A+ A-

Egy fura álom

Újra itt ülök a billentyűzet előtt, és képtelen vagyok bármit is írni. Immár harmadik levelemet írnám, de nem tudom. Egy író számára nincs rosszabb, mint az, ha elveszti utolsó mentsvárát: a "SZENT ICHLETET". E mellett a szívbe markoló fájdalom emellett, szinte már eltörpül az a tény, hogy elfogyott az összes dohányom. Ülök, és szorongatom kihűlt pipámat, és most a sors is ellenem fordult. A közeli dohánybolt betegség miatt zárva. Lemehettem volna a diszkontba egy doboz cigiért, de az elveim tiltják a cigarettát. Ekkor eszembe jutott, hogy a zoknis fiókom legmélyén mindig tartogatok pár szál szivart, pont az ilyen esetekre. Nem törődve az elém táruló berendezési tárgyak korlátozó hatásával villámként hasítottam át a szoba másik sarkába, kihúztam a zoknis fiókot, és a mélyére túrtam. És akkor megéreztem a szivardoboz karton fedelét, és csak arra gondoltam: "Megmenekültem!" Ám miután kéjes mámorral (mert csak a szivar ízére tudtam gondolni) felnyitottam a karton fedelet, hirtelen belém hasított a tárgyilagos felismerés, és a szörnyű fájdalom: a doboz teljesen üres volt.
Lehorgasztott fejjel visszatámolyogtam az íróasztalomhoz. Leültem a fotelbe, és tovább szorongattam üres és hideg pipámat. Talán a csalódottság is közrejátszott, kezdtem álmosodni, ez nem olyan igazi álmosság, hanem az, amikor megérint a múzsa és extázisba esve távol a külvilágtól, félálomba merülsz, és átéled a történetet.
Újra láttam és éreztem a füstöt, a füst lassan eloszlott, és magpillantottam egy ajtót. Vizes volt a kabátom, mert esett, és már biztos egy ideje nem gyújtottam rá az eső miatt, mert éreztem a dohányhiányt. Csöngettem. Az ajtó kinyílt, és ott állt előttem Csilla, a gyönyörű, göndör, lobogó hajával. Végigmért, és így szólt.
- Most bejössz? Vagy csak kintről akarsz nézelődni?
Értettem a burkolt célzást, és beléptem az ajtón. Az ajtót becsapta Csilla, én levettem és szögre akasztottam a kabátom. Csilla bekísért a nappaliba. Ismertem a házat, mert többször is voltam itt grupenparty - n, és többször is jártam itt Mesteri minőségemben, és ilyenkor Csillával együtt kínoztuk a rabszolgákat. Csilla meg én, már összeszokott páros voltunk. Többször is dugtunk, és minden vágyát ismertem. Szerelmes voltam belé: csodáltam a tökéletes testét, és a hatalmas erejét, tökéletesnek láttam minden mozdulatát, és pontosnak minden ütését. Ha együtt voltunk, jobban élveztem a kínzást, és amint láttam ő is.
Beléptem a szobába, és egyszerre hangzott el mindenki szájából:
- Tiszteletem Pópa Mester!
Ebben a pillanatban újra éreztem azt a furcsa bizsergést, és azt, hogy most vakit meg kell ütnöm. Ugyanakkor belém hasított a dohányhiány. A pipa pillanatok alatt a számba került, és azonnal nyúltam a dohányzacskómért. Megfogtam, és szigonyként hasított belém a felismerés. A zacskó csurom víz volt. Nem akartam elhinni, kinyitottam belenyúltam, és éreztem, hogy a dohány már használhatatlan, és tocsogott a vízben. Elvesztetem a fejem, üvöltözni és káromkodni kezdtem, úgy viselkedtem, mint egy drogos, akitől megvonták az adagot. Annyira elborult az agyam, hogy már azt se tudtam, mit mondok, és mit csinálok. Hirtelen egy erős női kéz szorítását éreztem a vállamon. Megfordultam, és Csilla szépséges látványa tárult elém. Alig dolgoztam fel a képi ingert, hatalmas csattanást hallottam, és az arcom egyik fele már égett is, pillanatokon belül arcom mindkét fele lángokban állt. Akkor már felfogtam, hogy Csillától kaptam két hatalmas pofont, és azt is sejtettem miért. De akkor már megszólalt.
- Nem akarsz bocsánatot kérni a viselkedésedért?
Gyönyörű, rendkívül nőies vonalú, ám igen erős keze ismét a magasba emelkedett. Nem akartam még egy pofont kapni, úgyhogy azonnal válaszoltam.
- Bocsánat Csilla, kicsit elragadtattam magam.
Keze mégis elsült, és arcom még jobban égett.
- Neked most nem Csilla, hanem úrnő, és válaszolj rendesen!
Szemébe néztem, és láttam a tekintetében a hatalmat. Rögtön tudtam, hogy most fordult a kocka: egyik pillanatban Mester voltam a másikban már szolgájának tekintett. Tudtam, hogy mit tehetnék most, tudtam, hogy megtehetném, hogy megkötözöm, és kíméletlenül elverem, mert egy magasabb rangú mesterrel szembe szegült, vagy azonnal kiléphetnék az ajtón, vagy egyetlen csettintéssel szétoszlathatnám az álmot. De akkor hirtelen megborzongtam, és bármennyire tiltakoztam ellene, a mértéktelen szadizmusom ellenére a nagyon mélyen bennem szunnyadó mazovista hajlam előre tört. És nem érdekelt az a sok ember, éreztem, hogy bele kell mennem a játékba. Felvettem az alapállást, és bocsánatot kértem.
- Bocsásson meg Úrnőm, hogy hülye és hisztérikus voltam.
Csilla elindult az uralkodói trónusa felé, leült, és rám üvöltött.
- Vetkőzz!
Most kezdett csak zavarni az a sok ember. De annyira szerelmes voltam Csillába, és annyira nem akartam elrontani a szórakozását (mert láttam a tekintetén, hogy nagyon élvezi), hogy levetkőztem, egyáltalán nem esett nehezemre,(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.58 pont (33 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 deajk2008 2017. 11. 4. szombat 07:56
izgató tud lenni a bilincsezés és erotikus 8p
#2 A57L 2014. 03. 18. kedd 08:33
Nem tetszett.
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?