A+ A-

Megérdemelt jutalom

Már legalább tíz perce bíbelődtem azzal az átkozott lakáskulccsal, míg végre, nagy nehezen sikerült beletalálnom a zárba. Hajnali háromkor persze, a kivilágítatlan udvar mélységes sötétjének kellős közepén, ittas állapotban, remegő kézzel nehéz az embernek felülkerekednie a saját bénaságán. Az más kérdés, hogy fényes nappal, színjózan állapotban sem mindig sikerül két suta kezemnek uralnia a helyzetet...A legnagyobb ballépés persze nem az, ha kiejtek valamit a kezemből, hanem ha egyáltalán meg merik tenni, hogy a kezembe adjanak bármit is...Ügyetlenségemhez rendszerint hozzájárul még a béka segge alatt leledző önbizalmam is, s olyankor aztán én vagyok maga a két lábon járó szerencsétlenség.
Kicsit elkalandoztam, azt hiszem, ideje lenne a lényegre térnem. Tehát, éppen sikerült kinyitnom a lakásom ajtaját, beperdültem az előszobába, s az első mozdulattal rúgtam is le a lábamról azt a fránya magas sarkú cipellőt. Repült is a sarokba, annak rendje, s módja szerint. A cipőszekrénybe természetesen már semmi kedvem nem volt berakni, ehelyett betántorogtam a konyhába, majd enyhe túlzással élve jóízűen kiittam az egész csapot. Rettenetesen ki voltam száradva, az előző éjszaka elfogyasztott alkoholmennyiség dacára. Vagy talán éppen azért.
Ezt követően a fürdőszobába battyogtam, ledobtam magamról füstszagú ruháimat, és már meg is rohamoztam a hálószobát. Elégedetten ugrottam be a meleg, puha franciaágyba, bevackoltam magam a takaró alá, s már vártam is az álommanót. Természetesen álommanóra nem sokat kellett várnom, jött az pár percen belül. Úgy leragadtak a szemeim, mint a bélyeg. Már éppen kezdtem a hetedik mennyországban érezni magamat, amikor váratlanul megcsörrent a mobilom. Az a fránya mobil, itthon hagytam megint, hiszen a buliban úgysem hallottam volna meg, ha hívnak. Így hát most ott figyelt az éjjeliszekrényen, s azon mesterkedett, hogy minden áron megzavarja a nyugalmamat. Nagyot sóhajtottam, s úgy az ötödik hangjelzés után hajlandó voltam végre felvenni. Rekedt hangon csak ennyit nyögtem a telefonba:
- Tessék!
- Szia Életem, beszélhetnénk? Ráérsz most? - a vonal túloldalán régi kedves barátom hangja csendült fel. Akivel történetesen éjszaka, a buliban összefutottam, s néhány szót váltottam vele.
- Ne haragudj, de most olyan vagyok, mint a mosott...nem részletezném - motyogtam kissé ingerülten.
- Ne haragudj, hogy felébresztettelek. Gondoltam, most érhettél haza, és beszélni szerettem volna veled. . Fontos lenne, Kicsim! Ööö... Betti!
- Figyelj, nagyon fáradt vagyok, meg az ital is fejbevágott egy kicsit. Láthattad Te is. Különben is, mi ez a ”Kicsim“? - fakadtam ki hirtelen, ám közben azért kezdtem magamhoz térni, és széles mosollyal nyugtáztam barátom közvetlenségét. Titkon talán még tetszett is a dolog. Na igen, elkérte a számom, most meg, úgy cirka három órával később felhív, hogy találkozzunk. Az volt a gyanúm, a csávó igencsak ki van már éhezve egy egyéjszakás, röpke kis kalandra. Hmm... valahogy könnyűvérűnek kezdtem érezni magamat, hogy egyáltalán felizgat a gondolat.
- Figyelj, Kicsim, találkozzunk, most!
- Beszélgethettünk volna a buliban is... Most akarsz találkozni?! Mikor már éppen aludni készültem? - picit húzogattam az orra előtt a mézesmadzagot. Mostmár határozottan éreztem, hogy nincs ellenemre váratlan közeledése. Bár kissé ellentmondásos volt az egész szitu, hiszen furcsán hatott, hogy csak most jut eszébe „társalogni“ velem.
- Ott és akkor nem lehetett normálisan beszélgetni. Az a sok ismerős, tudod. Meg az a förtelmes zaj. . meg gyáva voltam... Nah, mi legyen?
- Ha idejössz hozzám, semmi akadálya, de én egy lépést sem teszek érted - csicseregtem mostmár egészen jókedvűen. Tudta jól , hogy mindig is tetszett nekem. Barátságnál több azonban soha nem volt közöttünk. Maximum forró flörtök, és elejtett célzások. Most azonban a helyzet megváltozott. Megtette a lépést, amitől talán mindig is félt. Én szintén előrángattam a lelkem mélyéről bujábbik, vadabbik énemet. Nem tagadom, azért ehhez az alkohol is hozzájárult valamelyest. A lényeg azonban, hogy a tabuk leomlottak. Már nem volt akadály. Nem volt barát, vagy barátnő. Két egyedülálló fiatal megkívánta egymást.
- Gyere, várlak, csak igyekezz! Addig is szia! - meg sem vártam a választ, már nyomtam is ki a telefont. Pár percig még vigyorogva, bambán bámultam magam elé, majd kimásztam az ágyból. Egy gyors arcmosás, fogmosás, fésülködés, kis dezodor, szexi fehérnemű, csini egyberuha, és már készen is álltam. Éppen sikerült mindennel végeznem, amikor megszólalt a csengő. Régi kedves barátom, Dani, igencsak zavarban volt, amikor belépett a lakásba. Mivel soha nem járt még nálam, fürkésző tekintetét gondoan végigjáratta kis fészkemen. Én meg egy szót sem szóltam, csak mosolyogtam, s szintén kissé lányos zavarba jöttem. Idegességemben néhány hajtincsemet kezdtem tekergetni, és valószínűleg el is pirultam egy picit.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.55 pont (31 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 vakon53 2016. 03. 16. szerda 16:58
Nagyonjó írás.
#5 zsuzsika 2014. 11. 6. csütörtök 11:09
Jó.
#4 listike 2014. 03. 14. péntek 10:16
Ez tetszett.
#3 genius33 2012. 02. 5. vasárnap 07:53
Szerintem is jó lett smile
#2 v-ir-a 2012. 01. 29. vasárnap 22:07
kissé rövid, de jó
#1 Törté-Net 2012. 01. 27. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?