A+ A-

Először, de vajon utoljára?

Rettenetesen meleg, június elejei nap volt. A tankönyv fölött görnyedtem a nyitott ablak mellett, a lehető legkevesebb ruhában, már- már meztelenül, reménykedve, hogy a késő délután szolgál egy kis szellővel. A szüleim és a testvéreim fürdőbe utaztak a hétvégére, de nekem a következő héten esedékes osztályozóvizsga miatt a kétóránkénti hideg vizes zuhany és a magolás maradt.
- De Anya, kérlek szépen, ígérem, tanulni fogok ott is... - könyörögtem az indulás napján.
- Nem. Nagyon sajnálom Kicsim, de edd meg, amit megfőztél. 17 éves vagy, bízom benned és abban, hogy ebben a helyzetben tanulni fogsz, nem úgy, mint egész évben. Nem sózom rád nagyanyádat ellenőrzés céljából, ezért merem remélni, hogy nem valagvakarászással fogod tölteni az időt. - kimondhatatlanul hálás voltam. A nagymamám nem egy egyszerű eset. De nem akartam belenyugodni, hogy itthon kell poshadnom!
- De Anya, nagyon kérlek...!
- Dorottya! Megmondtam, hogy nem! - láttam, hogy nincs esélyem. Duzzogva, de öleléssel és jó szórakozást kívánva köszöntem el tőlük.
Szenvedtem. Melegem volt, fáradt és nyúzott voltam, az utóbbi 8 órában csak tanultam, de nem értettem az összefüggéseket, a sírógörcs szélén álltam.
Eszembe jutott az egyik osztálytársam, aki mindig is kitűnő volt töriből. A kapcsolatunk mostanában elég baráti lett, sokszor beszélgettünk szünetekben, néhányszor elmentünk a hétvégén együtt bulizni, amikor pedig kiderült, hogy osztályozó vizsgáznom kell bukás ellenében, felajánlotta, hogy bármikor szívesen segít, ha szükségem van rá.
- Igen, igen, most erre van szükségem, segítségre...- motyogtam magamban és kétségbeesetten kutatni kezdtem a mobilom után.
- Megvagy!- akadtam rá az egyik ruhakupac alján. - Laura...Laura...- kerestem a nevét, végül megtaláltam és megnyomtam a hívás gombot. A telefon kicsöngött, könyörögtem, hogy vegye fel.
- Szia Dorka! - köszönt vidáman. - Mi újság?
- Szia! Ne haragudj, ha zavarlak, van valami programod estére?
- Nem, nincsen. Azt hiszem, hideg vizes kádban próbálom átvészelni az éjszakát - nevetett.
- Értem... Nem akarlak terhelni ezzel, és nagyon kellemetlenül érzem magam, de nincs kedved átugrani, segíteni nekem töriből? Akárhogy igyekszem, fel nem fogom...
- Dehogynem, nagyon szívesen!
- De csak ha tényleg nem probléma, nem akarom, hogy...
- Ne is ellenkezz, kisasszony - nevetett újra. - Találkozzunk 20 perc múlva a 15- ös busz megállójában, rendben? Ki tudsz elém jönni a Térre? Nem nagyon tudom az utat felétek, csak egyszer voltam azon a környéken.
- Hát persze, természetes. Akkor 20 perc múlva. Szia! - mondtam.
- Szia! - köszönt el ő is.
Magamra kaptam egy sortot, egy tangapapucsot és egy szegycsontig kivágott, fehér, spagettipántos felsőt, ami alá a bikinim melltartóját vettem fel. Fényes nappal biztos nem vettem volna fel a felsőt, nem tartom magam annyira jó nőnek hogy ilyen kirívó ruhában mászkáljak a városban, főleg, hogy a télen felszedett plusz kilókat még mindig nem sikerült leadnom. De már kezdett esteledni és még mindig olyan meleg volt, hogy alig egy- egy ember merészkedett ki az utcára, ezért gondoltam, üsse kő.
Alapozóval nem vacakoltam, tudtam, hogy úgyis lefolyna a hőségben, de azért - az elég ramaty állapotomra való tekintettel- kihúztam alul a szemem szemceruzával és egy kis spirállal hosszabbítottam a pilláimat. Szőkésbarna, hullámos, hátközépig érő hajamat lazán copfba fogtam hogy ne melegítsen még az is. Magamra csatoltam az övtáskámat - pénztárca, bérlet, igazolvány, lakáskulcs, mp3 lejátszó, telefon, minden megvan, lakás bezárva, mehetünk.
Pontosan 20 perc múlva ott álldogáltam a buszmegállóban. Laura 5 perccel később érkezett, szintén sortban, pánt nélküli, világoskék felsőben és sportcipőben. Látszott rajta hogy őt is megviselte a meleg, de csinos volt. Barna, vállig érő haja lobogott, ahogy integetve futott felém.
- Ne haragudj a késésért, borzasztó a tömegközlekedés ott, ahol lakom - zihálta. - Vagy jön a busz vagy nem, olyan, mint a lottó.
- Ugyan már, csak 5 perce vagyok itt, semmi gond. Indulhatunk?
- Nagyon bunkó kérés lenne tőlem, ha beugranánk még itt egy boltba? - kérdezte zavartan. - Rettenetesen szomjas vagyok.
- Dehogyis. Akkor már én is veszek egy ásványvizet.
A sarki kisboltban kellemesen hűvös volt. Ahogy sétáltunk a polcok között, egy vodkás üvegre esett a tekintetünk. Mindkettőnknek a múlt heti féktelen buli jutott eszünkbe.
- Na? Mi lenne, ha a töri után lazulnánk egy kicsit? - kérdezte csintalan mosollyal.
Persze engem sem kellett sokáig húzni.
- Rendben. De vegyünk hozzá Fantát, úgy az igazi. Aztán lemehetnénk oda bulizni, ahol a múltkor voltunk - nevettem vissza.
Mivel nekem június végén, neki pedig július elején van a születésnapja, még Laura sem volt 18 éves, de egy szexis mosollyal a pénztárnál a probléma megoldottnak tűnt.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.08 pont (26 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 listike 2014. 12. 9. kedd 11:47
Jó volt.
#4 A57L 2014. 04. 15. kedd 07:54
Egész jó írás.
#3 Manticore 2009. 04. 28. kedd 16:07
Jó... DE vodka NEM való fantába! Maximum jó minőségű gyümölcshúsos narancslébe! :-D Amúgy szuper!! :-)
#2 2009. 04. 28. kedd 15:55
Szuper !
#1 Törté-Net 2009. 04. 28. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?