Kriszti fantáziája 2. rész - A szerepjáték

Csaknem egy hónapja élte a fantáziáját Kriszti, már kezdtem megbarátkozni a gondolattal, főleg a mesélt történetei miatt, azok ugyanis szánalmasan unalmasak voltak és reméltem emiatt hamar megunja az egészet.

Mígnem egyik nap egy kéréssel állt elém, azt mondta, hogy egy párral beszélt meg "randit" és ők szerepjátékot kértek, arra vett rá hogy segítsek átrendezni a szobámat. Kézenfekvő kérés volt, mivel az az én lakásom, mondtam ugyan neki, hogy nem szívesen segítek, de bevallom felcsigázott a dolog, még ha részese nem is lehetek, a sztorit már vártam amit utána fog mesélni az estéről. így hát segítettem.

A pár a klasszikus tanár-diák szerepjátékot kérte Krisztitől, szóval a feladat az volt hogy egy tanteremhez hasonlót hozzunk ki a nappalimból. A szőnyeg felszedésével kezdtük, alatta parketta volt, ami tökéletes egy tanteremhez. A szoba közepére húztuk az íróasztalomat, ami hasonlított egy iskolapadhoz, két konyha széket raktunk mögé ahova leülhetnek majd a "diákok". A másik szobámban lévő íróasztalból pedig a tanári asztal lett. Még egy táblát is össze hoztunk, volt a szobámban egy Csontváry festmény; a "Római híd Mosztarban" (persze csak utánzat), ezt megfordítottuk, mivel hátul fekete volt a vászon rajta és a mérete is hasonló volt, így iskola tábla lett belőle, gondoltuk írni úgysem kell rá, tökéletes.

A jelmeze kitalálásában is segédkeztem, bár a ruhákhoz semmit sem értek, csak ültem ott és majd minden ruhára amit felvet azt mondtam hogy; tökéletes, jól áll, vagy hogy nagyon dögös, viszont szívesen néztem ahogy öltözködik, ingyen sztriptíz. :)
Végül egy kosztüm lett a befutó, hozzá magassarkú, fehér blúz, melltartó amit hagyott kicsit kikandikálni a blúza alól, a haját hátrakötötte és felvett egy szemüveget, kontaktlencsét hordott, de volt otthon szemüvege is. Úgy nézett ki mint egy igazi tanárnő, illetve egy a gondolataimban élő szexis tanárnőre hasonlított, mert hogy engem annak idején ilyen tanárnők nem tanítottak az tuti.

Szóval minden készen állt egy izgalmas estéhez, aminek az elmesélését ezúttal is a főszereplőre, vagyis Krisztire bíznám. :

– ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

– Köszi ezúttal is a felvezetést Gábor! :)

Akkor folytatnám is. :