A+ A-

Az ellenőrzés

Írta: Pavlov (pavlov.urasag@gmail.com)
Az itt leírtakat otthoni kipróbálásra egyáltalán nem javasoljuk, de ha mégis megtennéd, dobj róla egy e-mail-t... :>>
2010. január
- Kis Nikoletta vagyok - nyújtott kezet szigorúan a barna hajú, bombázó testű nő, aztán megigazította szemüvegét. - Mint bizonyára tudja, mára jelentettünk be adóellenőrzést önöknél.
- Igen - bólintott a cég tulajdonosa, és alaposan végigmérte a nő hatalmas melleit, fekete szoknyáját, rácsos harisnyáját és térdig érő, fekete csizmáját. - Elő is készítettük a számlákat. Fáradjon velem, kérem.
A tulajdonos bevezette az ellenőrnőt a hátsó irodába. Ide nem hallatszott be az utca forgalmának zaja, de elég meleg volt.
- Kér esetleg inni valamit? - kérdezte a tulajdonos. Arra gondolt, egy kis kedvességgel bizonyosan jobb hangulatra deríthetné ezt a szigorú bombanőt, akinek az ajánlatra dacosan megvillant a szeme, úgyhogy a férfi gyorsan hozzátette: - Tudja, azt olvastam valahol, hogy nem szabad visszautasítani a kínálást, mert ezzel tulajdonképpen a másik embert utasítjuk el. El kell fogadni, amit kínál az élet.
A nő elmosolyodott.
- Hát elég meleg van itt... Egy kis szódavíz jól esne.
- Máris beküldöm - bólintott a férfi. Kiment a bolthelyiségbe, leült egy székbe a titkárnője mellé.
- Mi a helyzet, főnök? - kérdezte a titkárnő. Szőke, zöld szemű, babaarcú fiatal nő volt, gömbölyded vonalakkal, gondosan manikűrözött, vörös körmökkel és hatalmas mellekkel.
- Nem tudom - dőlt hátra a tulajdonos a székben, és megdörzsölte a halántékát. - Elvileg minden számlánk rendben van, a netes kalkulátorral kiszámítottam a befizetendő adót, de hát ezek az ellenőrök mindig találnak valamit. Mindegy, majd csak lesz valahogy. Bevinne neki egy kis szódavizet?
- Hát persze, főnök. De tudja, mit? Ne aggódjon, majd én jókedvre derítem ezt az ellenőrnőt...
- Kis Nikolettát - szúrta közbe a tulajdonos.
- Akkor ezt a Kis Nikolettát. Bízza csak rám.
A tulajdonos csak nézte a titkárnőt, de nem szólt semmit. A nő szódát töltött két hosszú pohárba, és bevitte egy fémtálcán az irodába.
- Meghoztam a vizet - mondta az ellenőrnőnek, aki rápillantott, bólintott egyet, és folytatta a számlák átnézését. A titkárnő letette a tálcát az asztalra, aztán megállt mellette. Felvette az egyik, párás falú poharat, és kortyolt belőle egy nagyot. - Milyen meleg van...
Az ellenőrnő ránézett, elmosolyodott, és ő is ivott egy kicsit. Aztán nagyra tágult szemekkel nézte, ahogy a titkárnő lassan végighúzza hosszú, vörös körmű mutatóujját a nedves üvegpoháron.
Egy percig mindketten hallgattak. Aztán a titkárnő sóhajtva a dekoltázsába emelte a jéghideg poharat, betemette a mellei közé.
- Olyan fülledt a levegő... - búgta.
Az ellenőrnő hátradőlt a párnázott székben, és a titkárnő mellei között gyöngyöző poharat nézte, ami egyre lejjebb vándorolt, a titkárnő pedig egyre nagyobbakat sóhajtott közben, aztán kivette a poharat a mellei közül, és az asztalra tette. Az asztal fölé hajolt, mintha ő is a számlákat nézné.
- Ez nagyon bonyolult... - búgta. - Biztos nagyon nagy koncentrációt igényel...
- Hát ami azt illeti...
- Engedje meg, hogy egy kicsit ellazítsam - vágott közbe a titkárnő, és az ellenőrnő mögé lépett. - Egy kis hátmasszázs biztos jól fog esni. - Azzal választ sem várva simogatni kezdte az ellenőrnő finom nyakát.
- Ez nagyon jó... - sóhajtotta az ellenőrnő, és önkéntelenül becsukta a szemét. A titkárnő ujjbegyei finoman köröztek a nő nyakán, a haj vonalán, aztán lejjebb kúsztak. Kigombolt a nő blúzán két gombot, hogy hozzáférjen a vállához, és finom, mégis erős mozdulatokkal kezelésbe vette őket. Kimasszírozta az izmokból a csomókat, kissé fel is hevítette a nő bőrét. A titkárnő hosszú ujjai szépen lassan levándoroltak a nő dekoltázsába, simogatni kezdte melleit, apró kis köröket írt le a rózsaszín mellbimbók körül. Az ellenőrnő teljesen megfeledkezett mindenről, nagyokat sóhajtva élvezte a kényeztetést.
A sóhajok kihallatszottak az előtérbe, a bolt tulajdonosa halkan belopózott az ajtóig, és onnan figyelte az eseményeket. Lépéseket hallott maga mögött: a boltban dolgozó két magas, izmos néger férfi jött oda mögé, és hatalmasra tágult pupillákkal nézték az irodában vonagló két gyönyörű nőt. A bolt ajtajára belülről már ki volt akasztva a "Zárva" tábla.
A titkárnő lehajolt, és hátulról lágyan megcsókolta az ellenőrnő nyakát. Nyelve lassan haladt lefelé a finom libabőrön, közben ujja a a fehér blúz alatt a mellbimbókat csippentette össze.
Aztán egy hirtelen mozdulattal felegyenesedett. Az ellenőrnőből csalódott sóhaj szakadt fel, szeme kinyílt. De a titkárnő nem törődött vele, hátrahúzta a görgős irodai széket, és letérdelt az ellenőrnő formás lábai közé.
- Ez a fekete csizma hihetetlenül izgató - mondta, és végigsimított az ellenőrnő magassarkú, térdig érő csizmáján. - Hol vette?
- Egyszer nagy leárazás volt a... - próbálta kinyögni az ellenőrnő, de a titkárnő ujjai már fekete, rácsos harisnyás combjain jártak, és apró mozdulatokkal jutottak egyre feljebb és feljebb, be a szoknya alá.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.02 pont (48 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 Pavlov 2017. 04. 27. csütörtök 21:01
Sok másik mellett ez a történetem is megtalálható a könyvemben: https://www.smashwords.com/books/view/720424
#7 Pavlov 2014. 07. 25. péntek 06:59
Köszi!
#6 sztbali 2014. 07. 23. szerda 17:57
Elég jó.
#5 listike 2014. 05. 9. péntek 10:34
Jó volt.
#4 A57L 2013. 10. 3. csütörtök 04:38
Nekem tetszett.
#3 papi 2013. 09. 4. szerda 05:08
Nagyon jó
#2 tiborg 2010. 05. 14. péntek 06:12
Kituno Pavlov ur.Kerem bovitse temait,ha lehet interracial & animal congress-okkal.
#1 Törté-Net 2010. 02. 16. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?