A+ A-

Klári kalandjai 7. rész

Szevasztok! Klári vagyok, a férjemmel és az anyósommal elfogadtunk anyámék meghívását egy bizarr orgiára, de az én szemszögemből nagyon rosszul sült el a dolog. Apósommal együtt úgy döntöttünk új életet kezdünk. Sajnos külön.
Az éjszakát szállodában töltöttem. Jellemző Erzsiékre, hogy először a telefonomon este hétkor kezdtek el keresni. Mivel délben mentem el anyáméktól, ez azt jelentette, hogy még órákon keresztül tartott az orgia, és senkinek nem hiányoztam. No nem bántott a dolog, csak jobban megerősített döntésemben.
Jó messze tőlük, meg apáméktól is béreltem egy lakást, és beadtam a válást. Telefonon sikerült megegyeznem Gáborral, hogy közös megegyezéssel válunk el. Egy hónap múlva kiderült, terhes vagyok. A következő tárgyaláson el is mondtam neki, de nagyon közömbösen fogadta a hírt. Felajánlotta, hogy vetessem el, de én meg akartam tartani. Az sem érdekelte.
Erzsi párszor próbált velem utána beszélni, de nem változtattam meg sem a válási szándékomat, sem az elhatározásomat, hogy megtartom a gyereket. Pedig Erzsi fenyegetőzött is, de csak erősebb lettem tőle.
Aztán 22 évesen anya lettem. Született egy csodálatos kis vasgyúróm. Zsoltnak neveztem el. A saját pénzemből sikerült Zuglóban vennem egy kis kertes házat, és ott éltünk Zsoltikával.
Az apja meglehetősen ritkán látogatta. Amikor eljött, látszott rajta, nem tetszik neki, hogy Zsolti egyre inkább hasonlít a nagyapjára. Kilencévesen már narancssárga öve volt karatéban, és a három-négy évvel idősebbeket is sokszor lepipálta. A termete révén pedig nyugodtan közéjük állhatott, nem rítt ki a sorból.
A gyerek akkor látta utoljára az apját, amikor szegény azt találta mondani: Apu, én olyan erős leszek, mint nagypapa! Gábor felállt, és többet nem jött.
Apuka is elvált. Mint kiderült egy hét különbséggel mondták ki a két válást, és persze Erzsi őt is megfenyegette. Azt mondta, tudja, hogy mi ketten összeállunk, de az ő unokájának nem lesz apja a nagyapja. Nem is lett! Maradt nagyapja, de annak legjobb a világon.
Mert Apuka viszont rendszeresen meglátogatott bennünket. Az unokája kedvéért mindenre hajlandó lett volna. Ami kettőnk között történt, soha nem került szóba. De Zsoltikát rendszeresen vitte sportolni, kirándulni, múzeumba, versenyekre, ha úgy adódott még a játszótérre is.
A fiam megszállottan szerette a nagyapját, és persze mindenáron le akarta győzni. Rengeteget birkóztak, és a kissrác állandóan mondogatta: Nagyapa, kapsz egy mae gerit! Nagyapa meg azt mondta neki: Zsoltikám, máj-as hurkát adjál! Azzal hamarabb leveszel a lábamról.
Az évek során sok olyan kapcsolatom volt, amik sikerrel is kecsegtettek, de az utolsó próbán egyetlen barátom sem ment át. És ez a próba az Apukával való összehasonlítás volt. Őt egy sem közelítette meg, és ez rendre szakításra ösztönzött.
Pedig semmi esélyem nem volt Apukánál. Körülbelül két évvel a válás után mutatta be Gabit, az új feleségét. Gabika egy végtelenül szelíd, kedves lélek volt. Gyönyörű alakja, de főleg olyan finom vonásai voltak, ami miatt az ember egy pillanat alatt megszerette. Apuka találóan jegyezte meg róla: ő az a nő, aki egyszerűen nem hiszi el magáról, hogy szép, és ezért még jobban kell szeretni. És Apuka a hatalmas lelkének köszönhetően erre mindenkinél alkalmasabb volt. Látszott rajtuk, hogy nagyon harmonikusan élnek együtt.
Aztán teltek az évek, és 2007 tavaszán Gabit elvitte egy súlyos betegség. A temetésén nem voltunk sokan, Gabi hozzátartozóin kívül csak én és Gábor jött el a temetésre. Én Zsoltikámmal mentem, aki 13 évesen már jóval magasabb volt nálam, Gábor a feleségével jött el, akit akkor látott a család először.
Amikor a nő kiszállt a kocsiból, olyan volt, mint egy manöken, magas, nyúlánk termetű, impozáns megjelenésű. Hosszú, fekete haját csodálatos fekete kalap díszítette, elegáns fekete ruhája kivágásából elővillant a gyönyörű melle. Mintha csak az én melleimet láttam volna 15 évvel korábban. A szemét napszemüveg takarta. Reméltem, közelebbről is megismerhetem, de amikor Gábor meglátott bennünket, nélküle jött oda hozzánk. Zsolti megismerte az apját, de a négy év távolléte megtette a hatását. Köszönt ugyan, de amikor Gábor meg akarta puszilni, elfordította a fejét. Mit mondjak: megértem.
A szertartáson egymással szemben álltunk Gáborral és a feleségével. A nő pár méterre volt tőlünk, de sötét szemüvegén keresztül is éreztem, hogy állandóan minket néz. Aztán szegény egy hatalmasat tüsszentett. A kalap megbillent a fején, és félig leverte a szemüvegét. Ő a szemüveghez kapott, közben rémülten rám nézett, és az az egy pillanat is elég volt, hogy meglássam a tekintetét. Rögtön megismertem anyu egykori fodrásznőjét, Irént.
Tudom, nem szép dolog, de egy pillanatra kitört belőlem a röhögés. Csak egyetlen, de sajnos félreismerhetetlen hang volt. Azonnal mindenki rosszallóan, egy-két gyászoló megvetően nézett rám, és igazuk volt.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 9.09 pont (162 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#14 zoltan611230 2018. 02. 26. hétfő 06:47
Szuper történet,szép levezetés.
#13 Andreas6 2015. 09. 8. kedd 14:04
Tökéletes.
#12 A57L 2013. 08. 14. szerda 04:22
Elég jó.
#11 tenzin 2012. 04. 29. vasárnap 19:39
olyan érzésem volt olvasás közben, mintha egy összefoglalót olvastam volna.
#10 horvathzsm 2012. 04. 21. szombat 05:13
Elmegy! Mutassál már jobbat az oldalon?
#9 Shavo 2011. 10. 17. hétfő 13:21
Elmegy.
#8 kutyaborka 2011. 04. 9. szombat 18:25
Köszönöm!
#7 crissz 2011. 03. 27. vasárnap 09:41
ez egy szuper történet volt,bravo több ilyet.
#6 kutyaborka 2011. 01. 31. hétfő 10:51
Folytatás nem, de az Egy drága kis szűz, meg az Erdei kalandom Zsóka nénivel ugyanennek a Zsoltnak a kalandjai, aki itten vén emberként jelent meg. Aztán lesz még egy diákkorából Zsuska és Zsoska címmel.
#5 gynorbi77 2011. 01. 31. hétfő 09:15
Nem lesz folytatás?
#4 kutyaborka 2011. 01. 31. hétfő 06:30
#3 Hát most elárultam magam. Zsolt második feleségének Eszter volt a valóságban a neve. De a történetben Gabira változtattam. De úgy látszik az utolsó alkalommal megfeledkeztem róla.
Úgy látszik fáradt voltam. Elnézést!
#3 BalGa 2011. 01. 31. hétfő 05:27
Valóban szép lecsengés! Tetszett!
Csak egy apróság zavart... ki az az Eszter? wink
"Bementünk a nappaliba, végig a falon, a kandalló párkányán Eszter és Zsolti fényképei szegélyezték az utamat."
#2 tiborg 2011. 01. 31. hétfő 04:12
Kedves, elnyugtato, majdnem elegikus befejezese a sorozatnak.
#1 Törté-Net 2011. 01. 31. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?