A+ A-

Hallgatag szerető

Fáradtan léptem ki a cég kapuján. Nagyon elegem volt már mindenből. A főnök lecseszett valami hülye dologért, amiről tulajdonképpen nem én tehettem. De vitatkozhat az ember a főnőkével. Meg valahogy úgy éreztem teljesen kiment belőlem az erő. Csak egy jó meleg fürdőre vágytam és jöhet az ágy. Szinte vonszoltam magam a villamosmegálló felé. Egy páran rám köszöntek, de meg nem tudtam volna mondani ki k voltak. Gépiesen köszöntem vissza. Észre sem vettem, hogy ez az első igazi nyári délután. Reggel még hűvös volt, de most a kardigánban is melegem volt. Láttam hogy elég szép tömeg jött össze a megállóban. Az emberek nyakukat nyújtogatva lesték, mikor jön végre. Na még ez is. Utálom a tömeget, de kénytelen voltan közéjük furakodni, mert el akartam menni az első villamossal. Én is megpróbáltam kilesni, de mivel nem vagyok túlzottan magas nem sokat láttam. Legalább is a villamos jöveteléből. De ahogy oldalra néztem megláttam Őt.
A szívem akkorát dobbant, hogy alig kaptam hirtelen levegőt és olyan kalapálásba kezdett, mintha most futottam volna le 100 métert. Kivételes nap volt ez a mai, mert annyi munkám volt, hogy nem gondoltam rá. De most ott állt tőlem alig két méterre és ő is leste a villamost. Sokszor futottunk össze és az első találkozás óta sokat gondoltam rá. Talán 25 éves lehetett. Rövid, göndör barna haja és valószínűtlenül szürke szeme az első pillanatban a hatalmába kerített. Nagy erőfeszítésembe került, hogy ne vegye észre mennyire tetszik. Én csak Szürkének neveztem magamban. De nemcsak a szemei miatt, hanem általában fehér pólóban és testhez simuló galambszürke nadrágban járt, ami izgatóan mutatta formás, kemény fenekét. Óh ha tudná mennyit fantáziáltam róla. Nem szégyellem bevallani, de sokszor élveztem úgy el, hogy erre a kerek fenekekre gondoltam. És a felsőtestén látszott hogy rendszeresen edzi valahol a közeli edzőteremben, mert általában egy sporttáskával láttam. Most sem tudtam levenni a tekintetem csinos arcáról, aztán felsóhajtottam. Mit akarsz tőle öreglány, hiszen majdnem a fiad lehetne - gondoltam magamban. Bár nagyon szívesen a mellemre húztam volna.
Elképzeltem milyen csinos lányok vehetik körül. És hogyan szerethetik. De szívesen megnéztem volna meztelenül. A pólón át lehetett látni domború mellizmait, karcsú derekát. És elkövettem a nagy hibát. Nem tudott a szemem betelni a látványával mindenről és mindenkiről elfeledkezve bámultam és a hajszás nap után. Elképzeltem, hogy a karjai között milyen jó lenne elbújni a világ elől és akkor rám nézett. Meghűlt bennem a vér. És nézett. Nézte a fáradt arcomat, ami lassan lángolni kezdett. Először egy kis meglepődést láttam rajta, majd lassan elmosolyodott. Soha ilyen szép mosolyt még nem láttam. Kedves volt és nagyon emberi. Szinte simogatott. Megroggyantak a térdeim. Közben a villamos beérkezett és gyorsan igyekeztem felszállni. Örült vagy - mondtam magamnak. Lebuktál. Miért kellett olyan feltűnően bámulni. Már meg is fogadtam, hogy soha többé nem láthatom. Az arcom még mindig lángolt és csak lassan csillapodott bennem a remegés. Alig lehetett megmozdulni. Óvatosan körül néztem és megkönnyebbülten állapítottam meg, hogy nem látom. Biztos másik ajtónál szállt fel. De a gondolatain egyre csak visszatértek hozzá. És akkor valami egészen különleges illatot éreztem. Arra gondoltam, ha a Szürke dezodort használna ez illene hozzá legjobban. És akkor éreztem, hogy egy kéz egészen finoman a csípőmhöz ér és végigsimítja.
Talán csak véletlen volt, de be kell vallanom jólesett. Önkénytelenül felsóhajtottam és akkor éreztem, hogy most már sokkal határozottabban ér a kéz hozzám, sőt elindult lassan simogatva lefelé. Nagyon jól esett és nem tudtam eldönteni, hogy tiltakozzak, vagy élvezzen az ismeretlen közeledését. Megálló következett és az utasok mozgása lehetővé tette, hogy megnézzem az ismeretlent. Ő volt. Olyan izgalom fogott el, hogy szinte rosszul lettem. Hozzám ért. Nem lehetett véletlen. Határozottan engem simogatott meg. Néztük egymást. Kérdés volt a szemébe, hogy folytassa - e. Gyorsan elfordultam. Nem. Ez egy őrültség. Itt a villamoson, de hiszen nem lehet itt semmi és mégis alig vártam, hogy újra megérintsen. És a hátamon éreztem, hogy hozzám simul. Éreztem a combjait és a keze a derekamról a hasamra csúszott és finoman magához húzott. Az egész testét éreztem és azt is, hogy nedvesedek lenn és egyre jobban elhiszem, hogy akar engem és én is annyira kívántam, hogy magához szorítson. Érezni kellett neki a remegésem és ahogy megadóan nyomtam neki a fenekem. De kár volt, hogy az egyik kezemmel kapaszkodni kellett a másikban a táskám volt. Olyan szívesen megérintettem volna. Ha lenne szabad kezem - gondoltam, most hátranyúlnák és megmarkolnám az a kemény kerek fenekét. Behunytam a szemem és arra gondoltam milyen jó lenne ha megcsókolná a nyakamat. Ábrándozásomból a villamos bemondója hozott vissza, aki bemondta a következő megállót. A simogató kéz elengedett és én hátranéztem. Úristen! A Szürke leszálláshoz készült.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.75 pont (20 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 Andreas6 2018. 01. 29. hétfő 06:45
Nagyon tetszett! Folytatni kellene.
#5 vakon53 2016. 03. 31. csütörtök 12:42
Nagyon de nagyon jó!
#4 papi 2015. 11. 30. hétfő 16:28
Tetszik
#3 feherfabia 2015. 11. 22. vasárnap 06:21
egész jó!
#2 A57L 2013. 08. 22. csütörtök 04:43
Nem rossz.
#1 Törté-Net 2008. 05. 16. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?