A+ A-

Rabságban 1. rész

Fantázia egy rosszkedvü asszonyhiányos időszakból,
Gyengébb idegzetüek inkább a Népszava és M.Nemzet cikkeit tanulmányozzák tükrözve egyazon témáról vagy Ómolnár Milklós oknyomozó riportjait: Hogyan vesztette el Bea asszony a szüzességét, ill Anikó 120 C kosárméret felett kezdődik az élet.
Ajánlatos megbeszélni háziorvosával ha már nem kell vizitdíjjat fizetni és kérje ki gyógyszerésze véleményétl egy benzinkút shop-jábam.
Illuzio - mint egy élhetőbb ország...
Már napok óta figyeltük a haverokkal, ahogy keresztüllibeg a téren. A nagy hársfa alatt üldögéltünk és füttyögtünk neki. Mindig pólóban volt és szerette a miniszoknyát. Mi is szerettük, ahogyan öltözködött, főleg akkor, amikor hidegebb reggeleken csúcsosodó kis mellbimbói majdnem átszúrtak az anyagot. Karlos dobta be, hogy haza kellene vinni és eljátszadozni vele. Élénken helyeseltünk és tervezgettük, hogy mi mindent csinálunk vele. Egészen más szemmel nézegettük; a rákövetkező napokban. El is osztottuk, hogy milyen sorrendben fektetjük Róbert ragaszkodott hozzá, hogy ő legyen az első, mert övé volt a kocsi, amivel el akartuk hurcolni. Egyetlen egy dologban nem tudtunk megállapodni: mi legyen a kicsikével, ha már ráuntunk. Karlos azt javasolta, hogy rabszolgáztassuk. Értetlenül néztünk rá, végül megmagyarázta.
Csinálunk neki egy ketrecet, abban tarthatnánk - mondta széles vigyorral. - mosna ránk, főzne meg ilyesmik.
Karlos is jónak találta a ketrec ötletet és kiegészítette azzal, hogy el is adhatnánk pasiknak.
Csinálnánk róla fotókat meg egy videó-felvételt. Be tudnánk mutatni, hogy mi mindent tud - egészítette ki Karlos ötletét -, és lenne, mondjuk ötezer forint egy ára. Dőlne a pénz.
Ezen aztán jócskán elvitatkozgattunk, de dűlőre nem jutottunk az ügyben. A tervezgetésből aztán cselekvés lett az egyik reggelre. A sarokra álltunk be, amerre inni szokott. Róbert a volánnál ücsörgött, Karlos mellette, én meg Pietroval a kocsi mellett ácsorogtam. Figyeltük, ahogy átvág a téren és közeledik. Elég csípős reggel volt, messziről is jól lehetett látni a hegyesedő pólóját. Úgy tettünk, mintha nem is rá figyelnénk. Abban a pillanatban, amikor mellénk ért Pietro megragadta a karját és berántotta a hátsó ülésre. Még löktem rajta egyet, és már be is tapasztottuk a száját egy előkészített ragasztószalag darabbal. annyira meglepődött, hogy szinte bénultan tűrte, amíg szigetelőszalaggal átkötjük hátrafeszített kezét. Lenyomtuk magunk elé a kocsi fenekére és megfenyegettük, hogy vágjuk a torkát, ha ugrálni mer. Róbert normál tempóban vezetett, nehogy valami kószáló rendőrkocsi felfigyeljen ránk, így majdnem háromnegyed órába telt, amíg megérkeztünk a hétvégi házukba. Kétszintes kőház volt, dugottan, magányosan állt, egy kis tó partján, direkt szerencse volt, hogy a garázsból egyesen fel lehetett jutni az emeletre, és nem kellet birkózni a kis csajszival az épült előtt. Amint Karlos becsukta mögöttünk a garázsajtót, kirángattuk a kocsifenékről és feltuszkoltuk az emeletre. Jól elgémberedhetett a lába, mert meg is tántorodott néhányszor. A nappali közepére állítottuk. A villanyt fel kellett kapcsolni, mert a behajtott spaletták miatt szinte teljes volt a sötétség. Combközépig érő szoknyácska volt rajta, meg egy póló, ami ráfeszült a mellecskéire. Apró termetű, törékeny teremtés volt, de mindene a helyén, ami nekünk kellett. Nézegettük, aztán letéptük a szájáról a ragasztószalagot.
- Mit akartok? - ez volt az első kérdése.
- Fogd be a pofád, és figyelj! - szólalt meg Róbert. - Ha visítozni mersz, akkor szarrá verünk, aztán elásunk a kertben. Itt hiába is kiabálnál, úgyse hallaná meg senki. A közelben nem lakik egy lélek sem. Nem vagyunk mi rossz fiúk, de tudunk szigorúak is lenni. Ha mindent megteszel, és beleadsz apait, anyait, akkor pár nap múlva simán hazamehetsz. Majd kitalálunk neked valami jó mesét, hogy merre voltál. És most, a válasz a kérdésedre: meg akarunk baszni. Valamennyien és nem is egyszer. Ez az, amit akarunk. Választhatsz abban is, hogy leszaggassuk rólad a ruhát vagy levetkőzöl magad. Azt is eldöntheted, hogy erőszak legyen-e, megkötözzünk, vagy tényleg bedobod a habtestedet. Az viszont igaz: ha tiltakozol, akkor innen nem mész ki élve. No mondjad! Hogy döntöttél?!
Ágnes
- Jó leszek, csak ne bántsatok - hadartam rémülten. Az erőszaknak már a puszta gondolatától is kivert a hideg veríték. Még a hangos, durva szavak is arculcsapásként értek. A karomban érzett fájdalom is, ami másnak meg sem kottyanna, nekem elviselhetetlennek tűnik.
- Ezt már szeretem, vigyorodott el az, akit a többiek Róbertnak szólítottak, és akinek minduntalan homlokába hullottak barna tincsei. - Nemcsak szép vagy, hanem okos is. Akkor vetkőzz! - adta ki a parancsot és kényelmesen elhelyezkedett egy széken. A társai is követték példáját. Egyszerre négy szempár szegeződött rám, én pedig bénultan álltam.
- Vetkőzz már, nem hallod!? - zökkentett kii Róbert kiáltása a révületemből. Megijedtem, mert talpra szökkent. Azonnal lekaptam magamról a pólót, aztán magam elé tartottam. Unalmas a műsor szívi - emelkedett fel Karlos - ha nem dobod fel mi aztán teszünk róla, hogy jól szórakozzunk.
Kitépte a kezemből a pólót, és a földre dobta. Én keresztbe font karjaimmal takargattam ál melleimet. A tekintetükből láttam, hogy jobb, ha nem húzom az időt. (A szoknyám következett.) Mindkét kezemmel hátranyúltam, hogy kigombolhassam, ettől aztán láthatóvá vált, amit eddig rejtegettem.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.9 pont (20 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 papi 2014. 03. 27. csütörtök 08:54
nem rossz
#1 Törté-Net 2008. 05. 6. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?