Cola Light

Már tíz perce csak az órámra pillantgattam, alig győztem kivárni, hogy végre elérkezzék az áhított két óra és én lerázva igáimat átadhassam magam egy kellemes délutáni sziesztának. Egy kávé, egy joint és egy szórakoztató újság. Ez volt minden kívánságom de akkor már úgy hajszoltam ezt az idilli víziót ahogy egy fuldokló kapálódzik a mentőövért. Azokban a napokban köszöntöttek be az első forró nyári napok, így egyre gyakrabban nyílta alkalmam kiköltözni teraszra. Ezidőtájt egyik legkedvesebb tevékenységemmé vált itt múlatni az időt.
Hazaérvén az előkészületeket gyorsan megtéve már ki is telepedtem kedvenc karosszékembe. Kényelmesen elhelyezkedtem a kék vászonnal borított fémtákolmányon, a lábamat pedig párnával felpolcolva, a szemközti széken pihentettem, így érve el a lehető legtökéletesebb kényelmet, amit egy földi halandó, egy álmos csütörtök délután elérhet. A hétköznapok sivatagában olyan oázisok ezek, amelyektől bűn megfosztani magunkat. Mind nagyobb magasságokba emeli ezt az érzést a kora nyári délután balzsamos levegője és az érkező meleg évszak derűs optimizmusa. Végső beteljesülésként, elégedetten mosolyogva nyúltam cigarettámért, amikor angyali hang simogatta meg vájt fülemet. Nem csalt meg hű lokátorom, tini-csicsergés trillái szálltak felém. Mézédes ambrózia végig hallójárataimon, hogy aztán az agyamba gyűrűzve átjárja az egész testemet.

Kipillantva felfedeztem a park irányából érkező két lányt. Vidáman beszélgetve közelítettek a ház felé. Rögtön feltűnt, hogy egyenruhát vagy valamilyen uniformis-félét viselnek, ahogy közelebb értek már kivehető volt a cég neve is: Coca-cola.
A vállalat jó ízléssel megáldott kreatív csapata úgy látszik nem spórt sem a pénzel sem idővel, a lányok a jó időnek köszönhetően az ilyenkor szokásos, falatnyi szerelésükben mutatták meg magukat, így dobva még egy lapát szenet a közelgő nyár érkező mozdonyának kazánjába. Mind a két tündérke az új cola-light metálszürke színében csillogó szűk toppot viselt, aminek mellrészén dőlt, piros, betűkkel a termék neve díszelgett. Rövid miniszoknyájuk látni engedte frissen lebarnult combjukat. Lábukat neonlila ill. zöld vietnami papucsba bujtatták és egy piros hűtőtáskát cipeltek.
Miután eltűntek a sarkon, még teljesebb elégedettséggel dőltem hátra, nyugtázva magamban, hogy Isten létezik.