A+ A-

A Brazil

A gyerekkor ködéből kibújó aprócska rügy a kamaszkor, s ha azon túl haladsz, már csak az öregség vár - mondta nekem egy barátom, akivel egy éjszaka hosszasat beszélgettünk a törzskocsmánk, a Bohémia előtt. Azt is mondta, hogy a rock az egyetlen őszinte zene, és ő sose fog megöregedni. Ezzel kapcsolatban egyébként nekem sem voltak illúzióim. Hosszú, fényes szőke haja volt a srácnak, mégis meghalt két év múlva, mert nagyban nyomta a cuccot.
- Szerettelek - könnyeztem aztán, mikor a barátnőimmel sírtunk a folyónál, ahová a hamvait szórták. - Igazat szóltál, s itt hagytál minket a lét árnyai közt.
Akkortájt mindig egy verseskötetet hordtam magamnál a szoknyám zsebében, és vártam, hogy rám is lesújtson a vég.
Aztán tizennyolc lettem, és már legálisan ihattam volna, és akkor rájöttem, hogy még élni akarok. Mert szűz voltam, de nem csak ezért. Nem szerettem a pasikat, de beismertem, hogy vágyok utánuk. Nem akartam gyereket, meg házat, de elbújni kis lakásokban tavasszal, szóval romantika, meg minden, az benne volt az elképzeléseimben. De tudtam, esélyem sincs, ha nem teszem le a cigit. Nem is sikerült, de már nem ittam annyit.
Apró termetű lány vagyok, akit a fiúk mindig oltalmukba vesznek. A csókolódzás számomra olyan, mint az evés, de azon túl sokáig nem mentem. A csók a szeretet jele, és én osztogattam, hallgattam a rockot, és nem öregedtem.
Szerettem kijárni a végtelen földekre, legyeztetni a hajam a széllel, testemet a csillagok bársonyos, gyöngéd fényével.
Apukám betöltötte az ötvenet, anyukám negyvenöt lett, s én úgy láttam, egyre ráncosabbak. Nem akartam én is így végezni. Aztán elolvastam Lady Chatterley szeretőjét, és nagyban megmozgatta a fantáziámat. A világ szenny hely, ki kell vonulni belőle. De a mai nők nem vonulhatnak, gondoltam, hisz a vadonban nincsenek olyan szerek, amelyektől ápoltak maradhatnánk. Már a menzeszem, ami egyébként 13 éves korom óta van, az is megoldhatatlan probléma ott. Az erdőben nincsen púder, parfüm, fürdőkád.
Azért legjobb barátnőmmel, Eszterrel, egy szeles áprilisi napom kimentünk az akácosba, ahol az a szimpatikus favágó dolgozik, akit a Szobon mindenki csak Brazilnak becéz.
A határ fölött lágy szellő süvített, és mi csicseregve haladtunk. Felemeltünk pókot, szöcskét, kicsi állatokat, és mindent megsimogattunk. Arról beszélgettünk, hogy a természet milyen szép. Olykor egymást is végig simogattuk, de hát a fiatal lányok már csak ilyenek.
Brazil egy nagydarab, barna bőrű szakállas pali volt, hatalmas láncfűrésszel és láncokkal, amelyekkel az akácok törzseit vontatta el olykor a traktorjáig. Gyerekkoromban az apukám mindig kihozott ide, és rámutatott a Brazilra, és azt mondta:
- Lányom, nézd meg jól ezt az állatot! Tanuljál, vagy ilyen leszel, és zsíros gömblyukakba dugdoshatod a... dugdossa... szóval tanuljál! - fejezte be elpirulva.
Én már akkor is sejtettem, hogy apuval valami nincsen rendben, szavainak előttem nem volt hitele, hát nem tanultam, s kezdtem úgy érezni, hogy Brazil, itt az erdőben nagyon rátapintott valamire.
Most mindketten odaléptünk (én, meg Eszti) a Brazilhoz, és köszöntünk neki.
- Szia Brazil!
A barna óriás ránk nézett, elvigyorodott sárgásfehér fogaival, és feldübörgött mély baritonján:
- Ó, mily szép leányok! Rozi meg az Eszti, ugye! Emlékszem én ám rátok! Pelenkás korotok óta!
Elmosolyodtam, és közelebb léptem.
- Igen, Brazil. Mit csinálsz?
- Hát, ki köll vágnom ezt a temérdek tuskót. Meg feltúrnom a földet, hogy a méhek tudjanak mit enni ha kiereszti őket az öreg Vilma néne! De nem sürgős. Üljünk le egy percet! Kértek szalonnát?
Nem kértünk, de letelepedtünk egy pokrócra. Láttam, hogy Brazil alig leplezve méregeti karcsú, farmernadrágos lábunkat, de nem zavart egyáltalán. Sőt! A fenébe is ez egy igazi férfi, izmos, és szaglik róla a meló.
Elcsevegtünk az időjárásról, a méhekről, közben Brazil benyomott pár kupicát, és egyre felszabadultabb lett.
Az este beköszöntött, az árnyak sűrűsödtek, és beterített mindent a májusi alkony édes illata.
Esztivel néha egymásra mosolyogtunk, és egymás combjára tettük a kezünket. Brazilnak majd kiesett a szeme, és ezen kuncogtunk.
Brazil negyedik pálinkája után rövid időre beállt a hallgatás, végül a férfi törte meg elfojtott indulatoktól perzselő, szexi hangján.
- Szüzek vagytok még?
Elpirultunk a barátnőmmel, de egyre kétségbeesettebben tapogattuk egymást.
- Igen - nyögtem ki végül.
- Elárulok nektek egy titkot - mondta Brazil, s mintha dudort láttam volna a terepnadrágján. - Ti még nem sokat tudhattok a szexről, a fiúkról. Hm. De én... én már sok varjút láttam a karón. Negyvenkettő vagyok, és bejártam a határt már sokszor. Láttam... - elhallgatott.
- Mit láttál, Brazil? - kérdezte Eszti, s mintha rekedt lett volna a hangja. Rásandítottam, s láttam, tűzpiros az arca. Az én kis barátnőm felizgult!
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.82 pont (28 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 Andreas6 2018. 01. 8. hétfő 07:17
Nagyon jó. Tetszett a stílusa.
#5 papi 2014. 03. 2. vasárnap 21:30
Egész jó
#4 A57L 2013. 08. 12. hétfő 04:18
Nem rossz.
#3 X 2010. 04. 25. vasárnap 13:12
Jo!
#2 sarmos 2010. 04. 22. csütörtök 13:23
jo
#1 Törté-Net 2010. 04. 22. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?