A+ A-

Harcos

A lány szeme élesen villant. Egyetlen pillanatra álltak csak meg. Hosszú, vörös haja előrelibbent a lendülettől, amivel a férfi a falhoz szorította a kecses, mégis erős női testet. A lány kiejtette kezéből a kardot. Szándékosan.
- Nem vagy elég gyors - mondta Allen.
Arcuk alig pár centire a másikétól. A férfi tekintete komoly, a lányé zavart. Allen testének közelsége és az erő, amit minden alkalommal megtapasztalhatott tőle, felkorbácsolta Celeste vágyait. És az a tény, hogy az erő mellé végtelen nyugalom és megfontoltság társult csak még inkább vonzotta a lányt. Hónapok óta küzdött már a vonzalom ellen, de most végleg eldőlt, hogy hiába.
Csak egy pillanat volt az egész. A lány megízlelhette az oly régóta vágyott férfi ajkait. Allen arcán döbbenet tükröződött a hirtelen jött csók után.
- Most elég gyors voltam? - kérdezte egy bizonytalan mosoly kíséretében Celeste.
Allen oldalra pillantott. Nem találta a megfelelő szavakat. Hirtelen felkavarodott benne minden, a lány iránt érzett addigi vágya.
- Nem ezért vettelek magam mellé... - mondta végül.
Celeste-et megrohanták az emlékek. Rég volt már, amikor Allenhez került, de tisztán emlékezett mind a mai napig azokra az időkre. A megaláztatásra, amit minden vesztett harc után érzett. Megtapasztalta, hogy az addig komolynak hitt ereje semmi egy igazi harcoséhoz képest. Viselkedésén is változtatnia kellett, ha fejlődni akart. Mind fizikailag, mind lelkileg megterhelők voltak számára az első hónapok. A férfi nem volt kedves hozzá, nem érdeklődött soha az állapota felől. Távolságot tartott tőle, amennyire csak lehetett. Később jött rá, hogy mégis törődött vele, csak nem mutatta. Amikor a lány önzése idővel alábbhagyott, akkor kezdte észrevenni, hogy mennyi apróság fölött siklott el addig. Akkor kezdte egy kicsit jobban megismerni Allent, és akkor kezdte csodálni. Mindent megtett, hogy kivívja az elismerését. És bár egy kívülállónak úgy tűnhetett, hogy ez soha nem sikerült neki, ő látta a férfi szemében az elégedettséget.
A hold sárgás fénnyel világított. Olykor felhők tompították fényét, de aztán hamar odébb álltak. A langyos, nyár végi szél nem hagyta pihenni őket. Celeste hanyatt fekve, csendben bámulta az éjjeli eget. Gondolatai és érzelmei lecsillapodtak már. Tehetetlen zsibbadtság áradt szét tagjaiban. Nem akart gondolkozni, nem akart megmozdulni. Meleg sötétséget akart, ahol nem lát, nem hall, nem gondolkozik, csak létezik. Lehunyta szemét. A szél arcát simogatta ő pedig hallgatta a fák lombjának halk zúgását.
Alig észrevehető lépések neszére figyelt fel. Hirtelen, még csukott szemmel, kapta el hívatlan látogatója csuklóját, mielőtt annak keze arcához érhetett volna. Mikor kinyitotta szemét, a várt személyt pillantotta meg, ahogy fölé hajol. Allen tekintete most nem a megszokott volt. Bizonytalannak tűnt, nem tudta meneküljön-e a lány elől - az érzései elől -, vagy hagyja, hogy közelebb kerüljön hozzá. Nem akart újból érzelmektől függeni. Kezével azonban mégis újra a lány arca felé közelített, ő pedig elengedte a férfi csuklóját.
Finoman simított végig Celeste arcán. Kerülte a tekintetét, pedig a lány végig Allen szemeit nézte. Finoman cirógatta az állát, majd miközben ajkain simított végig, Celeste megnyalta a kényeztető ujjakat. Ajkai közé vette a férfi mutatóujját és finoman megszívta. A férfi nem tétovázott tovább. Celeste mellé térdelt és felkapta a meglepődött lányt.
- Tegyél le, héé... - kezdte ő méltatlankodva.
De a férfinak esze ágában sem volt letenni. Inkább a szobájuk felé vette vele az irányt.
- Naa... - kapálózott már csak a színjáték kedvéért a lány - ...tudod, hogy én ezt nem szeretem. Én nem vagyok...
- Te nem vagy olyan, mint a "normális" nők. Tudom - mosolyodott el végre Allen - ...hogyan is lehetnél olyan...
De az ajtón átjutva és a lányt az ágyra dobva újra komolyabb lett az arckifejezése. A szoba sivársága visszazökkentette a valóságba. Mindig csak átutazóban lenni mindenhol, és mindig csak edzeni, fejlődni. Ez volt az élete már régóta. Mindent, ami előtte volt, már szinte teljesen ki is törölt az emlékezetéből. Celeste megsimogatta a férfi gondterhelt arcát.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.73 pont (11 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 A57L 2015. 03. 19. csütörtök 05:36
Egynek elmegy
#2 pimaszub 2012. 03. 28. szerda 07:25
Egész jó. smile
#1 Törté-Net 2010. 02. 22. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?