A+ A-

A lelenc 2. rész

Egy mosolygós kék szempár nézett le rám, mégis az első reakcióm a menekülés volt.
- Ne félj, nem bántalak - simogatta meg a fejem. - Ugye te vagy az a lelenc, aki megszégyenítette az állomás mester feleségét?
- Igen én vagyok, Andrásnak hívnak, de a barátaim szólíthatnak Bandinak.
- Én pedig Éva vagyok az erdész felesége, és engem a barátaim Vicának hívnak. Jól van Bandikám, úgy látom rád fér egy jó fürdés, és egy finom vacsora. Gyere velem, nálam senki nem fog keresni.
- És az erdész úr mit szól mind ehhez? - érdeklődtem óvatosan.
- A férjem két hétig nem lesz itthon, tartalékos katonatiszt, és most behívták. Azt mondta valami csúnya világ készül, valószínű háború lesz.
Két kannát megtöltött vízzel, segítettem neki felcipelni az útra, ahol egy kis kétkerekű kocsi állt, ami elé egy szamár volt befogva. Elindultunk, mi a kocsi mellett ballagtunk, nem akartuk a füles jószágot megterhelni, így is elege volt végig felfele kellett haladnia. Félórás járás után egy tisztásra értünk, amelyen az erdészház állt.
- Vidd be a kannákat, én bekötöm a szamarat az istállóba.
A házba lépve körülnéztem, egy nagy helyiségbe találtam magam, aminek az egyik felében egy nagy kandalló állt. Amelyben most is égett a tűz, és a tűz felett egy kampón bográcsban valami nagyon finom illatú étel rotyogott.
- Foglalj helyet az asztalnál, rögtön eszünk - tessékelt beljebb Éva.
A falakon trófeák, és kipreparált állat fejek voltak, a szoba másik végében egy hatalmas ágy volt szőrmékkel letakarva. Éva levetette a kabátját, és a kendőjét, amíg az étellel foglalatoskodott alaposan szemügyre tudtam venni. A harmincas évei közepén járt, fekete haja kontyba volt feltűzve, formás arányos alakja volt. Megfelelő domborulatokkal ellátva a megfelelő helyeken. Az asztalra tette az ételt, és egy még nagyobb üstben vizet tett a tűz fölé. Jó hangulatban megvacsoráztunk, ilyen finomat én még életemben nem ettem. Éva azt mondta fácán leves erdei gombákkal, isteni volt teli pofával zabáltam. A vacsora után kicsit beszélgettünk, főleg Roziról érdeklődött, és én meséltem neki a zaftosabb dolgokról is. Láttam, hogy néha elpirul, és zavarba jön. Amikor a víz forró lett az üstben egy fakádat húzott elő a sarokból, és abba öntötte a fürdő vizet.
- Most tessék lefürödni! Addig én kimegyek, megetetem az állataimat.
Kicsit forró volt a víz, de nagyon jól esett a fürdés. A kád olyan kicsi volt épphogy csak le tudtam ülni az aljára. Éva jött vissza, fogta a ruháimat, és a tűzre dobta.
- Ilyen ruhában nem lehet járni, majd adok a férjem ruháiból. De előbb megmosom a hajad.
Szappant tett a kezére, a hajamba dörgölte, majd vízzel leöblítette, nagyon jól esett az érintése. Törölközőt adott, egy hosszú szárú alsónadrágot, és egy inget.
- Na, ez éjszakára jó lesz, holnap majd keresünk neked még ruhát.
Szemérmesen elfordult, amíg megtörölköztem, és felöltöztem.
- Most pedig feküdj le, gondolom elfáradtál. Igaz csak ez az egy ágyunk van, de elég nagy elférünk rajt.
Alig bújtam a takarók alá, már el is nyomott az álom. Nem tudom mennyit alhattam, de amikor felébredtem már besötétedett. A kandallóban ropogva égett a tűz, bevilágítva a helyiséget. Észrevettem, hogy Éva is fürdéshez készülődik. Amíg levetkőzött többször az ágy felé pillantott, de én természetesen alvást színleltem. Megnyugodva lépett a kádba, hófehér teste világított a sötétbe. A haját kibontotta, ami majdnem a derekáig ért, megfürdött, felvett egy hálóinget, dobott a tűzre, és ő is ágyba bújt. Farkam kőkeményen meredezett.
- Ilyen szépet én még életemben nem láttam - szakadt ki belőlem.
- Meglestél te csibész? - nevette el magát. - Mond csak mit láttál.
- Egy angyalt, vagy talán egy istennőt, nem is tudom. - hizelegtem
Éreztem közelebb húzódik hozzám, keze meredező tagomra fonódik.
- Látom, nagyon felkavart a látvány.
Keze lassan fejni kezdte forrón lüktető fütykösöm. Szenvedélyesen szájon csókoltam, visszacsókolt, önfeledten csókolóztunk. Annyira izgató volt a dolog, hogy pár perc múlva zihálva Éva markába élveztem.
- Ó istenem! - nyögtem fel csalódottan.
- Semmi baj, semmi baj, majd legközelebb tovább tart. - vigasztalt.
Úgy éreztem tartozom neki, azért mert befogadott, enni adott. Meg persze az előbbi csodálatos dologért.
- Vicuska, most én szeretnélek kényeztetni, bízd magad rám.
Combjait széttártam, és közéjük hasaltam.
- Bandikám, mit akarsz tenni?
- Szájjal szeretnélek kényeztetni, engedd el magad kérlek.
Széttártam a lábait, combjai belső bársonyos oldalát csókokkal halmoztam el. Kicsit még elidőztem a combjain, gyengéden megharapdáltam a combtőnél lévő párnácskákat. Aztán arcomat a sűrű bozontba fúrtam, magamba szívtam finom illatát.
Éva egyre hangosabban vette a levegőt, és erőtlenül próbált tiltakozni.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 9.11 pont (99 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 deajk2008 2016. 10. 17. hétfő 08:40
imádom az anális szexet... folytasd 8p
#9 zsuzsika 2015. 11. 10. kedd 09:02
Tetszett.
#8 szekely18 2015. 08. 18. kedd 16:29
Nagyon jó történet!
#7 feherfabia 2015. 07. 26. vasárnap 06:44
Nagyon tetszett!
#6 listike 2014. 08. 5. kedd 07:31
Nagyon kár, hogy csak ennyi volt.
#5 tomi19 2014. 03. 22. szombat 08:36
Nagyon tetszett,kár hogy nem írtad meg a folytatást 10 pont
#4 A57L 2013. 07. 25. csütörtök 05:24
Jó írás.
#3 papi 2012. 09. 9. vasárnap 07:59
Sajnálom,hogy nem folytattad a történetet, mert ez így nincs befejezve.
#2 tiborg 2010. 09. 30. csütörtök 00:52
Elvezetes ogree alom.Jobb, mint az 1.resz! Hajra,igy tovabb, talan egy kis bizarsag izes lenne!!
#1 Törté-Net 2010. 09. 29. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?