A+ A-

Hegyi kaland 3. rész

Hogy mi nők milyen dögök tudunk lenni...
Váratlanul ért a nyomasztó hőség, és levegő után kapkodtam ahogy kiléptünk a klimatizált épületből. Emese homlokán is azonnal megjelentek az izzadtságcseppek, a kistáskám bőrfogantyúja pedig szinte a tenyerembe olvadt. Az út túloldalán Máté parkolt és vigyorogva ücsörgött sötétkék Fordjában. Az ablakok felhúzva, jelezvén, hogy bizony ama helyiség is klimatizált vala. A bal egyes néhány ujjnyira lecsúszott, majd Máté tompa hangját hallottuk.
- Merre mennének a szép hölgyek?
- Toronyiránt! - válaszoltam a kezemmel intve.
Erre feltűnően végigmért minket, mint aki azon morfondírozik mennyit érne neki a fuvar.
- Elvinném én magukat, de bizony a fuvar nem volna ingyen...!
- Mennyire gondol fiatalember?
- Valutát nem fogadok el...
Összenéztünk barátnőmmel, majd Mátéra mosolyogva mindketten az ablakhoz hajoltunk és egyszerre tettük fel a kérdést:
- Mégis akkor mire gondol fiatalember?
- Jó úton járunk... - válaszolta Máté leplezetlenül bámulva a hőség miatt elég lengén hagyott dekoltázsunkra.
- És ez még csak az út eleje - doromboltam.
Kattantak az ajtózárak. Ezek szerint még korábban ki is zárt minket a piszok, nehogy be tudjunk szállni. Gyorsan beugrottam hátra, s máris Máté forró kezét éreztem a bokámra fonódni arra a két másodpercre míg Emese megkerülte a kocsit és beszállt.
- Nos tehát a tarifában megegyeztünk, hová is lesz a fuvar? - kérdezte titkos kedvesem.
Miután Emese játékosan bemondta a címet, elindultunk.
- Volna itt egy kis probléma, fiatalember! - tettem a vállára a kezem.
- Mi lenne az hölgyem? - kérdezte a visszapillantóban mosolyogva rám.
- Én más címre szeretnék eljutni, mint a barátnőm.
- Messzebb van?
- Igen, néhány kilométerrel.
- Ebben az esetben emelkedik a tarifa.
Középre ültem a hátsó ülésen és amennyire lehetőségem volt kihúztam magam, hogy jól láthassa, amint egy újabb gomb enged a blúzomon.
- Nem tudom... - nézett elgondolkodó arccal - ez még alku tárgya. De azt hiszem rendben leszünk... - mondta csillogó szemekkel, mosolyogva.
- Elég olcsón megúsztam! - nevettünk fel Emesével.
- Én nem szeretném elijeszteni a kuncsaftjaimat azzal, hogy az egekbe emelem a tarifákat. Éppen ellenkezőleg, azt szeretném, hogy megelégedésükre szolgálhassak, és máskor is velem utazzanak! - nyomta meg a mondat végét Máté, miközben a visszapillantóban engem figyelt.
- Ah... azt még meglátjuk fiatalember! - válaszoltam teátrálisan legyintve.
Belebonyolódtunk egy kis tarifaszámítási elméletbe, és jókat nevettünk, míg Emeséékhez nem értünk.
- Várjon fiatalember! Inkább előre ülnék elvégre is most én leszek a mitfahrer.
Emesével megbeszéltük a másnap reggeli találkát, aztán behúzódtam Máté mellé. Alighogy kikanyarodtunk a kis utcából Máté keze már a combomon kúszott felfelé.
- A vezetésre figyelj! - legyintettem játékosan pofon.
- Öööö... a sebváltót keresem... - mondta vigyorogva.
- Kissé mellényúltál. - közöltem vele, de boldog voltam, hogy egy kicsit végre kettesben lehetünk.
Finoman simogatta a térdem, majd keze combom belső felére tévedve lassan elindult felfelé. Ujjaim az övéire csúsztattam és felemeltem kezét. Ő csak mosolygott majd csókot nyomott a kézfejemre. Éreztem ahogy elönt a melegség, szívem gyorsabban dobogott, miközben csillogó szemeit fürkésztem.
- Van még egy kis időd, mielőtt hazavinnélek? - kérdezte. - Elvinnélek valahová... - tette aztán hozzá.
- Hová szeretnél menni?
- El... - mosolygott kajánul.
- Menjünk csak hozzánk. - szóltam rá, mire ő kedvetlenül bólintott. - A férjem úgysincs otthon... - folytattam mosolyogva.
- Nincs...? - kérdezte reménykedő, egyben hitetlenkedő hangon.
- Nincs.
- Merre van?
- Orvosi vizsgálatra van éppen időpontja a kórházba.
- Beteg?
- Nem, csak...
- ...Csak...?
- Ezt csak később akartam neked elmondani.
- De mégis mit? - kérdezte kíváncsian. - Csak nincs valami baj?
- Baj?... az mindig akad... - sóhajtottam.
- Viki!
- Jól van na...!
- Mindent úgy kell belőled kihúzni!
- Eeeegen..., de csak miután betoltad...!
Máté nagyot fújt, aztán csak mosolyogtunk mindketten.
- Szóval? - kérdezte.
- Attila külföldre igyekszik dolgozni. Ausztriába valahová...
- Aha...
- Mit aha?!
- Csak úgy... aha.
- Ahha...
Pár percig csendben ültünk egymás mellett, majd az ablakon kifelé bámulva megéreztem, hogy keze ismét felfedezőútra indul.
- A vezetésre koncentrálj! - szóltam rá, és továbbra is kifelé bámultam.
- Azt teszem - mondta halkan, és nem tágított a térdemtől.
Mi a fenét jelentsen ez az -aha-?! - dohogtam magamban. - Inkább örülnie kéne, hogy jóval többet lehetünk együtt a következő hónapokban! - Dohogásom közepette éreztem, ahogy keze finoman a combom belső felére vándorol.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.27 pont (44 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 A57L 2013. 09. 23. hétfő 04:25
Nem rossz.
#2 tiborg 2011. 04. 10. vasárnap 03:17
Ez a fejezet is kituno....csak igy tovabb....tovabb
#1 Törté-Net 2011. 04. 5. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?