Apróság

Szavazás átlaga: 4.68 pont (28 szavazat)
Megjelenés: 2010. július 14.
Hossz: 9 298 karakter
Elolvasva: 1 344 alkalommal
A történetek kedvelt szófordulata, hogy bocs, a hosszú bevezetőért, és az is, hogy amit leírok, megtörtént eset. Mindkettőhöz csatlakozom. Akkora horrorra azért ne számítsatok. Velem tizedannyi, századannyi se történt, mint a Nagy dobás főhősnőjével, ezért is tettem már túl magam rajta annyira, hogy most le tudom írni nektek. Viszont ahhoz elég volt, hogy talán egy picit sejtsem, mit érezhetnek az igazi komoly áldozatok. 12 éves voltam, de szerettem azt mondani, hogy már 13 vagyok. És egyébként is, rendelkeztem az összes olyan tulajdonsággal, aminek alapján az ekkora lányokat kis hülyének szokás titulálni. Elölről-hátra hátulról-előre ismertem Miriam Stoppad: Tinilányok könyve című remekművét, a szexről szóló részeket pedig még a mai napig is tudom fejből. Rengeteget ábrándoztam fiúkról, szerelemről, és egyszer már titokban elmentem kifestett szemmel a közértig meg vissza. A nyár utolsó két hetében a rokonságból néhány család közösen kibérelt egy parasztházat egy kis faluban.

Szép volt a környék, nagyokat kirándultunk. Az erdő közvetlenül a ház mögött kezdődött, igazi mesebeli tájon érezhettük magunkat. Mintha egy képeslap közepén töltöttünk volna el két hetet. Többen is voltunk gyerekek (hű de dühös lettem volna, ha valaki gyereknek mer titulálni! ), nagyon jól elvoltunk. Annyira jó volt, hogy egyre többször felejtettem el, hogy nekem igazából most fölényes, unott arcot kellene vágnom. A hétvégére az volt a terv, hogy elmegyünk a közeli városba strandolni, és hogy ne kelljen korán visszaindulni, ott is alszunk. Belőlem előbújt a kamasz, kijelentettem, hogy márpedig én nem megyek sehova, de ne féltsenek, jól elleszek egyedül a házban, nagy vagyok már. Rám hagyták, maradhattam. Erre (bánatomra) a bátyám, és az egyik unokanővérem is úgy döntött, marad. A szombat úgy eltelt, mintha mi sem történt volna. Tényleg jól elvoltunk, fölmásztunk a hegyre, kártyáztunk, melegítettünk magunknak ebédet, és élveztük az önálló, felügyelet nélküli emberek életét.

Délután én úgy döntöttem, most már elég a nagy társaságból. Hanyagul csak annyit mondtam, hogy elmentem sétálni, sziasztok. Nem is vártam meg, milyen arcot vágtak. Csini voltam, illetve annak gondoltam magam épp.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 5 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 4.68 pont (28 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Arya
2023. szeptember 29. 20:30
#8
Igen! Igen! Én önként jelentkezem! Nem is értem, hogyan lehet erre kevesebb pontot adni, mint az enyémre?
Na meg ebből is lehet tanulni. Kár, hogy nálam elkésett a tanulság. Azért jó volt olvasni, hogy a vége mégis boldogság.  
1
Ez egy válasz Andreas6 2017. július 14. 13:36-kor írt üzenetére.
v
vasas62
2023. szeptember 29. 18:21
#7
Életre szóló apróság.
1
Andreas6
2017. július 14. 13:36
#6
Ennyire azért nem kellene ledorongolni. Sokkal rosszabb írások vannak itt tucatjával!
1
a
A57L
2014. június 3. 05:09
#5
Nekem nem tetszett.
1
p
papi
2013. május 20. 06:57
#4
Se füle se farka,gyenge a fogalmazás és a sztori is.
1
pamaci
2010. július 14. 05:27
#3
Nem érdemes szavazni...
Azért jó lenne, ha az admin-ok közül valaki elolvasná, mielőtt felkerül. Lehet (valószínű) hogy egy jó sztori helyét foglalja el!
1
Marcsa
2010. július 14. 01:31
#2
Hol van itt a történet? Szavazat:0 (nulla)
1
T
Törté-Net
2010. július 14. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1