Puncicsöcs sirámai

Helló, sziasztok!
Puncicsöcs vagyok.
Onnan kaptam a nevemet, hogy kicsi koromban, amikor az apukám megcsiklandozott, olyan sípoló-csipogó hangot adtam, ki röhögés helyett, mint egy gumiállatka, amit a kisgyerekek gyömöszölgetnek a járókájukban. Apumnak ez roppant tetszett, mert amikor megburuttyolta a pocakomat – tudjátok, amikor valaki rászorítja a száját a kisgyerekek hasára és fújja ki magából a levegőt és így aztán bugyborékoló, púzó hangokat ad ki a szájával – én nem győztem gügyögni és majd’ halálra kacarásztam magamat.

Később ezt a csöcseimen és a puncimon is csinálta, ami nekem roppant tetszett, és hát valahogy így, ebből lett a nevem, hogy Puncicsöcs. Rámragadt, mint a bogáncs. Mert hát igen, mert a koromnál nagyobb, szép csöcseim vannak, és a punim is szép domború, szép csupaszon is tartom, mert apu így szerette, teljesen oda volt értük.

Apu most börtönben van, mert a hülye Lilla barátnőm beköpte, hogy az apámmal kefélek, ezért lesittelték, így most a nagyinál vagyok, de olyan öreg, hogy magára sem tud vigyázni, nemhogy rám. Megcsapott egy kicsit az állami gondozás szele! A nagyi is állandóan morog, hogy ő bizony megmondta.

A kurvákkal mindig baj van, ezt apu már akkor megmondta, amikor anyu elhagyott bennünket és egyedül maradtunk. fel sem merült, hogy máshova kerüljek, mert anyunak nem kellettem, apu meg oda volt értem. A nagyi, apu mamája, meg már akkor is morgott. Apu nevelt fel három éves koromtól, de már korábban is sokszor ő fürdetett és pelenkázott, meg paskolta, hintőporozta a fenekemet. Mindig kinyújtott a pelenkázó asztal tetején és babusgatott csókolgatott, cuppogott végig a testemen és ez roppant csikis volt és nekem halálira tetszett. Nagyon szépen öltöztetett mindig. A szomszéd nénik mindig megdicsérték, hogy milyen rendes apa. Aztán persze le-leszólítgatták, hogy ki, milyen ismerősüknek a lánya, unokahúga facér és, hogy szívesen összeismertetnék vele. Apu facér volt és a néniknek mindig támadtak ötletei, hogy hogyan tehetnék boldoggá. Csakhogy apu nagyon boldog volt velem és esze ágában nem volt valami lottyadt lotyónak utána eredni.

Nyolc-kilenc éves lehettem, vagy valami hasonló, amikor egyik este a rítussá vált fürdetéskor – mert hát ragaszkodott ahhoz, hogy ő csutakoljon le – a nagy puszilgatások közepette egyszer csak úgy viccből csak belenyalintott a puni nyílásomban és mintha villám hasított volna belém.