A+ A-

A jósnő

A rózsadombi villa szerényen húzódott meg a többi emeletes palota között. A távirányítású kapu fölött apró réztábla jelezte, hogy a jósnő praktizál. Nem szerette a feltűnést, ezért annak ide-jén a kert hátsó oldalában kisebb parkírozót építtetett, hogy előkelő vendégei diszkréten félreállhassanak kocsijukkal. Szándéka ellenére azonban néhány hónap elteltével már az egész környék tudta, hogy a jósnő hatalmas forgalmat bonyolít. Még a hatóságok és a rendőrség is foglalkozott az üggyel, de hogyan, hogy nem, a téma elcsendesedett. Talán azért, mert néhány "fejes" is rendszeresen odajárt jósoltatni. így aztán a praktizálás tovább folytatódott.
- Fáradjon be, nagyságos asszonyom! - szólt a jósnő udva-rias mosollyal, miután Juszuf - a keleti származású háziszolga - bevezette a vendéget. - Most elmehetsz! - intett a férfinak, majd leült az érkezővel szemben lévő széles kanapéra.
- Köszönöm! - szólt Melinda, a sznobok módjára illedelmes úri feleség. - Egy kedves barátnőmtől kaptam meg az ön címét - folytatta magyarázkodva. - Laura nagyon meg van önnel elégedve.
- Hát istenkém, aki őszinte hozzám, és el tudja fogadni a módszereimet, annak tudok segíteni - válaszolta nem titkolt büszkeséggel az ötven körüli, csadorba öltözött asszony. -
- Mondja el, mi járatban van?... De csak őszintén!
Melinda még feszengett egy darabig, gyűrögette szoknyája
szélét, a gombjait babrálta, aztán végül is belekezdett.
- Tudja, az én férjem magas beosztású vezérigazgató. Rendkívül elfoglalt ember. Számomra már alig jut egy kis ideje. Hétről hétre, hónapról hónapra csak politizál, értekezik, utazik, így aztán az otthoni kötelességét folyton elmulasztja.
Melinda hirtelen megakadt a felsorolásban, mint aki bánja már, hogy egyáltalán belekezdett.
- Csak bátran!... Folytassa! - szólt a jósnő, mélyen a sze-mébe nézve, s arannyal teleaggatott ujjait végigsimította páciense homlokán.
A nő ettől ismét felbátorodott, s valami különös, megnyugtató melegség öntötte el. Agyában átvillant mindaz, amire barátnője tegnap figyelmeztette: "Meglátod, ennek a jósnőnek delejes ujjai vannak!"
Akkor még nem értette egészen, hogy ez mit is jelent, de azt már érezte, hogy a jósnőben megbízhat.
- Tudja, a férjem mulasztása a szexuális életünkre is kiter-jed... Magyarán szólva: kissé már impotens. Kezdetben én megpróbáltam mindent, hogy némiképp "feltámasszam" az érdeklődését, de hiábavaló küzdelem volt. A farka csak nem állt föl rendesen. Néha-néha félkemény állapotba tudtam hozni, de mire betette volna, lehervadt... Mostanában már nem is próbálkozom... Közben akadt valaki, akinek nagyon tetszem... Már régóta meg akar dugni, de nem merek lefeküdni vele, mert féltem a jövőmet...
- Szóval, azért jött, hogy megjósoljam magának, mi várja akkor, ha lefekszik a lovagjával? - kérdezte a jósnő közbevágva, majd választ sem várva, a sarokban lévő függönyözött ajtóra mutatott.
- Menjünk be oda!
A szoba félhomályban volt. A kandalló mellett egy széles, vörös bársonnyal letakart heverő, a falakon erotikus képek, Apolló és néhány meztelen nő, a szoba közepén pedig - gömbölyű asztalon - egy nagy, csillogó üveggömb. A sarokban tévé, videokamera, a polcokon kazetták, színes magazinok és kis szeretkező szobrocskák. Legalább százan.
- Üljön oda, szembe az üveggömbbel! - szólt határozottan a jósnő, és a széles fotelra mutatott. Közben maga is helyet foglalt. - Most hunyja be a szemét, lazítson, adja át magát az er- nyedésnek! Válaszoljon a kérdéseimre!... De őszintén, gon-dolkodás nélkül!
Melinda hátrahajtotta fejét, kezeit lazán a fotel karfájára tette, és behunyt szemmel várta a kérdéseket.
A jósnő két nyitott tenyerét az üveggömb fölé emelte, mormogott néhány érthetetlen szót - latin és ógörög mondásokat -, majd erősen koncentrálva rákezdte:
- Aki eljöttél hozzám, te, hogy megmutassam a jövődet, most válaszolj nekem!... Úgy, amiképpen érzed, ahogy kibuggyan a szádon... ősi természetességgel. Akarod-e?
Melinda mozdulatlanul ült, hosszú, fekete haja szétterült a fotel támláján. Arca rezzenéstelen volt - mint aki hipnotikus
álomba merült -, hogy teljesen átadhassa magát a szellemi megsemmisülésnek.
- Igen, akarom! - válaszolta alig hallható hangon.
- Akkor mondd meg nekem, szereted-e a szép férfiaktokat?
- Szeretem - suttogta a nő.
- Azt is mondd meg, mikor voltál utoljára megkefélve?
- Már az idejét sem tudom... Lehet vagy háromnegyed éve.
- Kívánod-e már, hogy egy hatalmas fallosz tövig beléd nyomuljon?
- Igen!... Nagyon kívánom.
- Akarod-e, hogy impotens férjedet egy új, kemény farok helyettesítse?
- Igen!... Akarom!
- Akarod-e, hogy ez a lüktető fallosz máris beléd hatoljon?
- Akarom!... Akarom!... motyogta halkan Melinda.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.98 pont (46 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 papi 2013. 12. 24. kedd 10:05
Nagyon jó
#7 A57L 2013. 09. 15. vasárnap 05:37
Nem rossz.
#6 pepin 2012. 01. 22. vasárnap 21:00
Ez plágium mert ez s még pár történet az oldalról egy a 90-es évek elején megjelent könyvből van!
#5 sztbali 2011. 12. 28. szerda 15:21
Kicsit érdekes a helyesírás, de azért tetszett.
#4 v-ir-a 2011. 12. 28. szerda 14:48
nagyon jóó, én még évekkel ezelőtt olvastam nyontatott formában smile /akk még net sem volt/
#3 Pavlov 2011. 12. 28. szerda 11:47
Én újonnan olvastam, és tetszett.
#2 joozsi 2011. 12. 28. szerda 03:47
Ez egy régi történet. Szerintem ismétlés.
#1 Törté-Net 2011. 12. 28. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?