A+ A-

Péntek 13. születésnap

A tv-t kapcsolgattam unalmamban. Semmi nem tudott lekötni, kezdtem ideges lenni. Már sokadszor gondoltam végig a mai nap eseményeit.
Kora reggel vörös rózsával ébresztettem kedvesem, én akartam lenni az első, aki megköszönti őt születésnapja alkalmából. Ő álmosan mosolyogva hozzám bújt, s egy hosszú csók kíséretében megköszönte.
- Óh, ilyen ébresztő után csak jó napom lehet ma - s egy játékos ásítással végighúzta kezét a testén. Könnyű hálóingén keresztül átsejlettek domborulatai.
- Sietnem kell, ha nem akarok elkésni - nyögtem, s nyeltem egy nagyot.
- Este meg későn érsz megint haza, mi? - kérdezte álmos szemekkel.
- Sajnos igen. Tudod kicsim, hogy ezek a vacsorák néha elhúzódnak.
- Igen - sóhajtotta -, már tudom...
- Sietek. Megígérem!
Kifelé menet mosolyogtam magamban, hiszen meglepivel készültem nejem szülinapja alkalmából, de ezt ő természetesen nem tudhatta.
A cégem üzleti partnereivel elköltött ebéd után felálltam és elnézést kértem, elmeséltem, hogy milyen nap is van ma, s kértem nézzék el nekem, ha most távozom, hiszen a fontos dolgokon már túl vagyunk. Kérték adjam át jókívánságaikat nejemnek, s meleg kézszorítások után utamra bocsátottak.
Hazafelé ismét csak mosolyogtam, hiszen Adél úgy tudja, hogy ma későn érek haza a céges vacsora után, s micsoda meglepetés lesz neki hazaértekor, hogy ma minden az ő kényét, kedvét szolgálja...
Délután kényelmesen főzőcskéztem, mindent előkészítettem előre, s ment is minden, mint a karikacsapás. 5-re gyakorlatilag mindennel elkészültem a nagy nap alkalmából.
Úgy fél hét tájban lekapcsoltam a villanyokat, s kisétáltam a házunk udvarára, s gyönyörködtem a hóesésben. Előző év tavaszán vásároltuk a házat, s mindketten imádtuk. Az elmúlt évben parkosítottuk az udvart, és most nagyon jól esett a hólepte növények és fák között poroszkálni. Csak a szomszéd kerítése előtt magasodó lámpa világította be az udvart lélegzetelállító látványban részesítve ezzel... Egy autó lassított kinn az utcán, de mire a bejárathoz értem már csak azt láttam, ahogy a néhány háznyival arrébb kezdődő kis utcába bekanyarodik... Pedig azt hittem kedvesem hozta haza valamelyik kollégája.
Visszamentem a nappaliba, leültem a kanapéra, s eszembe jutott házasságunk elmúlt négy éve. Gyakorlatilag jól működött, de az utóbbi néhány hónapban mindketten türelmetlenebbek voltunk egymáshoz, s ez bizony néha vitákhoz vezetett. A munkám miatt, egyéb családi problémák miatt stb..
Este 9 elmúlt néhány perccel, s kedvesem még sehol nem volt. Eleinte még arra gondoltam, biztos kicsit később jön aznap haza, hiszen a munkatársai is biztosan felköszöntik. Na de ennyire későn?! Bár igaz, ő úgy tudja, én későn jövök... Ehh.
11 óra is elmúlt, amikor arra ébredtem a kanapén görnyedve, hogy csukódik a bejárati ajtó, majd néhány másodperc múlva meghallottam, ahogy kedvesem kétségbeesetten zokog. Átmentem az étkezőbe, s akkor láttam, hogy nejem az ünnepre megterített asztalra borulva görcsösen sír. Odaléptem hozzá, ő pedig hirtelen felugorva csak szorított magához. Kissé megijedtem, s nem értettem semmit.
- Mi történt? Csak nincs valami baj? - kérdeztem.
Ő csak sírt és sírt...
Jó néhány perc telt el, mire szipogva meg tudott szólalni.
- Ülj le! El kell valamit mondanom... - s újra sírásban tört ki.
----
Este, miután végeztünk, a kollégák meghívtak a nyomdával szembeni kis étterembe egy kis ünneplésre. Nagyon jól esett. És megint jó mérges lettem, ma már ki tudja hanyadszor, hogy te megint nem foglalkozol velem... mármint a munkád miatt... a kollégáim pedig... na mindegy. Szóval kicsit eszegettünk, iszogattunk. Eljött a cég jogásza is, aki felajánlotta, hogy szívesen haza hoz, úgyis itt lakik a környéken. Örömmel elfogadtam, ebben a hóesésben, meg hidegben nem volt kedvem gyalogolni hazáig.
- A párja biztos valami jó kis meglepivel fogadja majd! - mondta egyszer csak út közben.
- Sajnos nem hiszem... Tudja, ő most is késő estig dolgozik, céges vacsorán kénytelen részt venni...
- Kénytelen?
- Igen. Ezeken az étkezéseken sok múlik a cégük jövőjét illetően.
- Viszont úgy vélem hallani, hogy ez önnek nem jelent túl sok örömöt...
Csak hallgattam.
- Sokat van egyedül emiatt, igaz? - kérdezte bársonyos hangon.
- Igen... nem... Van amikor soknak érzem...
- Mikor várható ilyen esetben haza?
- Sajnos csak tényleg későn, úgy 11, vagy azután szokott megjönni.
- Nézze... én egyedül töltöm az estét... kérem, ne értsen félre... szívesen meghívom egy kis beszélgetésre, hogy addig se legyen egyedül.
- Rendben, de csak abban az esetben, ha tényleg nincs otthon a férjem. Elvégre szülinapom van, és ki tudja? - válaszoltam kis gondolkodás után.
Gábor lassított a ház előtt, de sajnos minden sötét volt. Továbbhajtott hát a háza felé, ami mindössze két utcával van arrébb tőlünk. Kellemes meleg fogadott nála, s miután lesegítette a kabátom forralt borral kínált.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.15 pont (33 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 tiborg 2015. 05. 2. szombat 09:02
Ujra elolvastam a masodik resz elott.Ismet kitunoen elvezetes volt...Na, de nezzuk a folytatast....
#5 listike 2014. 07. 4. péntek 14:15
Jó volt.
#4 A57L 2013. 09. 23. hétfő 04:24
Nem rossz.
#3 tiborg 2011. 04. 10. vasárnap 05:07
Arany Gandalf(35?) Ez a negyedik sztorid amit maig olvastam.Mind kituno, de stilusod, finom le/korul irasaid utan itelve, te alcazod magad. En gyanitom, te puncis vagy?!!?(99.999%).Akar hogy is,irasaid szepek,szexiek, elvezetesek.
#2 cirmi imperátor 2009. 12. 22. kedd 23:24
durva.a pasi helyében én elástam volna a csábítót a hóban !
#1 Törté-Net 2009. 12. 22. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?