A+ A-

Az izgató főnökasszony

Megosztom veletek egy munkahelyi kapcsolatom történetét. Mivel nem szeretnék kellemetlen helyzetbe hozni senkit, ezért megváltoztattam mindenki nevét. Ha esetleg valaki ráismerne a szereplőkre, vagy épp magára a történetre, az meg úgy is ismer engemet, úgyhogy mindegy...
Az előző munkahelyemen már egy éve próbáltam túlélni a mindennapok megpróbáltatásait, amikor profilbővítés címen átalakították az egész céget. Ez természetesen újabb dolgozók felvételét is hozta magával. Hát ennek aztán végképp nem örültünk! Újabb kibírhatatlan, tehetetlen kezdőket betenni hozzánk? Na, még mit nem! Norbival, a legjobb haverommal elhatároztuk, hogy már az első nap elkezdjük csesztetni az új embereket, bízva benne hogy egypáran úgy is elmenekülnek.
Eljött az első nap! Szokásomhoz híven három perccel a munkaidő kezdete után sétáltam be a munkahelyemre, ahol az első utam az újoncokhoz vezetett. Na, itt jöttek a meglepetések sorozatai.
Elsőként a főnök asztala körül egy tucat nő állt. Amikor megfordultak, akkor döbbentem le igazán! Mind fiatal, 19-38 év közöttiek voltak. Ezt felfogva egy pillanat alatt megváltoztattam aznapi tervemet a 'szívatással' kapcsolatban. Norbi már az asztalnál ült, és írta össze a neveiket és adataikat. Ekkor lépett oda hozzám a főnököm, és megkért, hogy menjek vele.
Hát legyen! Gondoltam magamban!
Átmentünk a szomszédos teremben, ahol megpillantottam egy újabb nőt. De még milyen nőt!
- Bemutatom az új csoportvezetőt, Melindát. Szólalt meg a főnököm.
- Szia! Szólalt meg elhalkuló félénk hangon.
Egy - két másodpercig csak néztem! Megszólalni sem tudtam! Ledöbbentem! Ilyen nő is van a világon? Amit szeretek a nőkben, az minden megtalálható benne. Magas, vékony testalkatú, ám mégis formás mellek, formás fenék. Kékes szemei szinte mosolyogtak, barna hosszú hajáról meg nem is beszélek! És mindezek tetejében még 3-4 évvel idősebb is nálam! Mindig is imádtam az idősebb nőket.
Meglepődöttségem biztos látszott rajtam, mert elmosolyodott, és felém nyújtotta kezét.
- Szia! - szólaltam meg félénken...
Csak mosolygott, bírta a helyzetet hogy ennyire zavarba jöttem tőle.
Ezek után visszamentem a többi újonchoz és elkezdődött az ismerkedés.
A következő időszakban azon kaptam magamat, hogy jó kedvvel indulok a munkahelyre, ráadásul még időben oda is érek.
Szóvá is tették ezt a többiek, akik az egy éves tevékenységem alatt kiismertek.
Hát igen! Próbáltam leplezni érdeklődésemet az új csoportvezetőnk felé, de egyszerűen nem ment.
Munkakörömnél fogva folyamatosan mellette kellett lennem, ami egyáltalán nem volt ellenemre. Persze eleinte még csak szólni sem mertem hozzá. Nem akartam egyetlen hülyeséget sem mondani, vagy tenni, amivel égethetném magamat. Így telt el az első három hónap, amíg a próbaidő le nem tellett. Mivel páran túlélték a kiképzést, gondoltuk meglepjük őket egy kisebb céges bulival. Azt hozzáteszem, hogy valami miatt mindig tartottunk bulit! Ha egy időben 2-3 névnapos, esetleg szülinapos akadt, akkor egy köztes időben tartottunk az egészségükre egy-egy bulit. Röviden 2-3 havonta egy-egy buli.
Mit ad Isten, épp 1-2 nap volt nőnapig, úgyhogy semmi sem tántoríthatott el minket a bulizástól! Norbival folyamatosan benne voltunk mindenféle hülyeségben, úgyhogy elkezdtünk szervezkedni. Mindenkit egyesével, személyesen kértünk meg hogy jöjjön el az összejövetelre.
Eljött a buli napja. Ilyen izgatottságra nem is emlékszem. Folyamatosan járt az agyam, hogy is legyen, hogy is kerülhetnék közelebb Melindához. Tudtam, hogy csak ilyen helyzetben van lehetőségem közeledni hozzá, mivel a munkahelyen folyamatosan volt valaki a közelünkbe.
A városban egy felkapott vendéglőben foglaltunk helyet, ahol egytől egyig mind a húszan megjelentünk. Véletlenül (vagy ki tudja?) éppen Melinda mellé kerültem az asztalhoz. Több sem kellett. Folyamatosan vele voltam elfoglalva. Rengeteget beszélgettünk, kicsit ittunk és táncoltunk. Éreztem, hogy nagyon kell! Iszonyú jó érzés volt lassúzás közben kissé átölelni, és nézni felszabadult, vidám arcát. Az elmúlt három hónap nagy kihívás volt számára, csakúgy, mint nekem.
Már hajnali kettő felé járt, amikor egyik pillanatról a másikra elszomorodott. Amikor rápillantottam, észrevettem, hogy a telefonját markolássza.
- Mi a baj? Mi történt? Kérdeztem kissé felzaklatott hangulatban.
-Á! Semmi baj. Beugrik értem a férjem. Válaszolt kicsit összeszedve magát.
Éreztem rajta hogy ez nem szívből jött öröm meglepetés. Hát nekem sem az volt!
Azt már tudtam róla, hogy van férje és két kisgyermeke, de ezek ellenére bíztam benne, hogy esetleg sikerül vele összejönnöm valaha.
Most ez a kis remény mintha eltűnt volna egy perc alatt. Összeomlottam...
Jött a férje, aki maradt még 10-15 percig, aztán szépen elmentek.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.83 pont (35 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 feherfabia 2015. 10. 24. szombat 06:14
Egész jó!
#6 listike 2014. 10. 6. hétfő 19:18
Nem rossz.
#5 A57L 2014. 06. 9. hétfő 10:00
Nem rossz.
#4 papi 2014. 02. 25. kedd 16:44
Nem nagyon rossz
#3 Andreas 2009. 05. 6. szerda 08:40
Még javulhat a stílusod. Az igaz például, hogy nem csak a felszólító mondatok után lehet felkiáltójelet tenni, de egy csomó olyan helyen is alkalmazod, ahol teljesen elképzelhetetlen - a mondanivaló semleges jellege miatt -, hogy érzelmi kitörést jelentsen. Valahogy így: Amikor elvonultak a felhők, kisütött a Nap! De meglepő...
#2 valaki 2009. 05. 6. szerda 07:11
Gyengécske -
#1 Törté-Net 2009. 05. 6. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?