A+ A-

Orgazmus receptre 4. rész

A dolgos hétköznapok egyáltalán nem voltak dolgosak, és ami felettébb bosszantotta Milát, hogy még csak nem is teltek gyorsan. A hétvégén történtek után már alig bírta kivárni, hogy újra szombat legyen. Ábrándozva gondolt vissza a kora hajnalra, amikor felébredt és öltözni kezdett. Ádám álmosan nézett rá és kérte, hogy még maradjon. Milyen szexi volt még úgy kótyagosan is! Mila azonban kedvesen megrázta a fejét. Menni akart. Szó, mi szó furán érezte magát. Együtt aludt egy férfivel, aki nem a vőlegénye. Egy férfi, nem is egy férfi, hanem a Férfi kielégítette őt. A Férfi, aki nem a vőlegénye. És aztán ő is kielégítette a férfit, aki nem a vőlegénye. Heteken belül férjhez megy és ő megcsalta a leendő férjét. Megcsalta? Ez egyáltalán az volt? Végül is nem szeretkeztek. Hmm, de milyen jó lett volna! Vagy mégsem?
Mila csupa bizonytalanság volt. Ezért is szeretett volna minél előbb egyedül lenni a saját lakásában. Mielőtt azonban elbúcsúztak volna, Ádám megígértette vele, hogy jövő héten is találkoznak. Kifejezetten élvezte, hogy Ádám igyekszik őt elcsábítani, de mégsem dönti le a lábáról azonnal. Az unalmas hétköznapokon pedig felidézte magában az éjszakát, Ádám csókját, érintését, a nyögéseit, a vágyát és elmosolyodva, ajkait beharapva belebizsergett a várakozásba.
Timi egyre gyanúsabbnak találta Milát. Határozottan volt valami titka, amiről nem tudott és ez nem tetszett neki. Elnézte, ahogy halvány mosollyal az ajkán ül az asztalánál. Egyértelmű, hogy nem a számítógépe monitorján nevet. Lassan felállt és lépésről lépésre közeledett Milához, miközben elgondolkodva egy ceruzát ütögetett a tenyerébe. Már majdnem mögé ért, mikor egyszer csak Mila felugrott és hadarni kezdett.
- Basszus, már ennyi idő van! El fogok késni. Húsz perc múlva a város másik felén kell lennem.
Meg se várta, hogy Timi reagáljon rá, csak elrohant. Timi összeráncolt szemöldökkel nézett utána. Mila nem szokott szórakozott lenni. Igen, itt van valami, most már biztos!
Mila épp a városon vágtatott át, hogy csekély késéssel, de odaérjen a megmutatandó házhoz. Csörgött a telefonja.
- Meszlényi Mila! - dugta a headsetet a fülébe.
- Mila? Itt az anyád beszél.
- Szia, anya! Mi újság?
- Beszélnünk kéne a...
- Anya, ha az esküvőről van szó, nem ér rá később? Dolgozom.
- Nem! Nem ér rá később. A ruhádról van szó.
- Mi van vele? - sóhajtott Mila.
- Mikor akarsz már választani egyet?
- Ó, nekem teljesen mindegy. Rád bízom.
- Egyáltalán nem úgy viselkedsz, mint egy boldog menyasszony.
- Talán mert nem is vagyok boldog.
- Mit akar ez már megint jelenteni?
- Anya, neked és apának csak az a fontos, hogy Viktor átvegye azt a nyomorult üzletet! Nektek nem számít, hogy én nem vagyok szerelmes!
- Ó, kicsim, az majd jön később! Még beleszerethetsz.
- Jesszusom, anya, ha hallanád magad!
- Térjünk vissza a ruhádra. Legalább próbálj fel néhányat, hogy tudjuk, melyik típus állna jól neked!
- Jól van. Válassz egy szalont, kérj időpontot. Ott leszek. - törődött bele Mila, majd lecsapta a telefont.
Az anyja akkor hívta vissza, mikor a vevője épp rábólintott a vételre.
- Igen, anya? - vette fel a telefont.
- Holnap ebéd után, jó lesz neked?
- Jó. - felelt egyhangúan.
Az anyja lediktálta a címet, majd elbúcsúztak. Döbbenet, hogy az anyja mennyire más világban él. Egy burokban. Talán az apja a hibás érte. Az anyja még nagyon fiatal volt, mikor összeházasodtak. Kezdettől fogva mindent megadott a feleségének, ő pedig boldog volt ettől. Az asszony hamar megszokta a jólétet és kezdett úgy viselkedni, mintha már eleve odaszületett volna. Fennhéjázó volt, csak a vásárlásnak, a luxusnak, a kényelemnek élt. Mila pedig egy kötelező elem volt az életében. Gyerek kellett, hiszen házas volt és a társadalom szükségessé tette, de Mila születése után dajkát fogadott és onnantól kezdve az idős nő viselte gondját. Mila neki köszönheti, hogy belőle nem olyan ember lett, mint a szülei. Neki többet ér az, amit saját maga érhet el az életében, mint az, amit a szülei megvesznek neki. Akkortájt mikor Mila gimnazista lett, az asszony váratlanul elhunyt. Kiderült, hogy már egy ideje beteg volt, de senkivel nem osztotta meg a titkát. Mila már elég nagy volt ahhoz, hogy megértse, neki semmi szüksége a szülei jólétére. Egyedül akart megküzdeni az életben való boldogulásért. És sikerült is neki. Az egyetem, London, a különköltözés... igaz, hogy a lakását a szülei vették, de ő bútorozta be és az autóját is ő vette és amióta munkába állt, egyetlen forintot nem fogadott el tőlük. Most az anyja biztos elmeséli országos barátnéinek, hogy mit kínlódik a lánya esküvőjével, azt meg nem is érdekli. Kirázta a hideg, ha arra gondolt, hogy holnap menyasszonyi ruhákat kell próbálgatnia. Igyekezett el is hessegetni a fejéből ezeket a gondolatokat és inkább arról az oldaláról megközelíteni a dolgot, hogy holnap már péntek és szombaton Ádámmal lehet. Végre!
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.82 pont (49 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 A57L 2014. 09. 24. szerda 07:33
10P Egyre jobb.
#7 genius33 2013. 04. 9. kedd 15:53
Ez fantasztikus!!!! 10-esssss! smile
#6 v-ir-a 2013. 04. 4. csütörtök 23:06
húúú de jó...10 pont
#5 papi 2013. 04. 3. szerda 08:56
A történet kibír még pár részt , csak csináld hamar.
#4 Rinaldo 2013. 04. 2. kedd 07:34
Jó lett volna ha teljesül a vágya.
#3 hairy_pussy 2013. 04. 2. kedd 05:55
10p
#2 author04 2013. 04. 2. kedd 01:07
Ehhez nincs mit hozzátenni, 10-es, mint az előzőek, oszt annyi!
#1 Törté-Net 2013. 04. 2. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?