A+ A-

A hódító

Nerea volt a kisváros üdvöskéje. 18 évével, gyönyörű, derékig érő, hullámos, ébenfekete hajával és huncut mosolyával mindenki szerette. Szülei kis házi szövőüzemében dolgozott édesanyjával és kisöccsével, míg apja a szövetboltot vezette. Ő segített átvenni a kereskedőktől a gyapjút, majd anyjával és más szövőnőkkel együtt fonalat készítettek belőle. A fonalból aztán szőnyegeket és más textileket gyártottak, sokszor festetteket is, így aztán szép kis repertoárt árulhattak a kis boltban. A boltot minden nap kakasszókor nyitották és napnyugtakor zárták. Napközben, ha kevés munka volt, vagy pihenőnapot tartottak, Nerea gyakran kijárt a kis patakhoz barátnőivel fürdeni és virágot szedni. Ilyenkor sokáig lubickoltak a hűs patakban, majd nevetgélve, megszárítkozva indultak hazafelé. A lány feszes, almányi keblei csak úgy hullámzottak a vékony, színes szövet alatt, a városi legények legnagyobb örömére. Ő azonban ügyet sem vetett rájuk: bár már eladósorba került, még csak nem is gondolt házasságra. Édesanyja gyakran mondogatta, hogy a férfiak csak fájdalmat okoznak a lányoknak, ráér még velük foglalkozni. Nerea egy cseppet sem bánta, hogy követte anyja tanácsait, jól érezte magát a szövőüzemben és barátnőivel a patakparton.
Az az este is éppen olyan volt, mint a többi pihenőnap estéje: a boltban már csak pár vevő lézengett, Nerea édesanyja vacsorához készülődött, a lány pedig a kapuban elköszönt barátnőitől és öccsét terelgetve belépett a házba. Vacsora után a család minden tagja nyugovóra tért.
Az éjszaka közepén furcsa robajra lettek figyelmesek: mintha lódobogást hallottak volna a távolból. Az apa, miután meghagyta családjának, hogy táblázzák be az ablakokat, kiment az utcára. Ott már gyülekeztek a férfiak, sokan fegyverrel a kezükben. A házak mind sötéten és néma csendben álltak, a félelmet tapintani lehetett.
- Mi történik? - kérdezte egy férfi.
- A luzitánok újabb betörésre készülnek - válaszolta higgadtságot magára erőltetve a polgármester. - A katonákat már felküldtem a falakra, de nem tudjuk, túlerő esetén meddig tarthatunk ki. Mindenkire szükség van. A nőket és gyerekeket tartsuk a házakban!
A férfiak felbolydultak, ki-ki fegyverért szaladt. Ebben a pillanatban hallották meg az első csapást a városkapun.
- Faltörő kos! Átjutnak a védvonalon! - hangzott fel a kétségbeesett kiáltás mindenhonnan, és már meg is jelentek az első luzitán katonák a városfalon belül. Rengetegen voltak, minden ellenállás reménytelen volt.
A házakba betörtek, a lakók menekültek... A családok elszakadtak egymástól, ahogy a betörő katonák a főtér felé terelték őket. Ott aztán több csoportra osztották őket: külön-külön a gyerekeket, a lányokat, az asszonyokat, a férfiakat és az öregeket.
Nerea a fiatal lányok csoportjába került. Rémülten kereste anyját és öccsét, ám sehol nem vélte felfedezni őket a tömegben. Egyedül egyik barátnőjét látta, akivel próbáltak együtt maradni.
- Mi történik itt, Maria? - kérdezte zokogva. - Mi lesz most velünk?
- A luzitánok visszatértek. Nyugodj meg, a polgármester majd kiegyezik velük - próbálta nyugtatni az idősebb lány Nereát.
- Jó kis bőr, nem igaz, Joao? - lépett ekkor melléjük két felfegyverzett luzitán katona.
- Hadd nézzem csak közelebbről - rántotta fel Nereát a földről a másik, durván végigfogdosva karcsú testét. - Urunk örülni fog neki!
- Hagyd már, Joao, igazán elszórakozhatnánk vele egy kicsit előtte...
- Nem lehet. Át kell adnunk Nestornak, különben úgy járunk, mint a múltkori hadjáraton...
Nerea soha nem tudta meg, mi történt a múltkori hadjáraton. A Joaónak nevezett katona ugyanis felkapta, és elindult vele a városon kívülre. A másik vigyázott, hogy senki ne állhasson az útjukba. A lány sikoltásaira senki nem figyelt fel a zűrzavarban...
A városon kívül nagy sátortábor húzódott. Ennek szélén tette le a katona a lányt.
- Mi a neved?
- Nerea. A szövőmester lánya vagyok.
- Hallod ezt, Marcos, szövőlány! Na majd szőhetsz a táborban! - a katona vaskos nevetése megrémítette a lányt.
- Hová visznek? Mit akarnak tőlem?
- Na mit gondolsz, szépségem? Kitűnő fogás leszel Nestor nagyúr számára a mai napon!
Ezzel a két katona nem szólt többet, csak tovább cipelték Nereát a legnagyobb sátorig, ami előtt felfegyverzett őrszem állt.
- Engedj be, ajándékot hoztam a nagyúrnak! - ezzel a sátorlap kinyílt, és Nerea beléphetett a hadúr főhadiszállásra.
- Térdre! - taszított egyet rajta Joao, mire a lány előrebukott a vastag perzsaszőnyegen.
Joao meghajolt.
- Légy üdvözülve, Nagyuram! Engedd meg, hogy szerény ajándékkal kedveskedjem neked. A város legszebb gyümölcse.
Nestor lassan az érkezők felé fordult. A pislákoló olajlámpa fényében is jól látszottak kidolgozott izmai; fekete, vállig érő haja, keveset takaró bőr ruházata igazán vad megjelenést adtak neki. Mégis, szenvedélytől izzó szemében volt valami igazán emberi, ugyanakkor fenséges. Lassan a lányhoz lépett.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.24 pont (42 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 genius33 2013. 04. 16. kedd 17:27
Tetszett.
#4 atti78 2012. 09. 6. csütörtök 16:34
nyes Nagyon jó,kár hogy nem folytattad smile 10pont
#3 v-ir-a 2011. 12. 24. szombat 19:21
nekem is tetszett nagyon...
#2 mixtrick 2010. 09. 23. csütörtök 18:21
Nagyon jó...
Eredeti, fantáziadús. Köszönjük
#1 Törté-Net 2010. 09. 23. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?