A+ A-

Átváltozás

Robinak hívnak és 15 éves voltam, amikor a szüleim elváltak, és mivel anyám egyfolytában dolgozott a nagyi nevelt fel. Mint minden nagymama ő is szeretett kényeztetni, ami nagyon jól jött, amikor zsebpénzt kértem tőle de rettenetesen tudott idegesíteni a folytonos aggódásával. Rettenetesen félt attól, hogy megfázok és például engem még akkor is kabáttal küldött a suliba, amikor a többiek már rég pólóban szaladgáltak. Az egyik télen elromlott a suli fűtése és mi három napig didereghetünk a padokban. A nagyi "hogy fel ne fázzak" rámerőltette egyik harisnyanadrágját. Borzasztóan szégyelltem magam egész nap, attól féltem, hogy a többiek megtudják és kinevetnek. Kis idő után azonban megszoktam és valamilyen furcsa érzés kapott el reggelenként, amikor felhúztam. Az is megtörtént, hogy otthon is harisnyában mászkáltam. Ilyenkor meztelenre vetkőztem, felhúztam a harisnyát, végigfeküdtem az ágyon is, elkezdtem simogatni magam. A combjaimmal kezdtem, a mellbimbóimat folytattam, és a farkammal fejeztem be. Imádtam tapintását a puha harisnyán keresztül, hogy egyre keményebb és nagyobb lesz, hogy aztán illatos spermával terítse be a combomat és hasamat.
A nyári vakációban anyám megint egyedül ment el nyaralni a főnökével és én egy hétig egyedül maradtam, mert a nagyi kapott egy beutalót egy gyógyfürdőbe. Ellátott egy sor haszontalan tanáccsal, telepakolta a hűtőt kajával és miután a szomszéd gondjaira bízott egy érzelmes és cuppanós búcsú után kiment az állomásra. Egy hét mennyország gondoltam. Kikerestem a szekrényből a kedvenc harisnyámat, egy csodálatos fekete selyemharisnyát, amit a nagyi még lány korában viselhetett, és szép emlékei fűződhettek hozzá, mert sajnálta eldobni, felvettem becsuktam a szemem és elkezdtem maszturbálni. Hirtelen valaki megfogta a lábam: - Mit csinálsz kisfiam?
Imre bácsi volt, a szomszéd, aki átjött megnézni, hogy vagyok. Megpróbáltam magamra húzni a takarót de nem engedte, tovább simogatta a combomat és mosolygott közben.
- Nagymamád tud róla, mit csinálsz a harisnyájával?
- Nem, dehogy. Kérlek, ne mond el neki.
- Nem fogom - válaszolta.
Simogató keze elérte a farkamat, mely rögtön magához tért. Éreztem, hogy már nem bírom sokáig, annyira izgató volt, ahogy ott ült mellettem egy szál rövidnadrágban és fogja a farkamat. Elélveztem.
- Most szépen lenyalod az ujjaimat. Ízlik az íze?
- Nagyon.
- Az unokám nálam felejtette pár ruháját. Nem szeretnéd felvenni őket? Akarsz a kislányom lenni?
Egy pillanatra megdöbbentett a gondolat - mi lesz belőlem, ha mások is megtudják, mit csinálok? Megijedtem. Imre bácsi látta rajtam, hogy nem tudok dönteni, megfogta a kezem és magához húzott: - Ne félj, ez a mi titkunk marad - mondta és megpuszilta a számat. Ahogy megéreztem az ajkait elöntött a forróság. - a tiéd vagyok - suttogtam.
Felvettem a fürdőköpenyemet és átmentünk hozzá. Szomszédunknak nagy ötszobás lakása volt, tele régi bútorokkal, hatalmas könyvszekrényekkel és festményekkel. A nagyi szerint Imre bácsi a rendszerváltás előtt a külügyben dolgozott és bejárta a fél világot. Pénze pedig állítólag annyi van, hogy nem tudja elkölteni, és a fürdőszobájában dugja el a lefolyócső mellé.
Átmentünk a hálószobájába, a szőnyeg alól előbányászott egy kulcsot és kinyitotta az ágy melletti szekrényt. Anyámnak, aki pedig állandóan vásárolt, sem volt annyi ruhája, mint Imre bácsinak.
- Tetszik?
- Nagyon Imre bácsi - válaszoltam
- Örülök neki - mosolyodott el - de mostantól szólíts csak Imrének, én meg Renátának foglak hívni.
Először egy csodálatos vörös színű csipkés tangát vettem fel, majd következett egy fekete bőrből készült miniszoknya és egy hasonló színű top, amely valamilyen puha anyaggal volt kitömve, mert úgy nézet ki mintha valódi melleim lennének. Ezután átmentünk a fürdőszobába, ahol a körmeimet és az arcomat vette kezelésbe - kihúzta a szemöldökömet, kifestette a szememet és csodás piros színű rúzs került a számra is. A pontot az i-re egy szőke paróka tette fel.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.66 pont (29 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 papi 2015. 07. 9. csütörtök 21:01
Nem rossz
#3 mackó2009 2012. 11. 3. szombat 14:20
kicsit rövidre sikeredett
#2 gabo18 2008. 05. 20. kedd 13:52
Nagyon izgató, alig várom a folytatást!!!
#1 Törté-Net 2008. 04. 29. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?