Nemi indentitás

Az egész négy éve kezdődött, egy zártkörű leszbikus klubban.
A pultnál álltam, a sörömet kortyoltam – arra futotta. Figyeltem az embereket, a félhomályt, a zenét, ami inkább lüktetett, mint szólt.
– Szia. Zavarok?
– Szia. Nem.
Mosolygott. Magabiztosan, mintha tudná, hogy itt most ő diktál.
– Németh Niki vagyok. Már párszor láttalak itt.
A név megakadt bennem. Ismerős volt, csak még nem ugrott be honnan.
– Porring Lídia – mondtam. – És ahogy a hajam, a ruhám, meg az érzéseim is mutatják: születésem óta női testben élő férfi.
Nem lepődött meg. Végigmért, lassan, nyíltan. Én is őt.
Vörös haj. Mély dekoltázs, a bimbóudvar ígérete épp csak sejthető. Nőies csípő, határozott tartás. Negyvenes lehetett, de volt benne valami fiatalosan veszélyes. A vadászösztönöm azonnal beindult.
– Mit iszol?
– Sört.
– Mit iszol? – ismételte, és akkor értettem meg.
– Egy vodkát.
– Két vodkát, légy szíves.
Intett a bartendernek, aki csapot-papot otthagyva ugrott. Niki rám koccintott.
– Írd fel... egészségedre, Lidi.
Aztán a fejével egy félreeső, épp megüresedett asztal felé bökött. Ott már közelebb hajolt. Csókolóztunk. A kezem ösztönösen mozdult, a mellén állapodott meg, aztán lejjebb indult volna – de elkapta a csuklóm.
– Adjuk meg a módját – mondta halkan. – Fent van egy privát szoba. Pont erre.
Abban a pillanatban villant be a klub honlapja.
A tulaj: Németh Niki, 38 éves.
Aha.
Na, gondoltam, megfogtam az Isten lábát.

A szoba kisebb volt, mint gondoltam. Záporozó, sötét bársony, egyetlen poros lámpa, amelynek fénye olyan volt, mint a mélyvíz. Az ajtó zárja túl hangosan kattant mögöttünk, egy világot vágva el.

Niki nem sietett. Leült az ágy szélére, kezei mellett a matracot támasztva. Nem hívott, nem intett. Csak ült, és nézett. Az a nézés maga volt a parancs és a kiadott tér. Éreztem, hogy nem a testemet figyeli, hanem a döntéseimet. Azt, hogy meddig bírom a szünetet. Hogy mikor török ki a szerepből, amelybe beleállított.

Ahogy letérdeltem, nem a gyors győzelemre játszottam. Tudtam, hogy a nőknél minden győzelem a kontroll elvesztéséből születik. Nem kapkodtam, hanem megtaláltam a térközt a vörös haj alatt, a bőr melege és a selyem puha érzése között. Légszomjat adott a levegőnek.