A+ A-

A bevásárlólista

Hát, ez az első történetem, remélem tetszik a végeredmény :P az építő kritikával meg ne kíméljek :D
Történetünk egy csípős, téli, szombat hajnalon indul, mikor is a reggelihez kellő alapanyagokért leugrottam a közeli kisboltba. Miután felkeltem, felöltöttem magamra a köntösömet, és próbáltam elhessegetni a magányomról szóló gondolataimat, melyek már hetek óta kínoztak - fél éve nem volt pasim... Ez álmaimban nem így történt, nagyjából minden éjszaka vad, erotikus fantazmagóriáim voltak, s ennek eredményeképp általában sátor alatt ébredtem. Ma sem volt másképp, így hát könnyítettem magamon, s utána sikerrel jártam elhagyatottságom elfelejtésében, majd pedig beöltöztem a hideg ellen, mégiscsak, a január megköveteli a réteges öltözködést. Összeírtam, mit is kéne vennem, majd kiléptem albérletem ajtaján, egyik kézben a kulcsokkal, másikban meg a szatyorral. A lakás nem volt túl nagy, de egyedül élni tökéletesen megfelelt. Csendes környék volt, nyugodtam tudtam tanulni itt - persze csak ha nem az egyetemi könyvtárban töltöttem az egész napomat, ami elég gyakran megesett.
A panelből kiérve megcsapott a dermesztő hideg szél, éreztem, hogy egyből kezd pirosodni az arcom. Jól látható, gőzös párát lehelve igyekeztem az öt perc sétányira lévő közért felé a sötétben. Kihaltak voltak az utcák, csak a szemeteskocsi és a néhány korán kelő nyugdíjas zavarta meg az amúgy tökéletes némaságot. Tudomást sem véve róluk megérkeztem. Betérve a kiskereskedésbe - ami egyébként egy tömbház földszintjének sarkán kapott helyet - azonnal átjárt a kellemes meleg. A bejárat melletti fogasra letettem kabátomat, és sapkámat, de a sálat hagytam. Miközben a havat próbáltam letakarítani cipőmről, az ismert protokoll szerint köszöntöttem az eladót, Magdikát, azt az idős hölgyet, akié a kicsiny bolt volt:
- Szép jó reggelt, Magdika!
Igazán megkedveltem a hónapok során, a fiatalos lendülete és humora mindig feldobott. Soha sem engedte, hogy "lenénizzem", és még a magázásért is küzdenem kellett.
Viszont mikor átázott lábbelimről a pult felé pillantottam, azt üresen találtam. Furcsa - gondoltam - ilyen még nem fordult elő. Beljebb mentem hát, és az egyik fém polcszerkezeten kezdtem kopogni, a nagyobb hangerő végett. Meglepetésemre, mikor kinyílt a raktárul szolváló hátsó kis helység ajtaja, egy húsz év körüli srác lépett ki. Gyorsan végigmértem, nem akartam, hogy észrevegye, mennyire meresztem a szemem. Igazi álom-pasi volt: markáns, de ugyanakkor valamiképp finom formákból tevődött össze arca, haja feketéjét még a hollók is megirigyelték volna, írisze helyen meg mintha valami álom-zöld színű gyűrű csillogott volna. Alakja is formás volt, bár nem tudtam eldönteni, hogy edzés eredménye-e, vagy inkább fizikai munka alakította. Öltözéke egyszerű volt: egy kockás ing, sárgás-szürke szövetnadrág, sötétbarna bőrcipő, és egy egyszerű bőrszíj a csuklójára tekerve.
- Öhm... Szia, miben segíthetek? - lépett oda hozzám, és mosolyogva kézszorításra nyújtotta kezét. Hirtelen leblokkoltam. Beletelt néhány pillanatba, míg ki tudtam nyögni néhány szót:
- Sz... Szia! Én csak izé... vásárolni jöttem - kezet fogtam vele, majd kicsit magamra találva folytattam. - Mondd csak, Magdika merre van?
Hirtelen arcáról lefagyott a mosoly, és mély szomorúság ült ki rá.
- Tudod, ő most épp gyengélkedik... Tegnap reggel rosszul lett, és kórházba vittük. Egyelőre még bizonytalan mi a probléma, de nem túl bíztató a helyzet. - monda, és leroskadt az ablak előtti asztal mellé elhelyezett két szék egyikére. Én is hasonlóan.
- Ez akkor azt jelenti, hogy te valami ro...
- Igen, az unokája vagyok. Elképesztő... Amint beértünk a klinikára, megkért, hogy amíg jobban nem lesz, vegyem át a boltot. Semmi tapasztalatom nincs, de mindent elmagyarázott a három-négy órás várakozás alatt. Ez a kis odú a mindene, szóval meg sem fordult a fejemben nemet mondani. De hagyjuk is... Gondolom tudod milyen: nem nézné jó szemmel, ha levertek lennénk miatta - a mondata végén visszatért az érkezésemkor látott gyönyörű mosolya, mely sokat javított az előbb kialakult rosszkedvemen.
- Igen, ez rá vall... Nos, akkor azt hiszem, el is kezdem összeszedni a dolgokat - felálltam és indultam kosárért.
- Oh, várj! Add csak ide a listát, majd én megcsinálom, legalább kicsit ismerkednék az áruk elrendezésével.
Nem volt ellenemre az ötlet, gondoltam így még legeltethetem is a szememet rajta észrevétlenül, szóval odavittem neki a cetlimet és a kosarat is. Felkapta, és már indult is a polcokhoz, de előtte még rám kacsintott. Újra elkapott az érzés, ami akkor, mikor először megláttam. Nem tudtam hová tenni, bár csak egy kis mozdulat volt részéről, de sokat mondó. Csak kedves akart lenni és vicces? Vagy netán ő is meleg? Esetleg úgy vélekedik rólam, ahogy én róla? Nem tudtam a válaszokat, de reménykedni kezdtem...
Visszanézett, és hirtelen megszólalt:
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.39 pont (28 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 A57L 2014. 04. 28. hétfő 05:44
Jó lett.
#6 szuszoka199601 2014. 03. 25. kedd 18:05
#5 chrisqueer 2012. 09. 23. vasárnap 17:35
folytatást nem terveztem, de örülök, hogy tetszik nektek *3*
#4 v-ir-a 2012. 08. 26. vasárnap 21:53
nagyon jóóóóó jöhet a folytatás smile
#3 AlexHun 2012. 08. 24. péntek 14:56
Szép történet....
#2 tenzin 2012. 08. 24. péntek 00:41
remek
#1 Törté-Net 2012. 08. 24. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?