A+ A-

Afrikai Kaland

Hosszú idő telt el amióta Kati és én elváltunk egymástól. Mindenki más irányba tartott. Őt a családja kötötte le, engem pedig a külföldi munka. Idén nyáron érkeztem végleg haza, és a hosszú munka után vágytam a pihenésre. Gondoltam egyet és befizettem két hétre egy afrikai utazásra. Mivel történetem most is valós alapokon nyugszik, így az afrikai országot nem nevezném meg és a neveket most is megváltoztattam. Nagyon vártam már az indulás napját, hisz évek óta nem jutottam pihenéshez. Ferihegyre menet felhívtam imádott barátnőmet, aki mint mindig velem együtt lelkesedett és jó pihenést kívánt nekem. A taxiban játszadoztam a gondolattal, mi lenne, ha Katival tölthetném ezt a két hetet, de persze tudtam ez csak egy szép gondolat lehet, semmi más...
Négy és fél órás repülőút várt rám, a gépen szépen elterveztem mindent, mit fogok megnézni, mi mindent fogok összevásárolni, és végre kipihenem magam. Éjjel érkeztünk meg a csodás afrikai országba, amit sokan a "Nyugati Királyságnak" is neveznek. Ahogy bőröndömmel babráltam, egyszer csak a szemem sarkából megpillantottam valakit. Magas, szőke mosolygós lány volt, aki hevesen integetett nekem, illetve utastársaimnak, akik közül sokan még a vámvizsgálattal bajlódtak. Gondoltam, biztos ő lesz az idegenvezetőnk, akit az iroda küldött értünk, így hát felé vettem az irányt. Női szemmel is elragadó látványt nyújtott, de ami a legfontosabb áradt belőle a kedvesség és a közvetlenség. Mikor odaértem, egymásra mosolyogtunk és bemutatkoztunk egymásnak. "Nati"-nak hívták.
Mikor szemébe néztem, olyan furcsa pillantást láttam tekintetében, mintha felkeltettem volna érdeklődését - megjegyzem ez kölcsönös volt. Kedvesen a buszhoz irányított minket és mondta, mindjárt jön, csak bevárja a többieket. Gondolataim szinte rögtön felpörgették az eseményeket, és hirtelen azon kaptam magam, hogy erről a lányról ábrándozom. Hirtelen egy mondat zökkentet vissza a valóságba. Nati állt a busz elejében és egy fényképezőgépről kérdezett, amit a gépen felejtett valaki. Gondolom, kitaláljátok ki hagyta fent, nos igen én voltam. Félig lesütött szemmel, mentem a busz elejébe, mentegetőzve, hogy azt hiszem, én lennék az a "szétszórt" nőszemély, aki ottfelejtette a gépét. - Áh, ez is csak velem fordulhat elő. - mondtam próbálva elrejteni zavaromat. - Ne izgulj, mással is megesik az ilyen. - Mondta kedvesen, miközben rám mosolygott. Visszakísért a géphez, ahol átvehettem a gépem. Megköszöntem Natinak a segítőkészségét, és elnézést kértem a kellemetlenségekért. Viccesen megjegyeztem, jóváteszem valahogy, ígérem, erre ő: - Szavadon foglak.
Rövid beszélgetésbe bocsátkozunk, míg kiértünk a buszunkhoz. A reptérről mindenkit a szállodájába kísért, ahogy engem is. A választott szállodában csak én voltam egyedüli magyar, így engem tettek ki utoljára. Ám - csak, hogy legyen egy kis csavar a történetben - e szálloda mellett volt az az apartman sor, ahol Nati lakott. Elmondta, hogy az iroda itt bérel számukra apartmant, de most egyedül van már az őszi szezonra, így az kicsit unalmas. Nem is gondoltam át igazán szavaimat, egyszerre csak kicsúszott a számon: - ha unatkozol, és nincs munkád, ugorj át én úgyis egyedül vagyok. Rám mosolygott, de nem reagálta le a szavaimat, csak annyit mondott: - holnap az utas tájékoztatón találkozunk. Az éjszakám nyugtalanul telt. Nem igazán tudtam aludni, csak forgolódtam és gondolataim egy valaki körül cikáztak. Reggel korán felkeltem, hogy körülnézhessek a szállóban, és gondoltam sétálok egyet, az Óceán partján. Mikor leértem a partra, mintha valami mesében éreztem volna magam. Levettem a papucsom és mezítláb mászkáltam a homokban, miközben a hullámok moraját hallgattam.
Amerre csak a szem ellátott a végtelen partszakaszt lehetett látni... Lehuppantam a homokba és elmerültem a látványban. Egyszer csak egy kellemes illatot éreztem. Felemeltem fejem és egy női alakot pillantottam meg magam mögött. Nati volt az. Hirtelen hevesen elkezdett kalapálni a szívem, és határtalan izgatottság lett úrrá rajtam. Istenem, mi történik velem....? Egy elbűvölő mosoly, egy kellemes hang, és egy mesés illat, és már elvesztem...
- Jó reggelt - erőltettem ki magamból a szavakat.
- Szia - felelte. - Jól aludtál?
- Pompásan - válaszoltam. Persze, csak egy idióta nem vette le rólam, hogy egy szavam se igaz... Nati lehuppant mellém. Egy fehér szoknya volt rajta és egy arab népviseletet jellemző felső. Alakja, akár egy modellé: hosszú combok, formás fenék, feszes mellek, kecses vállak, hosszú enyhén hullámos szőke haj, és zöldeskék szemek. Nem tudtam megállni, hogy ne pásztázzam végig tekintettemmel, amit természetesen rögtön kiszúrt.
- Mindig ilyen nyíltan viselkedsz? - kérdezte. Puff neki - tudtam, mire céloz -, mintha egy baltával csaptak volna fejbe. Már készültem elásni magam, mikor észrevettem mosolyog, és szinte ugyanúgy végig mért, mint én őt. Majd egyszer csak felpattant, rám mosolygott és azt mondta, találkozzunk a tájékoztatót. A
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.63 pont (24 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 zsuzsika 2015. 01. 3. szombat 07:31
Jó.
#2 A57L 2014. 04. 12. szombat 05:50
Nem rossz írás.
#1 Törté-Net 2010. 04. 29. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?