A+ A-

Kis nyári pihenés

Hamarabb vettem észre, mint ő engem. Leslattyogott a konyhába és a hűtőből narancslevet vett elő. Következő mozdulata az volt, hogy poháralátét után nyúlt. Csak ezután töltötte ki az italt és helyezte vissza az üveget a hűtőbe, előtte gondosan visszacsavarva a kupakját. A hideg kirázott ettől a pedantériától.
Balázs pontosan úgy nézett ki, ahogyan szerintem egy férfinak már túlzás kinéznie. Bőre bronzbarna volt a sok szolitól, izmos alakján csak egy vakítóan fehér kaprinadrágot viselt, hozzá bőrsarut, karján egy bőrláncon fa golyóbisokkat - istenem, segíts, ha pénzt adtál neki, ízlést miért nem? - és mindehhez négyezer karátos mosolyt. Jó, tudom, olyan nincsen, de mégis. Hófehér mosolya vakított, de ezt a jelzőt már ellőttem a nadrágjánál, azt hiszem. Jóképű volt, udvarias, és bosszantóan "magára igényes". Felpillantott, észrevett. A konyha feletti korláton könyököltem. Kedvesen rám mosolygott. Ez a fiú örökké kedves volt.
- Szia! Nem is tudtam, hogy már megérkeztél! Jól utaztál? - indult el felém könnyed, sportos léptekkel.
- Lemondtam egy tárgyalást, így hamarabb ideértem. Azt hittem kicsit egyedül leszek. - céloztam finoman. Hülyeség volt, nem volt ennyire finomra hangolva. Valószínűleg be sem fogta az adást. - Elfoglaltam a szobámat, ha nem baj.
- Dehogyis! Örülök, hogy van itt valaki, kicsit unalmas a mai délután. Van valami terved, elvihetlek valahová? - mosolygott rám. Erre a mosolyra egyes női magazinokban kuponokat osztogatnának.
- Nem, köszi, egy kicsit pihenni szeretnék. Már kipróbáltam a szaunát, nagyon kellemes volt.
- Örülök neki! Meleg van kint, esetleg ha gondolod, fent a nagy nappaliban nézhetünk valamilyen filmet.
Igyekeztem kimenekíteni magam.
- El kell olvasnom még pár jegyzetet...
- Ugyan! - vette elő kisfiús mosolyát, ezzel még engem is - szégyen ide vagy oda - lebilincselve.
- Belehalok az unalomba, ha az elkövetkező pár órában is egyedül kell lennem. Gyere, választhatsz filmet! Vagy tudod mit? - kérdezte, elterelve a figyelmemet. A következő pillanatban már felkapott, széles vállaira emelt és az emeleti szoba felé tartott velem.
- Balázs, ne hülyülj már meg! - visítoztam. - Engedj le, elejtesz!
Erre ugyan kevés esély volt, pompás izmaival tökéletesen meg tudott tartani. Lecsapott a kanapéra.
- Te nem vagy normális! - röhögtem még mindig.
- Nem gondolod komolyan, hogy hagylak jegyzeteket böngészni? Húzódj arrébb!
A divatos kis kanapé kissé szűk volt kettőnknek. Át akartam ülni egy fotelbe, de ő utánam nyúlt.
- Maradj csak, maradj! Most úgy csinálunk, mintha mi lennénk mamóka meg papóka, miénk lenne ez a ház és egy csendes délutánt töltenénk kettesben. Gyere, bújj ide! - emelte fel a karját. Kivárt egy kicsit, majd leejtette. - Na, gyere, ne rontsd már el a játékomat! Ha akarod, nézhetünk Dallast is!
- Inkább kihagynám! - ráncoltam a homlokomat.
- Tövismadarak?
- Ugye viccelsz?
- Persze. Na gyere, keresünk valami csatornát a tévén.
Felemelte a távirányítót, és szörfözött a csatornák között. Végül valami kellemes állatos műsort talált, bölénycsorda vágtatott a legelőn, vadállattól megriadtan.
- Embertelenül néznek ki, nem? Imádom, olyan erősek. Elemiek.
- Ühüm. - bólogattam. Ritkán csiholt ki belőlem érdeklődést a bölények testfelépítése.
- Keressünk valami mást?
- Nem szükséges! - legyintettem, de ő megint a távirányító felé nyúlt.
- Ne viccelj, te most nyaralsz. A kívánságod számomra parancs! - jelentette ki, mintha nem épp ő hurcolt volna fel ide a légkondicionált emeleti társalgóba ahelyett, hogy hagyott volna a saját szobámba visszahúzódni.
- Azta, azt nézd! - bökött oldalba, miközben eltátott szájjal meredt a képernyőre. Felnéztem. Nekem is megfagyott egy pillanatra az agyam. A képernyőn Balázs unokahúga, Orsi volt látható, amint magát dédelgeti. Ennél finomabban nem tudom megfogalmazni. Na ez volt az elemi és lenyűgöző, nem a bölények. Nem tudtam elszakítani a tekintetem a képernyőtől. Orsi egyetlen kis tangabugyit viselt, a kamerát az ágyra helyezte, szembe helyezkedett vele, és nagy gyakorlattal simogatta a melleit, aztán a bugyiját, majd végül attól megszabadulva az ölét. Orsi nem volt épp az a bombázónak mondható csaj, inkább töltött galambhoz hasonlított, de olyan szexi volt a felvételen, hogy kedvem támadt volna áttérni a leszbikus hitre. A kép elmozdult, valaki belépett a felvételbe, aztán gyorsan az ágyra vetődött. Balázs egyik barátja volt. Orsi keze villámgyorsan szedte le a srácról a ruhát.
- Azt hiszem, ezt nem akarom látni! - kapcsolta el Balázs. Felmorrantam.
- Hé! Legalább egy pillanatig had lássam, mekkorával áldotta meg a sors! - méltatlankodtam.
Balázs hitetlenkedve nézett rám, aztán tétován visszakapcsolta. Orsi folytatta a vetkőztetést, a hosszú alsó alól kibukkant végre a várva várt hímtag. Hosszú volt, de vékony.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.13 pont (32 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 tiborg 2010. 02. 25. csütörtök 08:49
ez is kituno, mint a tobbi toled..9.
#3 pisti47 2009. 10. 20. kedd 06:55
Csuda szerencsés napom van. Még egy kellemes, ízléses történet. Lassan lemegyek a lottózóba is, folytatódjon jól minden. Ez is 10-es. Írjál még sokat.
#2 Caligula 2009. 10. 20. kedd 02:31
Kedves Csacsogó!Ez egy ízléses,gusztusos,szépen és helyesen megírt történet.Ne legyenek illúzióid - éppen ezért,ugyanarra a sorsra fog jutni,mint a másik három írásod.Csak idő kérdése,hogy mikor találnak rád az "ínyencek".Nekem viszont tetszik és küldhetnél gyakrabban ebből a minőségből!
üdv. C.
#1 Törté-Net 2009. 10. 20. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?