A+ A-

Váratlan utazás

Egyszer azt hallottam valahol, hogy olyan életet élsz, amilyet megérdemelsz s nem olyat, mint amire vágysz. Persze az ehhez hasonló bölcs mondások még annyit sem érnek, mint a papír, amire nyomtatták őket. Én 15 évesen jöttem rá, hogy azok a dolgok, amiben hittem, eltörpülnek azok mellett, amelyekről nem tudtam semmit. Fura, ezt így a 21. század elején leírni, de nagyon sokáig egyáltalán nem érdekelt a szex. Amikor először megjött, akkor anyám elmondta a szokásos tudnivalókat és nagyjából annyiba is maradt. A lányok persze a suliban sokat dumáltak, de én valahogy kívül rekedtem ezeken a dolgokon. Velük összehasonlítva még masztizni is nagyon keveset masztiztam. Jó érzés volt, amikor magamhoz nyúlhattam végre - anyám "háztartásbeli" így aztán ritkán voltam igazán egyedül - de nem hiányzott különösebben. A fiukkal is fura volt a viszonyom: egyik "barátnőm" véleménye szerint a strandon úgy nézzek ki, mintha egy fogpiszkálóra cipőfűzőt tekertek volna. Ráadásul és voltam a suli legjobb tanulója, így aztán minden felnőtt, tanár büszke volt az eredményeimre, de a fiuk jó messziről elkerültek. Túl okos, túl vékony, túl beképzelt és túl hideg voltam számukra. Legalábbis ezt mondták. Ráadásul genetikám tervezője úgy döntött, hogy ha már felemeli az intelligencia szintemet, akkor valamit el is vesz, és már az első bulin kiderült, hogy szinte semmi ritmusérzékem nincs, a táncszámomra nem is volt egyéb, mint valami különleges tornamutatvány, amit meg tudok tanulni, csak épp élvezni nem élvezem.
Nyáron történt. Lekéstem a csatlakozást és egy személyvonattal döcögtem hazafelé. Meleg, párás éjszaka volt és alig utaztunk egy páran a vagonba. Egyszer csak megálltunk a nagy magyar puszta közepén és még felszállt pár utas. Nyílt az ajtó és hozzám is belépet (?), betántorgott egy nő. Magas, 40 év körüli lehetett, olyan ruhában, amelyet legfeljebb egy zártkörű bulin szokás felvenni. Köszönés nélkül lehuppant mellém (az egész fülke üres volt, de ez nem érdekelte). A szüleim, ha nem is antialkoholisták, de nem nagyon ritkán isznak, így aztán amikor megcsapott az "illata" majd leszédültem az ülésről. Normális esetben azonnal otthagytam volna, de valahol a vasúti kocsi elején egy igen vidám férfitársaság mulatott és nem akartam velük találkozni. Alexa - legalábbis ez név volt kirakva a nyakláncán - rögtön elaludt és, ahogy a vonat rázkódott nekem dűlt. Furcsa érzés volt. Mindig utáltam, ha túl közel jönnek idegenek hozzám, vagy ha megérintenek, volt, hogy attól is libabőrös lettem, ha az egyik osztálytársam váratlanul hozzámért. Most meg semmi. Különleges volt érezni a bőrét a bőrömön, a haját, ahogy a vállamat csiklandozza. Olyan puhának és melegnek tűnt mindene. Szinte önkétlenül nyúltam a combjához, hogy megérintsem, ahogy simogattam éreztem, hogy a jól ismert melegség elindul valahonnan lentről és halad egyre feljebb. Jobb volt őt simogatni, mint magamat. Ott kiabált valami az agyamba, hogy hagyjam abba, nem szabad, de nem bírtam, először fordult elő, hogy nem tudtam parancsolni a testemnek. Hirtelen felpattant a szemhéja:
- Szia, kislány.
- Jó estét - mondtam remegő hangon, miközben azon gondolkodtam, hogy sikerült -ezen elég gyorsan elkapnom a kezem vagy sem.
- Ne butáskodj, tegeződjünk, én Alexa vagyok. Téged hogy hívnak?
- Kinga.
- Nagyon szép neved van. Már csak a pertut kell, megigyuk - mondta és előkotort egy sötétbarna folyadékkal teli üveget a táskájából.
- Köszönöm, de én nem iszom alkoholt.
- Csak egy kortyot, ez finom, csoki likőr.
Valóban finom volt, az első korty még kaparta a torkomat, köhögtem is egy sort, de aztán valahogy elkezdett ízleni. Közben Alexa folyamatosan beszélt, elmondta, hogy egyedül él, gyerekei nincsenek, egy ideig egy masszázsszalonba dolgozat, külön tanfolyamot is végzett, de mostanában az ázsiai nők már mindenkit kiszorítanak a szakmából. A férje meghalt, de szerencsére hagyott rá valami pénzt, így nem kell nélkülöznie.
- És te? -kérdezte. - Hogy állsz a fiukkal.
- Sehogy - tört ki belőlem az őszinte válasz.
- Ne viccelj. Egy ilyen széplány, mint te. Bizti sok pasival kezdtél már ki.
- Nem is vagyok szép. Túl kicsi mindenem, mintha nem is lány lennék.
- Vannak, akik pont az ilyen lányokat szeretik - mondta és átkarolt. Egyszerre volt izgató és nyugtató hozzá bújni. Valahogy biztonságban éreztem magam, először életembe nem gondoltam a következő percre. Nem érdekelt mi fog történni, mit mondok.
- Nekem például nagyon tetszel - folytatta, és olyan közel hajolt és éreztem ajkaimon a leheletét - én tetszem neked?
- Igen - suttogtam.
- Ha akarod, továbbsimogathatsz...
- Észrevetted?
- Persze, nagyon fincsi volt.
Újra rátettem a kezem, de most már nem álltam meg a combjánál, egyre feljebb haladtam a testén, mígnem elértem a melleihez.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.98 pont (43 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 listike 2014. 12. 14. vasárnap 10:36
Tetszett.
#3 zsuzsika 2014. 12. 10. szerda 07:09
Nem rossz.
#2 A57L 2014. 04. 25. péntek 05:05
Ez jó lett.
#1 Törté-Net 2011. 07. 14. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?