A+ A-

Lost in your arms... 1. rész

Hátam a hűvös falnak ütközött és legszívesebben menekültem volna, de nem tudtam. Kezeimet egy erős marok szorította fejem fölött a falhoz, mint egy bilincs, mely nem engedi áldozatának a menekvést semmilyen módon. Rettegtem, ugyanakkor valami furcsa jóleső érzés is hatalmába kerített, mikor Nico térde lassan ágyékomhoz simult. Másik kezével pedig állam finoman megmarkolva, nem engedte, hogy akárcsak egy pillanatra is elfordítsam fejem. Ebből a csapdából nem volt menekvés. Nico egész közel hajolt hozzám, ajka szinte ajkamat súrolta, de nem csókolt meg, csak egy halvány mosoly jelent meg arcán, s szemeiben a szenvedély és vágy lángjai táncoltak. Rabul ejtett a mogyoró barna szempár, s már nem a félelemtől, az ismeretlentől, sokkal inkább a testem minden porcikáját elöntő melegségtől és vágytól kezdetem el remegni.
Gyűlöltem mikor ezt csinálta. Tudta jól, hogy ilyenkor bármit megtehet velem, nem tudok neki nemet mondani. Még akkor, sem ha az ilyen meghitt, ámbár kissé durva pillanatokat egy kiadós veszekedés előzte meg. No, igen, sokat veszekszünk Nicoval, néha értelmetlen hülyeségeken is. De valahogy mégis mindig eléri azt, hogy egy kicsit se tudjak haragudni rá. De hát ki tudna, mikor azokkal a mogyoró barna szemekkel, kéjtől remegő, búgó hangon az ember fülébe súgja: Szeretlek! Mint ahogy tette azt most is. Mégis, néha olyan nehezemre esik, hogy higgyek neki, ami persze nem az én hibám...
- Szeretlek... - lihegte fülembe ismét.
- Részeg vagy - feleltem neki hetykén, s próbáltam minél kevesebb jelét mutatni annak, hogy akárcsak egy kicsit is sikerült felkeltenie bennem a vágy csak egy aprócska szikráját is. Térde még mindig óvatosan kényeztetett, miközben szabadon maradt kezével, lassan elkezdte kigombolni ingemet. Tiltakozni próbáltam, de szorítása még mindig nem gyengült. - Hagyd abba Nico... - könyörögtem, de nem igazán hatotta meg, s most ott, ahol eddig térde játszotta a főszerepet, keze vette át az irányítást. Nem bírtam tovább ellenállni keze simogatásának, s halkan felnyögtem.
- Biztos, hogy abba hagyjam? - kérdezte sokat sejtető kaján mosollyal az arcán, miközben kezével kigombolta nadrágom, s lehúzva sliccemet ismét játszadozni kezdett velem.
- Nhe.. - lihegtem kissé öntudatlanul, de már testem minden porcikájával azt kívántam tegyen magáévá.
- Miért ne? - súgta halkan fülembe, miközben óvatosan harapdálni kezdte nyakam, elérve azt, hogy maradék öntudatomat is végleg elveszítsem. Keze, mely eddig fogva tartotta enyéimet, lassan engedett a szorításból, majd végigsimítva vállam, mellkasomon tért nyugovóra.
- Mert... - nyögtem volna a választ, de már nem bírtam befejezni a mondatot. Két forró ajak tapadt ajkamhoz, s Nico vadul csókolni kezdett. Még mindig éreztem a tequila ízét. Karjaim nyaka köré fontam, s most már én húztam őt egyre inkább magamra, majd mit sem törődve azzal, hogy lassan alig kapok levegőt Nico csókjaitól, egyik kezemet lassan becsúsztattam nadrágjába, s simogatni kezdtem.
- Remélem... tudod... - nyögné, de most én nem hagyom szóhoz jutni. Még mindig ágyékát simogatva ujjam ajkához tapasztom és csak bámulok bele abba az igéző mogyoróbarna szemekbe, melyek most kissé homályosak a mérhetetlen mennyiségű alkoholtól, amit Nico az este folyamán magába döntött. Nem is értem igazából, hogy hogy képes még így is ennyire józannak tűnni. Újra nyaka köré fonom karjaim, s most én csókolom meg olyan vadul és szenvedélyesen, mint ahogy azt percekkel ezelőtt Ő tette velem. Éreztem, ahogy kezeit derekam köré fonja, majd belemarkol fenekembe, és mintha csak egy pille könnyű csomagot emelne meg, úgy kapott fel ölébe, én pedig hagytam, hogy becipeljen a szobába és az ágyra fektessen. Fölém hajolt, s mélyen szemembe nézett. Az ellenállhatatlan Armani parfümjének illata keveredett az alkohol és nikotin már így is furcsa egyvelegével, s ez még jobban felizgatott. Lassan beletúrtam hercegem szőke fürtjeibe, mire válaszul újabb csókot lehelt ajkaimra, s közben ujját végighúzva állam vonalán lassan megindult kezével ágyékom felé. Behunytam szemem s hagytam, hogy kényeztessen. Nico nem is tétlenkedett sokáig. Ujját most ajka követte, s apró forró csókokat lehelve mellkasomra, keze ismét megtalálta legérzékenyebb pontomat, az öntudatlanság teljes magányába taszítva engem. „Ha így folytatja, elmegyek...” villant át agyamon a gondolat, s kicsit sürgetve őt megemeltem csípőm, amit Nico csak egy elégedett mosollyal nyugtázott, majd mintha a világ legegyszerűbb és legtermészetesebb dolga lenne megszabadított nadrágomtól.
- Nocsak, nocsak... valaki már nagyon szeretne valamit...- vigyorogta önelégült fejjel. Hát igen, hirtelen pár számmal kisebbnek tűnt eddig oly kényelmes bokszerem. Nem is értettem miért lepi ez meg, azok után, amit művelt velem. Szerintem nincs az az épelméjű egészséges ember, aki egy hasonló kaliberű akció után még ne lenne mindenre készen.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.24 pont (17 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 vakon53 2016. 03. 19. szombat 13:58
Nemszeretem a buzis történeteket és a buzikatsem.
#2 v-ir-a 2010. 12. 19. vasárnap 01:24
ez inkább tűnik homo sztorinak, mint heteronak...szegényt csak sajnálni tudom, ha ez megtörtént vele
#1 Törté-Net 2010. 12. 16. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?