A+ A-

Büntető Hivatal - Előszó és 1. rész

Ez szintén egy bővebb lére eresztett, sokszereplős írás. Egy, talpalást kedvelő, lábimádók számára idealizált társadalmat mutat be.
Első szereplője egy nálam idősebb hölgy ismerősöm, akivel erotikus kapcsolatom soha sem volt, de napi rendszerességgel találkozom vele, így jól ismerem a lábait is. Az intézet molett dolgozója egy olyan lányt személyesít meg, akit valóban volt alkalmam megkötözni és fetisizálni. A nagyasszonyt egy boltban láttam és nem felejtettem el. A 16 éves lány egy ismerős húszéves lány, a fiatal sudár lány pedig egy barátnője. A bűnös ápolónőnek, ugyanaz a modellje, mint az Anyós és menyében Timinek. A tolvaj nő egy környékbeli ismerősöm, az idős vénlány, pedig egy munkahelyi egyedülálló hölgy, akiknek szintén gyakran láthatom a lábujjait és talpait.
Én pedig szinte valamennyi férfi szerepébe beleillek :-).
Előszó
Az épület hatalmas csarnokában hosszú sorok kígyóztak a számtalan ablak előtt. A meghatározott időpontra berendelt nők engedelmesen várakoztak, hogy behívójukat bemutatva megkapják aznapi regisztrációs számukat és a végrehajtás helyének emelet és szobaszámát.
A sorok meglepően gyorsan haladtak, de folyamatosan érkeztek a végére újabb jövevények, fiatalok és középkorúak egyaránt. Mivel ilyen intézmény összesen kettő volt az országban és minden nőnek, aki nem esett a felmentettek közé, évente kétszer meg kellett itt jelennie, ezért naponta több ezer delikvenset kellett kiszolgálnia. Az ügyfélfogadás reggel 6-tól este 19-ig tartott, de mivel egy személy átlag 5 órát töltött ott, az utolsók csaknem éjfélkor távoztak.
Az első idézést a 16. életévük betöltésekor kapták a lányok az utolsót pedig 55. születésnapjukon. Így ha valaki mindegyik évben kétszer megjelenik, akkor az kb 80 alkalom, de ilyenek csak nagyon kevesek voltak, mert idézést csak az kapott, aki munkanélküli, egyedülálló, gyermektelen vagy gyermekei betöltötték a 18.évüket. Ezek a feltételek bármelyikének teljesülése magával vonta az idézés kipostázását. Természetesen a részvételt pénzzel ki lehetett váltani, de az összeg olyan jelentős volt, hogy ezzel csak kevesen élhettek.
A sorban állók arcán izgatottság, félelem és a rendszernek való kiszolgáltatottság tehetetlen alázata tükröződött. Beszélgetni senkinek nem volt kedve, csak a sokaság apró neszezése és egy- egy cipő kopogása hallatszott. A csarnok feletti galérián lesötétített ablakok mögött kéjsóvár tekintetű zömében férfi látogatók bámulták a lent ácsorgó rengeteg nőt és fürkészték, vajon köztük van e már, az, akihez ők érkeztek. Ők is ugyanazt a szobaszámot várták , amit majd lent beérkező nőismerősük megkap, hogy aztán két különböző úton, de egyazon szoba ajtajához jussanak. Ők nem voltak olyan csendesek, mint a csarnokban tartózkodók, sőt nagyon is hangosan nevetgéltek és társalogtak. Sértő és dicsérő megjegyzéseket tettek a félszegen várakozó női példányok felé. Élvezték felsőbbrendű helyzetüket, hogy azok ott lent nem is tudnak az ő létezésükről, ők pedig szabadon nézelődhetnek közöttük. Voltak, akik néhány fős csoportokba tömörültek, mert egy-egy hölgyhöz többen is érkeztek, persze voltak gondterhelten magányosan várakozó férfiak is. Ők némán fürkészték a nem éppen jókedvű látogatókat. A hangos csoportokból örömteli ujjongás hallatszott, amikor sikerült felfedezniük a sorban álló áldozatukat. Ilyenkor azonnal az említett hölgy lett a téma és anekdotázni kezdtek a jobb sorsra érdemes alanyról vagy éppen egy-egy csinos példányra mutogattak, hogy annak szívesen megkaparintanák vagy elcserélnék a szobaszámát.
Egy 20 év körüli fiú is nézelődött a füstüvegre tapadva. Ő nem szobaszámra várt, hanem arra ,hogy szólítsák. A szobaszámot tudta,mert egy itt dolgozó barátja segített kideríteni, hogy a nő akinek a nevét megadta, mikor kap idézést és elintézte, hogy az áldozat hozzá kerüljön, így gond nélkül bejuttathatta hozzá nézőnek. A csarnokban olyan sok kiszolgáló ablak volt, hogy bármennyire is figyelte nem látta a keresett hölgyet, de az közben megérkezhetett, mert a kijelzőn az ő sorszáma mellett megjelent a barátjától már megkapott 3119-es szám. Így hát tudta, hogy indulhat. Átfutott az agyán, hogy most mindketten ugyanahhoz az ajtóhoz tartanak. A 3. emelet 119-hez. Izgalommal töltötte el a tudat, hogy a nő nem is sejti, hogy ma lesz egy nézője és azt sem, hogy az kicsoda és valószínűleg arról sem volt fogalma, hogy már előre le volt zsírozva, hogy melyik szobába kell majd mennie. Abban viszont biztos volt, hogy a nő korántsem olyan lelkesen bandukolhat a megadott helyre mint ő.
A látogatók számára fenntartott folyosó párhuzamosan futott a beidézetteknek szolgáló folyosóval. Erről a folyosóról nyíltak a kínzókamrák, és a hozzájuk tartozó nézőszobák. Ha a delikvenshez vendég érkezett, akkor előbb a látogatók foglalták el helyüket a kétoldalú tükör mögött és csak utána szólították be az áldozatot, így az nem tudhatta, hogy ki a nézője vagy hogy egyáltalán van e.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.41 pont (41 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 A57L 2014. 02. 22. szombat 06:19
Elmegy.
#7 gaborthefirst 2013. 07. 5. péntek 23:33
Fogsz jó s/m sztorikat írni, de még gyúrnod kell delgadoo.
#6 gibbon2 2013. 07. 4. csütörtök 13:50
Ez valami vicc. Elmebeteg dolog.
#5 genius33 2013. 07. 4. csütörtök 05:14
Ez miez? nyes
#4 papi 2013. 07. 3. szerda 20:01
Ez egy baromság
#3 Rinaldo 2013. 07. 3. szerda 14:00
Én az ilyen szadista férfiakat a tököknél fogva verném.
#2 drinti 2013. 07. 3. szerda 06:30
Nagyon hosszú nem jött be annyira.
#1 Törté-Net 2013. 07. 3. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?