A+ A-

Hédi

Hédi - már felnott lány; egyetemi hallgató - éjszakánként, mielott elalszik, történeteket mesél önmagának. Hédi történeteiben váltakoznak a szereplok (ismerosök és kitalált szemé - lyek), változik a helyszín; a körülmények azonban azonosak: ot, Hédit, környezetének áldoza - tát, különféle helyzetekbe kényszerítik, amelyek így vagy amúgy végülis odavezetnek, hogy Hédi az elkerülhetetlent várja, s csak az nem bizonyos még, hogy emilyen vagy amolyan mó - don fogják - e megfenyíteni. Képzeletének, többnyire, olvasmányai szabnak irányt. Dél - Afrikában egy fehér lányt rajtakaptak, hogy néger fiú a szeretoje. Bíróság elé állították oket, s ahogy elbe - szélésünk idején a törvény eloírta, a fiút - Hédi késobb már nem emlékezett rá pontosan - Isten tudja mire, a lányt pedig korbácsbüntetésre itélték. Egy prágai lap röviden megemlékezett a do - logról, de Hédinek kezébe került egy német képeslap is, ahol hosszú, színes riportot olvasott az itéletvégrehajtásról. A néger fiú sorsára - ami, úgy látszik, nem csak Hédit foglalkoztatta ke - vésbé - a riporter nem vesztegetett sok szót, a lány megpróbáltatásait viszont annál érzékle - tesebben taglalta.
Három hosszú bekezdés szólt róla, miképpen várta, már szoknya nélkül és megbújtatott felsotesttel valamiféle faalkotmányhoz kötözve, hogy megérkezzék a börtönorvos (aki kötelességszeruen megmérte a vérnyomását, aminek alapján megállapította, hogy a lány fizikuma elviseli a korbácsolást), meg a többi hivatalos személy; hogyan lépett mögéje, miután a börtönorvos helyet foglalt a publikum soraiban, egy felügyelono, aki - mert ezzel mindaddig vártak - , lehúzta a bugyiját és letólta a térdhajlatáig; hogyan ragadta meg a no a korbácsot, majd néhány pillanatig mozdulatlan maradt ("magábaszallt, hogy feladatára összpontosuljon" - írta a német riporter), mielott eloször meglengette; s hogyan érzékelte a lány a korbács suho - gását, közvetlenül azelott, hogy lecsapott a fenekére. Félálomban Hédi elképzeli, hogy ez Prá - gában is megeshet. Prágában - errol hallott valamit Hédi - sokmindenkivel sokminden mege - sett, ha nem is ilyen nyíltan. A rendorsegen is, meg masútt is. A huszadik században.
Megeshet az egyetemen is? Hédi az ífjúsági szervezet számonkérotestülete elé képzeli magát. A valóságban ez persze nem számonkérotestület volt, hanem az egyetemi hallgatók po - litikai megbízhatóságát ellenorzo bizottság, amely elott Hédi a napokban töltött el három kelle - metlen órát. Az ellenorzo komissziónak nevezett tisztogatószerv elnöke végül sok sikert kívánt Hédinek tanulmányaihoz. A számonkérotestület azonban elitélte. Testi fenyítésre.
Hédi tehát elképzeli, hogy meg fogják vesszozni. (A korbácsolás túlságosan iszonyú; ezt a gondolatot eleve elhesegeti magától.) De elobb még alá kell, hogy vesse magát a félel - metes elokészületek végnélküli szertartásának. Az amfiteátrumban, a nagy eloadóteremben fogják nyilvánosan megvesszozni, s nem azért, mert vétkezett. Ártatlanul fog szenvedni. Azért fogják megfenyíteni, mert kiderült róla, hogy úrilány - hiába titkolta - , hogy túlságosan lágyszí - vu, túlságosan érzékeny; hogy nem illik közéjük, akik az egyetemre az embertelen valóságok alantas világából jöttek, s csak a közönségességet turik meg maguk között. Most meg fogják ta - nítani világuk törvenyeire.
Bevezetoül persze lemeztelenítik. Az amfiteátrum kozéppontjában, fent a katedrán, mindenki szeme láttára kell, hogy levetkozzék. Elobb leparancsolják róla a szoknyát, aztán a cipot meg a harisnyát, végül - amikor már azt remélte, megelégednek annyival, hogy az alteste csaknem ruhátlan, s hogy az ütéseket ugyanúgy fogja érezni, mintha csupasz borét érnék - mindent, mindent. Az utolsó ruhadarab amit levet magáról (máskülönben már anyaszült mezte - len) a melltartó. A számonkérobizottság elnöke s az ífjúsági szovetség körzeti titkárnoje áll Hé - di mellett (o fogja kezelni a vesszot), meg a titkárhelyettes, egy fiú. A fiú, két kézzel, magasra - tartja Hédi csipkés nadrágocskáját, s megnevetteti a közönséget a csipkés bugyira, meg a mez - telen úrikisasszonyra és finomkodásaira tett megjegyzéseivel. Aztán Hédi újabb utasításokat hall, amelyeket végre kell hajtania. lgy meg így ("Nem úgy! lgy!") kell, hogy elhelyezkedjék a soronkövetkezokhöz.
Hédi képzelodései sohase jutnak túl az elokészületeken. (Ha az ágyban felhúzza a ha - sáról a hálóinget, s kezét felforrósodott, átnedvesedett ölébe temeti, még változatlanul a fenyí - tés elokészületeinél tart, miközben ölének önsajnálattal becézett, nyugtalan ujjakkal ingerelt, körbesímogatott belsoségei megajándékozzák a várt gyönyörrel. Magát a fenyítést azonban nem, hogy vágyná - lefolyására valójában még gondolni se képes. Ha történeteit, legkisebb tö - redéküket, a balsors egyszer valóságosan átéletné vele, Hédi talán öngyilkos lesz; ha megkí - noznák, ez nem hatna rá másképp, mint bárkire. Történetében azonban most térdre kell eresz - kednie, s várja, hogy kezeit a hátára kötözzék.)
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.24 pont (17 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 zsuzsika 2014. 12. 29. hétfő 08:49
Nem rossz.
#4 papi 2014. 05. 11. vasárnap 07:36
Egész jó
#3 A57L 2014. 03. 23. vasárnap 11:24
Nem rossz történet.
#2 Granum 2003. 02. 11. kedd 15:54
Ez jo. Kar, hogy a tagolas el lett cseszve.
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?