A+ A-

Érzések 3. rész

A kérdés jóformán még a levegőben lógott, ám Klári máris megbánta, hogy feltette. Nehezen lett volna képes megmagyarázni magának, mi kuszálódott össze benne egyik percről a másikra, mi késztette - ebben a pillanatban immár úgy tűnt, saját akarata ellenére - az iménti felelőtlen kijelentésre... Tudta, hogy elpirul. Sürgősen konszolidálni akarta iménti buta szavait azzal, hogy évődve odaveti: komolyan ne vedd, te kis buta, hiszen csak vicceltem, amikor azonban Évi nem várt módon reagált.
- Szabad...? - kérdezte, s a hangja rekedtnek tűnt. Most először, amióta megérkezett, nyílt tekintete találkozott a Kláriéval, majd lecsúszott a kebleire, s onnan - legalábbis a fiatalasszony egy gondolat erejéig úgy érezte - még lejjebb, egészen a bugyijáig.
Irtózatosan hosszú másodpercek következtek. Végül is, nem ezt akartad? - vívódott Klári, akit ismét a hatalmába kerített az az általa más helyzetben egész biztos visszataszítóan perverznek ítélt érzés, amely a kérdés feltevésekor egy pillanatra már elvette józan ítélőképességét. Hát nem ezt akartad...? - dörömbölt agyában az eddig ismeretlen, vagy talán csak eredményesen elnyomott másik énje, mire ő kénytelen volt beismerni: de igen, ezt. Igen, amióta belépett ide ez a szépséges lány, másra sem vágyom, mint, hogy a szájába vegye a melleimet! Hogy szopja, ahogy csak egy gyermek képes szopni az anyja emlőjét, vagy még annál is jobban... Ezért hagytam - mit hagytam, ezért AKARTAM! -, hogy lecsússzon rólam a köntös, és ezért vagyok még mindig meztelen... Ez az igazság, amin nincs mit megmagyarázni.
- De csak ha tényleg akarod... - ejtette ki a remegő szavakat, s maga mellé mutatott az ágyra. - Ha úgy gondolod, idejöhetsz...
És Évi úgy gondolta. Leült Klári mellé; alsó ajkát a fogai közé harapva riadtnak, egyszersmind kíváncsinak tűnt, várva, hogy mi következik. A fiatalasszony érezte, hogy oldania kell a feszültséget. Noha ő is tele volt várakozással vegyes izgalommal, amit az újszerű - s mi tagadás, ismerte be, bűnösen bizsergető - szituáció váltott ki benne, szeretett volna lazábbnak mutatkozni a valóságosnál, mégpedig lehetőleg úgy, hogy a lány ne vegye észre eme kettősséget. Klári feljebb húzódott, nekidőlt a párnáknak, majd gyengéden az ölébe invitálta Évit:
- Feküdj ide, hogy kényelmesebb legyen. Évi engedelmesen hanyatt dőlt, mire Klári egyik karját a lány feje alá tette, felsőtestével az arca fölé hajolt, aztán halkan megkérdezte:
- Jó lesz így neked? Amaz felnézett, bólintott, majd behunyta a szemét. Száját éppen csak résnyire nyitotta ki, úgy, hogy alig láthatóan megcsillantak hófehér fogai. A fiatalasszony a szabadon maradt kezével lágyan kisimított Évi arcából egy elszabadult hajtincset, majd mutatóujjával néhányszor végigcirógatta az arcát. Végül bal mellét a tenyerébe fogva óvatosan irányította mellbimbóját a lány szája felé.
Már nem is szivárgott, hanem szinte folyt belőle a tej, amelynek első cseppje Évi állára esett, onnan gördülve tovább a nyakára; aztán az újabb és újabb cseppek következtek, miközben Klári a mellbimbója csúcsával alig érezhetően körberajzolta a lány ajkának sziluettjét.
- Itt van, kicsim... - mondta, vagy inkább rebegte az utolsó pillanatban, mielőtt meglátta, hogy a mellbimbója teljesen eltűnik Évi szájában. Ekkor ő maga is behunyta a szemét, s testét elernyesztve felkínálta magát annak az állapotnak, amiről úgy gondolta, csak nagyon keveseknek adatik meg ezen a világon. Évi szinte nem is szopott, csak a szájával puhán körülölelte a mellbimbót, amely szinte elolvadt az ajkai között. A lány ösztönösen tudta, hogy a fogaival lehetőleg nem szabad érintenie; olykor a nyelve végét alig érezhetően odaérintette a bimbó végéhez, néha bátortalanul köröket rajzolva rá, miközben szakadatlanul nyelte a szájüregét újra meg újra megtöltő anyatejet.
A lány, noha nem volt képes világosan megfogalmazni magában, tisztában volt vele, hogy valami szokatlant művel, valami olyasmit, amire aligha bólintanának rá a szülei és az ismerősei, ám ez most egyáltalán nem zavarta. A kezdetben meglévő szégyenérzetét felváltotta egy ahhoz hasonlítható izgalom, amit életében először fél évvel ezelőtt, a tizenharmadik születésnapján érzett, amikor megkapta az első melltartóját: egyedül maradva a szobájában, a fehérneműt felpróbálta a tükör előtt, és úgy vélte, ettől a pillanattól nővé vált. Bátortalanul végigsimította mellét, ahogy az osztálytársnőjétől hallotta, majd tétova keze a bugyi mélyére is bemerészkedett. Csupasz szeméremdombja legalján hamar rálelt az érdes redőkre, amelyek között nyirkosan ott rejtőzött az a valami, amelynek az érintésétől, úgy érezte, menten összeroskad. Akkor nagyon megijedt: kinyitotta a szemét és látta magát a tükörben, az egyik kezét a mellén, a másikat meg a bugyijában, és elhatározta, hogy ilyen többé soha nem fordulhat elő.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.88 pont (24 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 A57L 2017. 04. 4. kedd 02:32
Nem sokat ér.
#4 papi 2014. 04. 17. csütörtök 14:53
Elmegy
#3 BalGa 2010. 10. 14. csütörtök 05:38
Aham...
De, ha nem veszed zokon kicsit pontosítanék:
a második rész második fele... úgy a közepétől a végéig.
#2 zsorzs29 2010. 10. 13. szerda 01:08
Ez a második rész mégegyszer.
#1 Törté-Net 2010. 10. 13. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?