A+ A-

Myokina (-yuri)

Myokina.
Mit mondhatnék róla? Akár a szélvész, a zivatar, a harag és a nyíló virágok keveréke. Képzeljetek el egy üveglombikot, tegyétek bele ezeket a dolgokat, rázzátok össze és hoppá! Megvan egy arrogáns, beképzelt, fennhéjázó és meseszép lány.
Bámultunk, nem csak az osztályban, de az egész iskolában. Figyeltük a farmer miniszoknyás, fehér inges, sudár alakját, a hosszú gesztenyebarna haját és a hatalmas kék szemeit. Nagyon kék, mintha festették volna, ezer kékből kikeverve, csak neki.
Az új lány minden tekintetet magához vonzott az enyémet is.
Éreztem féltékenységet, de már megszoktam. Csak egy semmitmondó szürkeséghalmaz vagyok, eggyel több vagy kevesebb, mit sem számítok.
Nem úgy, mint Myokina. A szép ovális arcával és a söprű szempilláival azonnal királynővé vált, körül zsongták az osztálytársaim, legfőképp a fiúk.
Norana húzta a száját, mert eddig ő volt az ügyeletes szépség, és lám egyszer minden királyság véget ér, letaszították a trónról.
Eltelt egy hónap is, amire Myokina méltóztatott velem két percet beszélni. A többi lány félkörívben közre fogta az udvaron, amikor elém lépett a szünetben.
- Micsoda helyes kis kardigánod van! - csippentette meg a kötött felsőmet.
- A nagymamádtól vetted kölcsön? - kérdezte egyre vörösödve, és a szája elé téve a kezét, mert félt, hogy kirobban belőle a gúnyos nevetés még a válaszom előtt. Vigyázott, hogy biztosan meg tudjon alázni.
- Hát... elaludtam és ez akadt a kezembe elsőre. - lódítottam.
- Siettem nehogy elkéssem. - folytattam szemlesütve, miközben végigsiklott a tekintetem a rozsdabarna, szöszös szörnyűségen.
Mindenki tudta, hogy hazudok. Ha esett az eső az áprilisi hűvösben azt vettem fel mindig, mivel nem volt másom.
Az volt a világ vége, a pillanat, amikor elkezdett nevetni mindenki. A fülemre tapasztottam a kezem, és becsuktam a szemem, hogy ne lássam a gúnyos arcokat, ne halljam a hangot, ami belemart a szívembe.
Sírtam.
Bezárkóztam a mosdóba és csak zokogtam. Majdnem fellöktem mindenkit odafelé, se nem láttam, se nem hallottam, csak egyedül akartam lenni. Nyomorultnak éreztem magam, egy szerencsétlennek. Bárki más tette volna velem a megalázó dolgot nem bántott volna annyira, de éppen ő!
Rá gondoltam alvás előtt, reggel fogmosás közben, iskolába felé menet, és hazafelé, az ő alakján pihent a szemem szünetekben és órán, ha felé sandítottam.
Beleszerettem.
Nem kicsit. Tudom, hogy nem illik lányba szeretnem, de megtörtént. A fiúkkal eddig nem jött be a dolog, talán mert visszahúzódó a természetem, vagy mert nem vagyok divatos, kisminkelt pláza cica. Még nem feküdtem le senkivel.
Mindenesetre a szívem soha nem dobogott olyan nagyon senki közelében, mint Myokináéban, Yassu közelében sem, pedig ő az iskola legdögösebb sráca.
Két hét múlva már viaszbabához hasonlítottam, az arcom beesett, a barna szemeim bagolyszerűen világítottak ki az arcomból.
Kémia órán kezdődött minden.
Myokinát kaptam párnak. Közös kísérlet olyan jegyért, ami feltétlenül beleszámít az év végi eredménybe. Esett az eső aznap, hirtelen jött, akár a villámok, amelyek az égen cikáztak fényesen. A város szürkeségbe borult, és én büszke lehettem magamra, hogy együtt rohanok hazafelé az iskola legmenőbb csajával.
Mindenünk elázott, tocsogott a cipőnkben a víz, a hajunk tincsekben lógott, akár az ázott verebek tettük be magunk mögött az ajtót.
Mihozzánk mentünk, és amikor anya két kopott, puha törölközőt és egy tálcán teát hozott, akkor kezdtem szégyellni a szegénységet, ami körülpillantva lerítt mindenhonnan.
Myokina a haját törölgette, vacogtak a nagy fehér fogai a telt ajkai között, miközben körbe pislantott a szobámban.
Nem mondott semmit, de olyan szánalmasan nézett rám, hogy majdnem elsírtam magam.
Mennyire szerettem volna ezekben a pillanatokban csillogó palotában lakni! Azért, hogy elkápráztassam.
- Látom nem vet fel titeket a pénz! - mondta, miközben a penész sárga mállott falra tévedt a tekintete.
- Nem. Az apám rég meghalt, az anyám pedig takarít az egyik üzletközpontban. Ketten vagyunk. Csak ő meg én. Abból élünk, amit keres. Hitted volna, hogy nem mindenkinek milliárdos politikus az apukája, mint neked? - Itt már felemeltem a hangomat, mert a szégyenem valamiféle dühhé csapott át.
Furcsán nézett rám az osztálytársam, egy pillanatra mintha egy olyan arcát láttam volna, amit azelőtt sosem. Közelebb lépett kettőt, így már csak egy fél méterre állt tőlem. Közben elkezdett vetkőzni. Ahogy lekerült a kopott, sok éves szőnyegünkre a felsője és a szoknyája, úgy kezdett a szívem egyre hevesebben verni. Dübörgött, a torkomba gombóc szorult, és valami mágnes lehetett Myokinában, mert nem bírtam róla elszakítani a szemem.
A pupilláimban visszatükröződött a mellének két telt halma. A sötét rózsaszínű bimbói, amik erős gömbökké voltak merevedve. A harisnyája levétele után láttam a halványsárga tangáját, amely a vékony háromszöget takarta.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.88 pont (112 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 listike 2014. 12. 13. szombat 13:02
Nagyon szép volt.
#4 A57L 2014. 04. 20. vasárnap 08:36
Egynek elmegy.
#3 Aelm 2011. 07. 3. vasárnap 17:54
Nagyon köszönöm neked!
#2 Remete D. László 2011. 07. 2. szombat 13:34
Kedves Aelm!
Jó, hogy időnként küldesz nekünk valami meglepetést.
Ez is tetszett!
Természetesen megy a tízpont
#1 Törté-Net 2011. 06. 30. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?