Élet, vagy valami ahhoz hasonló

Szavazás átlaga: 6.05 pont (20 szavazat)
Megjelenés: 2010. április 8.
Hossz: 8 616 karakter
Elolvasva: 583 alkalommal
Haragos szürke volt az égbolt. Már majdnem fekete, de még nem eredtek meg az ég csatornái. A kocsi száguldott a fekete aszfaltcsíkon. A vezető hangulatát maximálisan tükrözte az égbolt színe, az időjárás hangulata. Olyannak tűnt, mintha céltalan lenne a száguldás, de a sofőr fejében már az indulás előtt konkretizálódott a cél. Fel a hegyekbe amilyen gyorsan csak lehet. A durva és erőszakos vezetési stílustól szinte sírt az autó, de Ő nem törődött vele. Szinte észre sem vette az üvöltő motor, a kanyarokban sipító abroncsok zaját. Talán még élvezte is ezt a zenei aláfestést. Aztán egyszer csak az út véget ért. Lezárták a hegyre vezető utat, nem mehet fel autóval a hegyi pihenőig. Gyalog kell hát folytatnia az utat. Kicsit lehiggadt az első pár száz méter után. Megtette hatását az emelkedő. Lassultak a mozdulatok, kezdett az izzadság gyöngyözni a homlokán, de azért csak ment előre, fel a hegyre. Közben volt ideje átgondolni, hogy miért is van itt, hogyan jutott idáig.

Az egész a munkahelyi problémákkal kezdődött. A főnöke csak kihasználta Őt, minden ötletét sajátjaként tálalt a felsőbb vezetés felé. Egy darabig tűrte, aztán kifakadt. Sajnos éppen rosszkor, és rossz helyen. A nagyközönség előtt. Nos erre nem volt vevő a főnöke, és pillanatok alatt az utcán találta magát. A vidék, ahol élt, nem volt éppen bővében munkahelyeknek, így nem sikerült újra elhelyezkednie. Ebből aztán otthon is egyre több lett a veszekedés. Hogy aztán ez vezetett-e a tragédiához, vagy már eleve genetikai volt a probléma a feleségénél, azt nem lehetett kideríteni. Tény az, hogy egyik nap elkezdett fájni a szíve, és már a korházból nem tért haza többé. A veszekedések ellenére Ő szerette az asszonyt, és tehetetlen dühvel élte át az egész betegséget, és halált. Mindebből a kislányuk még nem fogott fel semmit, csak hogy az anyu nem jön haza többé. A temetés után nagyon keserves időszak következett. Munka nélkül, alkalmi napszámokból próbálta előteremteni legalább a lányának a napi betevőt.

Hogy legalább Ő, aki annyira hasonlított az asszonyára, és aki egyetlen öröme volt keserves életének, ne szenvedjen szükséget. Egy napon aztán eljött az, amitől eddig rettegett. A gyermek védelmisek csengettek az ajtón mondván, elviszik a lányát intézetbe, mert Ő képtelen felnevelni, és biztosítani neki a megfelelő életkörülményeket.
Ez csak a történet kezdete, még 4 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 6.05 pont (20 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
a
A57L
2019. június 22. 04:32
#5
Megható és érdekes írás.
1
vakon53
2016. március 21. 15:31
#4
Jó történet.
1
p
papi
2013. április 11. 05:40
#3
Ez nagyon megható, sajnos bármelyikünkkel megtörténhet.
1
v-ir-a
2011. október 15. 23:20
#2
elég érdekes a sztory, szívbemarkoló, de remélem, nem történt meg ez így senkivel...(és az író is kimászott a depiből)
1
T
Törté-Net
2010. április 8. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1