A+ A-

A fekete tulipán

Belökték az ajtót. Testük egymáshoz simult, érezték a másik gerjedelmét a ruhán keresztül is. Vágytól felhőzött szemeik az ágyat keresték, miközben a csókolódzást egy pillanatra sem hagyták abba. Kezük egybekulcsolódott, a fiú remegve simogatta a lány finom, törékeny ujjait. Édes a szád, gondolta, istenem mennyire édes! A legfinomabb csokoládé, a frissen pergetett méz nem ér fel vele... mintha magát a hajnali napot csókolnám, miért érzem ezt, miért? Én még soha... a fiú elmerült agyának kósza hasonlatai, felfokozott érzelemi között. Odalentről a buli zaja szűrődött fel, de nem törődött vele.
Valahogy eljutottak az ágyig. A fiú felkapta a lányt, aki nagy, nedves szemekkel nézett rá. Gyöngéden lefektette, és majd felfalta tekintetével. Kurta szoknya, feszes top takarta feszes test, göndör barna haj, csinos arc. Nem is csak csinos... bájos, őszinte, nyílt. Gyönyörű szemek: hatalmasak, beszédesek. Őszinteséget sugárzók. És ismerősek. A vonások, a mozdulatok. Őt kerestem, igen azt hiszem, őt kerestem mindezidáig.
A fiú kibújt a ruháiból, lefeküdt a lány mellé, és átölelte. Érezte, milyen odaadóan simul a karjaiba, mennyire vágyik a közelségére. Ami furcsa volt, hogy nem érezte igazán erotikusnak ezt közeledést... arra gondolt, a lány biztos szűz még. Jóleső gondolat volt. Szerette volna, ha ő az első, és eltökélte, hogy nagyon figyelmes és gyöngéd lesz. Szinte fuldokolt az érzelmektől: nem is igen értette, mitől ilyen széles érzelmei palettája valaki iránt, akit mindössze néhány órája ismer. De hát ugyanezt látta a lány arcán is. Mindegy is. Ez bizony, gondolta, szerelem első látásra.
Megcsókolta. Simogatta. Ujjai olyan finom bőrt tapintottak, mint a szatén, a legfinomabb selyem. Szelíden elkezdte kihámozni a lányt a ruháiból. Miután a top lekerült, áhítattal hajolt a mellek fölé, és kikapcsolta a melltartót. A lány sóhajtott, a hang felajzotta a fiút. Úgy érezte, minden hang, minden érintés, minden illat, ami a lányé, lelke mélyéig hatol. Gyönyörködve nézte a meztelen, feszes kebleket, és megcsókolta őket. A lány megborzongott, és kidomborította a testét. Imádom, gondolta fiú, és ujjai már a lány lábán siklottak felfelé, felgyűrve a szoknyát. Ajkai közé a merev bimbókat, finoman megszívta őket, s körözni kezdett rajtuk a nyelvével. A lány sóhajai egyre mélyebbek, reszketőbbek lettek, ujjai a fiú hajában kezdtek motozni, akinek keze a szoknya alá siklott. Fölfelé haladt a sima combokon, mígnem elért a tövéhez. Kitapintotta a fehérnemű szélét, azután végigsimította a nőiesség háromszögét. Finom, borotvált selymességet tapintott, de ahogyan az előbb, most is meglepte, hogy nem igazán találta a nemi izgalom jeleit: nem tűnt túlságosan nedvesnek.
Elbizonytalanodott: újra és újra megcsókolta a lányt, de ő maga is érezte, hogy ez nem az igazi már, kihűlnek, a vágy elröppen, míg az érzelem intenzitása nem: megmaradt a közelség igénye, az együvé tartozás eufóriája. Keze tétován kicsusszant a szoknya alól, az utolsó csókok szinte már csupán odakent, de gyöngéd puszik voltak. Aztán a lány eltakarta mellét, elfordult, de a fiú még látta hatalmas, ijedt szemeit: fénylő ezüstérmék, szaruhártyába égett, meleg fényű holdak.
A fiú sóhajtva ült ki az ágy szélére, földre dobott nadrágja felé nyúlt, cigarettát keresve a zsebekben. A földszintről harsány kiabálás, bömbölő zene hallatszódott fel. Kezd beindulni a party - gondolta szórakozottan. Neki, úgy tűnik véget ért. Megtalálta a cigit, rágyújtott. Mély, reszkető sóhajjal fújta ki a füstöt, fél kezével és dörgölni kezdte a szemeit, mintha egy álomból akarná fölébreszteni magát.
Érezte, hogy a lány nézi őt, de nem fordult hátra. Hallgattak, szívük szaporán vert a sötétben. Egy idő után puha kezeket érzett a hátán. Hűvös, vigasztaló volt ez az érintés, mint egy anya tenyere lázas gyermeke homlokán. A fiú összerezzent, de nem mozdult. Nem. Csak fújta tovább a füstöt, és szívta magába a súlyos félhomályt.
- Ne haragudj - motyogta. - Nem akartam...
- Ne aggódj - dallamos, lágy hang, mondhatatlanul édes. És nem utolsósorban: ismerős. - Nincs semmi baj. Semmi baj... - ismét cirógató kezek a hátán.
- Jó. Rendben. - a fiú elgondolkodik. Elméje kikapcsol. Ez sem baj. Van idejük. Igazából persze nincs: késő van már, s odalenn mindenki részeg. Ő mégis úgy érzi, ez nem számít: egy vándorút végén áll, ahol az idő nem jelentékenyebb, mint egy rozsdás gombostű a sivatagban.
- Figyelj - kezdi, aztán hosszú időre elhallgat. Aztán megfordul, és a lányra néz. - Még azt sem tudom, hogy hívnak.
És akkor a lány megmondja a nevét.
Fojtogató, bénító rémület kúszik fel a fiú torkán, szemei nagyon tágra nyílnak. A lány hátrahőköl, értetlenül méregeti a döbbent arcot, és hirtelen iszonyú sejtése támad. Nem... ez nem lehet. De akkor valósággal rázuhan az igazság... és már tud mindent. Ahogyan a fiú is. Hirtelen megértik, honnan az érzés, hogy régről ismerik egymást, hogy együvé tartoznak. Hogy miért érzik úgy, hazataláltak.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.6 pont (25 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 vakon53 2016. 03. 25. péntek 18:00
Nem rossz.
#6 papi 2014. 05. 13. kedd 20:30
Tetszik
#5 listike 2014. 03. 11. kedd 08:44
Gyönyörű.
#4 A57L 2014. 02. 5. szerda 09:26
Nem rossz.
#3 v-ir-a 2013. 07. 6. szombat 15:55
érdekes...de jó
#2 begi045 2009. 05. 8. péntek 23:33
huu....ütős 10 pont
#1 Törté-Net 2009. 01. 13. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?