A+ A-

Az elcserélt szerető esete

A Hotel Sabbie d'Oro a Tarvisio és Velence között fekvő kisvárosban, Portoguaróban állt, pontosan a centrumba vezető szélesebb utca és az autóút kereszteződésénél. Már kora februártól, november végéig a hotel előtt, nagy kőedényekbe ültetett leander bokrokkal szegélyezett teraszon színes napernyők és üde abroszokkal megterített asztalok hívogatták az utazókat. A forgalom jó volt, és a tulajdonosa egy fiatal és csinos özvegy, Maria Anunziata, ha nem is fényűzően, de szerényen megélt belőle. Szüksége is volt a jó jövedelemre, mert egyetlen lányát, aki nemcsak szép, hanem okos és tehetséges is volt, taníttatni akarta, mégpedig egyetemen.
Ahogy múltak az évek, az autóút helyett autópálya épült, ami elkerülte a várost. A centrumba vezető utcát kiszélesítették, és az Elöljáróság megtiltotta Maria Anunziatának, hogy a terasznak helyet vegyen el a járdából. Bár Maria Anunziata számtalanszor adott be mindenféle beadványt, újból és újból elutasították. A hotel kezdett rosszul menni, úgy tűnt, a vidám terasz vonzotta a látogatókat. Maria Anunziata végső elkeseredésében a következő tavaszon - engedély nélkül - kitette asztalkáit, és ekkor ismét fellendült a forgalma.
Egy délután feketehajú, világos vászonöltönybe öltözött férfi kereste az özvegyet. Maria Anunziata ismerte, Guido Castellani volt, az adófelügyelő, a Városházán dolgozott. Úgy hírlett róla, nagyhatalmú férfi. De Guido Castellanit, természetesen csak a háta mögött, a város bikájának is nevezték, bár lehet, hogy a férfi nem sértődött volna meg az elnevezésen, mert minden szemrevaló nőt lekapott a tíz körméről, olykor a csábításhoz hivatali hatalmát is használva. Ugyanakkor nevették is a kisvárosi donjuant, mert Guido amilyen nagylegény volt idegen nőkkel, annyira félt a feleségétől, a jól megtermett, kövér, kardos természetű Toniától.
- Jó napot! - ballagott a szállodai recepcióhoz Castellani, és kidüllesztette mellkasát, hogy elterelje a figyelmet már túlságosan domborodó pocakjáról, miközben szívdöglesztő pillantást vetett Maria Anunziatára. - Az Elöljáróság nem adott engedélyt a teraszra. Sürgősen takarítsd el az asztalaidat, mert büntetést is kiróhatok rád! Vedd a jóindulatom jeléül, hogy eltekintek tőle, ha kiüríted a járdát!
Maria Anunziata égre emelte a pillantását, és a következő öt percben szédítő gyorsaságú (amiben az olasz nyelv verhetetlen) vita vette kezdetét: az özvegy bajait ecsetelte, míg az adófelügyelő az elöljárókra hivatkozott és hajthatatlannak tűnt. Végül az özvegy közelhajolva a férfihoz pénzt ajánlott, ha meg tudja értetni a Városháza uraival, hogy nem árt a városnak az ő kis terasza, sőt még adóbevételt is hoz. A fojtott hangú vita ekkor már Maria Anunziata irodájában folyt, és bár Castellani már legalább az ötödik Cinzano után tartott, vészesen csillogott a szeme, de úgy látszott nem lehet megpuhítani. Ekkor belépett az irodába a tizenhétéves Monica. Sűrű fekete haja a csípőjéig ért, smaragd-zöld szemét fekete pillák keretezték és termete királynői volt. Telt keblei minden lépésénél ingerlően ringtak, mellbimbói szinte átfúrták a vékony blúzt. A vitától, de főleg a Cinzanótól felhevült Castellani, amint ránézett a lányra, érezte hogy szűk lett a nadrágja. Monica észlelte a vitát, és halk bocsánatkérés után gyorsan eltávozott. Castellani nyelt egyet.
- Pénz nem kell! De ha a lányod kedves lenne hozzám, beszélhetünk a dologról - mondta.
- A lányom még szűz, hogy gondolod te ezt?
- Azért értékes - mondta öntelten az adófelügyelő. - De, ne aggódj! Jó kezekben lesz, és örülni fog, hogy nem valami gyorstüzelő süvölvény lyukasztja át, amint állva meghágja egy kapualjban, hanem egy érett férfi vezeti be a szerelem művészetébe! Ma van is egy szabad estém... ajánlotta. - "Milyen szerencse, hogy Tonia a gyerekekkel egy hétre elutazott az anyjához." - gondolta.
Maria Anunziatának még a lélegzete is elakadt, és már szóra nyitotta a száját, hogy tanácsokat adjon a férfinak, hogy kivel mit és hogyan csináljon, amikor meggondolta magát. Közelhajolt hozzá, és azt mondta:
- Rendben van. Megbeszélem vele. Monica engedelmes és jó leány, mindent meg fog tenni.
Este tíz után, mikor már nincs forgalom, menj be a hátsó bejáratnál, a cselédlépcsőn az első emeletre a tízes szobába, Monica ott fog rád várni. Villanyt nem gyújthattok, mert ha bárki meglátja, megtudja, hogy mi folyt abban a szobában vége a jó hírnevének. Én pedig kiheréllek... Te meg holnap délben kezembe adod az engedélyt. És ne hidd, hogy becsaphatsz!
Castellani alig múlt valamivel tíz, már ott volt a szállodánál, és miután meggyőződött róla, hogy senki nem látja, a sötét lépcsőn, ahogy csak tudott olyan gyorsan fellopódzott a szobába. A függönyöket behúzták, a férfi szinte semmit nem látott, csak a halk lélegzetvétel jelezte, hogy nincsen egyedül. A beszédet feleslegesnek tartotta, igazi férfi cselekszik gondolta, ezért gyorsan megszabadult a ruháitól és befeküdt az ágyba.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.06 pont (36 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 feherfabia 2014. 10. 12. vasárnap 05:57
10P
#3 A57L 2014. 06. 7. szombat 04:52
Egész jó lett.
#2 v-ir-a 2011. 12. 14. szerda 22:57
nagyon jó,mégiscsak okosak a nők nyes
#1 Törté-Net 2011. 12. 13. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?