Először, de vajon utoljára?
Megjelenés: 2009. április 28.
Hossz: 19 610 karakter
Elolvasva: 1 659 alkalommal
Rettenetesen meleg, június elejei nap volt. A tankönyv fölött görnyedtem a nyitott ablak mellett, a lehető legkevesebb ruhában, már – már meztelenül, reménykedve, hogy a késő délután szolgál egy kis szellővel. A szüleim és a testvéreim fürdőbe utaztak a hétvégére, de nekem a következő héten esedékes osztályozóvizsga miatt a kétóránkénti hideg vizes zuhany és a magolás maradt.
– De Anya, kérlek szépen, ígérem, tanulni fogok ott is... – könyörögtem az indulás napján.
– Nem. Nagyon sajnálom Kicsim, de edd meg, amit megfőztél. 17 éves vagy, bízom benned és abban, hogy ebben a helyzetben tanulni fogsz, nem úgy, mint egész évben. Nem sózom rád nagyanyádat ellenőrzés céljából, ezért merem remélni, hogy nem valagvakarászással fogod tölteni az időt. – kimondhatatlanul hálás voltam. A nagymamám nem egy egyszerű eset. De nem akartam belenyugodni, hogy itthon kell poshadnom!
– De Anya, nagyon kérlek...!
– Dorottya! Megmondtam, hogy nem! – láttam, hogy nincs esélyem. Duzzogva, de öleléssel és jó szórakozást kívánva köszöntem el tőlük.
Szenvedtem. Melegem volt, fáradt és nyúzott voltam, az utóbbi 8 órában csak tanultam, de nem értettem az összefüggéseket, a sírógörcs szélén álltam.
Eszembe jutott az egyik osztálytársam, aki mindig is kitűnő volt töriből. A kapcsolatunk mostanában elég baráti lett, sokszor beszélgettünk szünetekben, néhányszor elmentünk a hétvégén együtt bulizni, amikor pedig kiderült, hogy osztályozó vizsgáznom kell bukás ellenében, felajánlotta, hogy bármikor szívesen segít, ha szükségem van rá.
– Igen, igen, most erre van szükségem, segítségre... – motyogtam magamban és kétségbeesetten kutatni kezdtem a mobilom után.
– Megvagy! – akadtam rá az egyik ruhakupac alján. – Laura... Laura... – kerestem a nevét, végül megtaláltam és megnyomtam a hívás gombot. A telefon kicsöngött, könyörögtem, hogy vegye fel.
– Szia Dorka! – köszönt vidáman. – Mi újság?
– Szia! Ne haragudj, ha zavarlak, van valami programod estére?
– Nem, nincsen. Azt hiszem, hideg vizes kádban próbálom átvészelni az éjszakát – nevetett.
– Értem... Nem akarlak terhelni ezzel, és nagyon kellemetlenül érzem magam, de nincs kedved átugrani, segíteni nekem töriből? Akárhogy igyekszem, fel nem fogom...
– Dehogynem, nagyon szívesen!
– De csak ha tényleg nem probléma, nem akarom, hogy...
– De Anya, kérlek szépen, ígérem, tanulni fogok ott is... – könyörögtem az indulás napján.
– Nem. Nagyon sajnálom Kicsim, de edd meg, amit megfőztél. 17 éves vagy, bízom benned és abban, hogy ebben a helyzetben tanulni fogsz, nem úgy, mint egész évben. Nem sózom rád nagyanyádat ellenőrzés céljából, ezért merem remélni, hogy nem valagvakarászással fogod tölteni az időt. – kimondhatatlanul hálás voltam. A nagymamám nem egy egyszerű eset. De nem akartam belenyugodni, hogy itthon kell poshadnom!
– De Anya, nagyon kérlek...!
– Dorottya! Megmondtam, hogy nem! – láttam, hogy nincs esélyem. Duzzogva, de öleléssel és jó szórakozást kívánva köszöntem el tőlük.
Szenvedtem. Melegem volt, fáradt és nyúzott voltam, az utóbbi 8 órában csak tanultam, de nem értettem az összefüggéseket, a sírógörcs szélén álltam.
Eszembe jutott az egyik osztálytársam, aki mindig is kitűnő volt töriből. A kapcsolatunk mostanában elég baráti lett, sokszor beszélgettünk szünetekben, néhányszor elmentünk a hétvégén együtt bulizni, amikor pedig kiderült, hogy osztályozó vizsgáznom kell bukás ellenében, felajánlotta, hogy bármikor szívesen segít, ha szükségem van rá.
– Igen, igen, most erre van szükségem, segítségre... – motyogtam magamban és kétségbeesetten kutatni kezdtem a mobilom után.
– Megvagy! – akadtam rá az egyik ruhakupac alján. – Laura... Laura... – kerestem a nevét, végül megtaláltam és megnyomtam a hívás gombot. A telefon kicsöngött, könyörögtem, hogy vegye fel.
– Szia Dorka! – köszönt vidáman. – Mi újság?
– Szia! Ne haragudj, ha zavarlak, van valami programod estére?
– Nem, nincsen. Azt hiszem, hideg vizes kádban próbálom átvészelni az éjszakát – nevetett.
– Értem... Nem akarlak terhelni ezzel, és nagyon kellemetlenül érzem magam, de nincs kedved átugrani, segíteni nekem töriből? Akárhogy igyekszem, fel nem fogom...
– Dehogynem, nagyon szívesen!
– De csak ha tényleg nem probléma, nem akarom, hogy...
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 9 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
v
vasas62
2023. július 28. 07:13
#8
Felkészítette.
1
A
Andreas6
2020. augusztus 20. 07:04
#7
Szívesen részt vettem volna harmadikként a játékban. (Csak úgy mellékesen: mit lehet nem érteni a történelemben?)
1
B
Barkas
2019. április 26. 18:54
#6
Tetszett
1
l
listike
2014. december 9. 11:47
#5
Jó volt.
1
a
A57L
2014. április 15. 07:54
#4
Egész jó írás.
1
Manticore
2009. április 28. 16:07
#3
Jó... DE vodka NEM való fantába! Maximum jó minőségű gyümölcshúsos narancslébe! :-D Amúgy szuper!! :-)
1
té
2009. április 28. 15:55
#2
Szuper !
1
T
Törté-Net
2009. április 28. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1