A+ A-

Tánc után

Az éjszakai levego kellemesen huvös és kissé nyirkos volt, de nem hozott enyhülést a borödnek. Amint kihajoltál az erkélyen szemrevételezve a medence tükrét és a birtok kertjeit melyen végignyúlt a holdfény, megpróbáltál lazítani és élvezni a panorámát, és figyelmen kívül hagyni a zene, a nevetés, és bálteremben táncolók hangjait. A partiból már eleged lett. Kíséret nélkül jöttél, azzal az elhatározással, hogy jól fogod magad érezni attól függetlenül, hogy ki tart veled és ki nem. A sok facér férfi megbotránkoztató flörtölése túl sok volt neked... több, mint ami belefért volna egy éjszakába. Úgy gondoltad, hogy talán találkozol egy érdekes vagy egy különösen vonzó személyiséggel... De végül félre dobtad ezt a gondolatot...
Aztán két órával késobb úgy az elso tánc után történt valami... belépett o a terembe. Ez két tánc között történt, mikor is mindenki azzal volt elfoglalva, hogy keressen valakit akit felkérhet a következo táncra, vagy éppen felhívta magára a figyelmét annak a személynek akit fel akart kérni. Mikor a fekete ruhás tünemény feltunt a kapualjban, sokan felé fordították a tekintetüket. A legtöbben egy elismero pillantást vetettek rá, aztán visszafordultak partnerükhöz. Te nem; épp átsétáltál a termen, aztán megálltál és csak bámultál, mintha kové merevedtél volna. Magas volt, legalább 6 láb. Fekete öltözete kiköpött lovagló ruha volt. Szuk nadrágot viselt, ami kifényesített csizmájába volt turve. Mély kivágású mellénye dupla soros ezüst gombokkal volt díszítve. Csak ez és a fehér sála nem volt fekete. A fekete szín szinte elnyelt minden fényt körülötte. A kezei és ujjai hosszúak és törékenyek voltak. Vonalai markánsak, arisztokratikusak, és nem túl noiesek leszámítva a belole áradó szépséget. Rövidre nyírt haját majdnem egészen eltakarta a lovagló sapka. De a szemei teljesen megragadtak. Sötétek, mint a ruhája.
Érzéki szenvedélyes erot, és a kegyetlenség igéretét hordozták magukban.
A zenekar rákezdett egy waltzra, ami visszarázott téged a valóságba. Homályosan tudatosult csak benned, hogy partnered megfogja a kezedet és a táncparkettre vezet. A tánc fokozatosan vissza térített a földre. Ahogy a tánc folytatódott idonként megpillantottad, hogy nokkel táncol( és mindig o vezet). De minden egyes tánc után valahol máshol bukkant fel és kért fel táncolni valakit. Soha nem tudtál közelebb kerülni hozzá. Végül elhomályosult az elso fellépésének benyomása, és az este folytatódott. Egy különlegesen energikus polka végén elejtetted a gyurudet, amit eddig a kezedben szorongattál. Lehajoltál, hogy felvedd, majd felegyenesedtél, és azon kaptad magad, hogy a szemeibe bámulsz. A táncoló tömegen keresztül elért ahhoz a helyhez ahol te abbahagytad a táncot. Ez a pillanat egy örökkévalóságig tartott. Magadba ittad a látványát, és az illatát; pillantása teljesen megbénított, mint egy ozet, aki kocsi elé került az éjszakában.
Agyad teljesen kiürült; nem akartál semmi mást csak nézni ot, és odaadni neki magad. Érezted, ahogy térdeid elgyengülnek. A lábai elé akartad vetni magad, és könyörögni, hogy ne tegyen semmit, csak ismerjen el, tegyen magáévá.
Aztán ismét elfordult toled, de ez alkalommal egy kellemes és bizalmas mosoly kíséretével; egy mosollyal, mely egyben kedves és kegyetlen is volt. Aztán nem bírtad tovább; olyan sebesen, ahogy csak tudtál kisiettél a terembol, át a szonyeggel borított teremen, egészen az ablakig. Kitártad és mélyen beszívtad az éjszakai levegot.
Érezted, ahogy öröm? szégyen? vagy talán a düh? könnyei ülnek ki arcodra. Amint visszanyerted a lélekjelenlétedet és kész voltál visszatérni a party - ra, ciposarok éles kopogását hallottad a mögötted lévo ajtó felol. Lassan hátrafordultál, annak tudatában hogy ez úgysem o lesz, de mégis reménykedve és kissé szorongva hogy talán mégis. És természetesen o volt az: fején sapka, kezében a lovagló pálca, mint aki épp indulni készül. Továbbra is feléd tartott magabiztos léptekkel, miközben te mozdulatlanul álltál ott, kiszáradt szájjal, és olyan hangos szívdobogással, hogy attól féltél elnyomja még a zenekar ideszurodo hangjait is. 3 lábra toled megállt, és egy gúnyos mosoly kíséretében lekapta sapkáját és kecsesen meghajolt.
Egy utolsó táncot? kérdezte mosolygó szemekkel. Igen, mondtad olyan halkan, hogy bizonyos voltál benne senki más nem hallhatja. Kérlek. Bármit. Könyörgök.
Félre téve lovagló pálcáját, jobb kezét a hátadra csúsztatta miközben te a bal kezeddel megfogtad másik kezét. Egyedül voltatok, a zene csak tompán hallatszott a fapadlón keresztül, és elkezdtetek siklani waltzra. Szemeiteket egymáséin tartottátok; alig tudtál lélegezni a túláradó érzelmektol. Érezted, ahogy tested elgyengül, de kezei lehetetlenné tették, hogy összeess. Érezted mint ébredezik benned a no; mellbimbóid felegyenesedtek( csak a nyitott ablakon beáradó hideg levego miatt - nyugtatgattad magad), és azt a bizonyos meghatározhatatlan bizsergést érezted a combjaid közt.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.11 pont (19 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 vakon54 2017. 09. 10. vasárnap 01:37
Nemrossz.
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?