Fiúból ladyboy lettem 3. rész - A fagyis bácsi ajánlata

Elmentem letusolni magamról a szexnedveinket. A hasam és a szerszámom körül az én spermám a fenekem környékén és a lyukamból a síkosítóból volt jócskán. A tusolás közben pedig éreztem ahogy a kis nyílásomból időnként még folyik ki a János ondójából is. Emiatt háromszor is nekifutottam a hátsóm „le tisztázásának” mire kész lettem.
Mikor végeztem úgy ahogy voltam meztelenül kimentem és megálltam az ágy mellett, ahol János éppen a telefonját nyomkodta. Ahogy rám nézett majdnem kiejtette a kezéből. Én mosollyal nyugtáztam a „sikerem” és rá kérdeztem.

– Nos a kérdésem, hogy még maradjak így vagy öltözzek vissza sajátba és menjek haza?
– Egyik se. Öltözés lesz, de azok közül, amiket te hoztál és egy új smink. Meglepi lesz.
– Hú. Szeretem a meglepiket.
Együtt választottuk ki a ruhákat. Végül egy sötét bordó térdig érő szoknyát egy fehér blúzzal, amin volt egy két piros csík (ezzel passzolt a szoknyához kicsit) és egy piros szandált hozzá. Persze a bugyi és melltartó sem maradt le. Ehhez egy barna vállig érő paróka jött, amit alaposan laposra fésültünk és egy piros hajgumival lett hátul megfogva. Ezután már csak a smink jött, amin elég hosszan és aprólékosan dolgozott János, ami kicsit fura volt.
Aztán végül egész elégedettek voltunk mindketten a tükör előtt állva. Bár kissé fura volt, hogy János csak egy száll törülközőt viselt magán míg én talpig lány voltam mellette.
Érzékien hozzábújtam és nyúltam a farka felé, de ő megállított.

– No no. Most még nem. Előbb más jön, vagyis inkább megyünk.
– Mi? Megyünk? Hova?
János közben viharos gyorsan öltözött. Pár perc és már teljes utcai öltözékben áll előttem. Én meg nem értek semmit. Csak nézek értetlenül és már nem bírom tovább rá szólok.

– Mégis most hová mész? Azt hittem, hogy mi most majd... izé... szóval...
– Igen. Majd az is lesz mindenképpen, de előtte... elmegyünk együtt valahova.
– Mi? Várj... most így ahogy vagyok? Ki az utcára?
– Ühüm. Nyugi nem lesz baj. Senki sem fog felismerni.
– De... de... ez nem jó ötlet. Nem nem nem... Biztos, hogy nem megyek ki veled így. Ha valaki rájön, hogy fiú vagyok akkor...
– Na akkor én megeszem a kalapom és a cipőm ott helyben. Nézz bele a tükörbe. Kit látsz? Egy csinos fiatal lányt és nem egy fiút. Ha nem tudnám én az igazat még én sem ismerném fel benned, hogy fiú vagy.
– Hát... ezt most nem tudom bóknak vegyem vagy gúnyolódni akarsz?