünk fel egy picsát, akivel zárás után jól elszórakoztunk. Miután levetkőztettük és bekötöttük a szemét, neki azt kellett kitalálnia, hogy éppen ki keféli. Ha nem találta el, akkor büntetésként kapott egy seggbedugást. Öten voltunk férfiak, elképzelhető, hogy mi maradt abból a picsából, mire mindannyian kidőltünk: csupa lucsok lett a sok gecitől. Ezt a mókát aztán más alkalommal is megismételtük. Akadt olyan csaj is, aki csak pénzért volt hajlandó közénk jönni, pedig nem is volt valami különös. Azonban arra jó volt, hogy könnyítsünk magunkon, meg hát azután hetekig volt miről mesélni.
Egy nap, amikor B. városban dolgoztunk, az állványzaton állva megpillantottam az utcán egy nagyon szemre való kislányt, akit amikor másnap is elment a ház előtt, megmutattam a bátyámnak. Neki annyira megtetszett, hogy azt mondta: Vagy ez lesz a feleségem, vagy senki! Hát ő lett. Pedig akkor még alig múlt tizenhat éves. Esztinek hívták.
Az ifjú pár a mellettünk levő házat kapta el, amelyben azelőtt öregapámék laktak, de üresen állt, mert lakói akkor már nem éltek. A kertkapun jártunk át egymáshoz.
A bátyáméknak még abban az évben megszületett a gyereke, egy aranyos kisfiú, akinek a felnevelésében sokat segített anyám, noha nem igen kedvelte a menyét. Össze is szólakoztak gyakran, de aztán az unokának köszönhetően valahogy ki is békültek.
Hanem a télen én is összevesztem a bátyámmal, aminek az lett a vége, hogy tavasszal már nem vitt magával dolgozni. Ez csak azért nem volt baj, mert Anyám testvére - a nagybátyám - lerokkant, s jól jött neki a segítség a mezei munkáknál, ugyanis a mi földünket is ő művelte, amióta Apánk meghalt.
A bátyám gyereke, a kis Palkó már négy éves volt és többet tartózkodott nálunk, mint az anyjánál, mert a mi udvarunkban jobbat lehetett játszani, meg az öreganyja mindenféle csemegével - dióval, szaloncukorral, pogácsával, aszalt szilvával stb. - kínálta meg, amikor átjött. Az anyja meg úgy élt, mint egy dáma, hiszen alig akadt dolga. Reggel későn bújt ki az ágyból, a baromfit megetette, főzött valami ebédet s délután megint lepihent. Igaz, nagyon tisztán tartotta a lakást, meg kézimunkázni is szeretett, de a legtöbb időt a tévé előtt töltötte. Sokszor hajnalig nézte a különböző filmsorozatokat. Így aztán nem csoda, hogy reggel nehezére esett fölkelni. Anyám emiatt nagyon haragudott rá. Meg hogy minek jár annyit a fodrászhoz, amikor nincsen idehaza az ura? Meg minek festi a körmeit mint valami pesti dáma?
Eszti valóban sokat adott a külsejére, senki se volt nálánál csinosabb. Nem is szerették a falubéli asszonyok, nem fogadták be maguk közé. Nyilván féltették tőle a férjeiket.
Mert asszonyként még szebb volt, mint lánykorában. Én majd megvadultam érte, de a bátyám iránti tiszteletből igyekeztem türtőztetni magamat. Igaz, egyszer elkezdtem csöcsörészni, de úgy pofon vágott, hogy egyszeribe kijózanodtam és attól kezdve csak gondolatban dugtam meg, miközben a farkamat morzsolgattam, amíg az el nem sült.
Egyik nap átmentem hozzá, mert tudtam, hogy a Szabó Jóska, a villanyszerelő van nála, akit azért hívott, hogy a padláson bevezesse a villanyt. A kertkapun át mentem be és egyenesen a padlás felé tartottam, amelynek nyitva találtam az ajtaját. Megindultam a létrán fölfelé, de félúton megtorpantam, mert föntről gyanús hangokat hallottam. Óvatosan lépkedtem tovább. Amikor felértem, volt ám mit látnom: a kivilágított padláson az én kedves sógornőm nagyban kefélt a Jóskával! A Jóska háttal állt nekem, az Eszti pedig egy zsákon dülleszkedett jól szétterpesztett lábakkal. Azt se tudtam hirtelen, hogy mit csináljak: tovább menjek-e vagy megálljak. Megálltam.(...)
Esztike-tike-tike, Esztike lány
A szavazáshoz VIP szükséges!
Átlag: 8.49 pont (49 szavazat)
