Ismerősök találkozása

Ágival rettenetesen befaltunk előtte. Már rendesen rajtunk volt az üzekedés kórsága, de fenemód éhesek voltunk, azért ő bedobott a sütőbe négy szál hurkát, és mivel kicsit sós is volt, borzasztó sokat ittunk rá, , szódát, amit. Amikor lehánytuk a ruháinkat, hogy végre akasszunk egy rendeset, röhögve néztük egymás fényesre tömött, előre dülledő hasát, noha egyikünk sem volt kövér.
Annyira tele voltam, hogy ha lenéztem, a hasamtól – mint a kövér emberek szokták –, nem láttam a farkam, igaz még nem állt fel teljesen. Ágnes a fröccsöktől elbódult, hülyén röhögcsélt, azt mondta, úgy néz ki ezzel a nagy hassal, mintha fellottyantottam volna, ez pedig csak felizzította a hangulatot. Akasztott ember házában kötelet emlegetni! Majd lesz itt fellottyantás!
Eltámogattam a heverőig, mert valami sűrű nagyon útra készült belőlem, mint ősszel a madarak. Közben még meggusztáltam kemény és rajzos kis seggét, amelynek valamikor első pillantásra rabja lettem, és amelyet csakúgy nagyon szeretek a nőkön, mint a fiús kis apró melleket, melyek izgalom hatására úgy merednek ki a ruha finom anyaga alatt, mint őzbakocska fején az agancs. Helyére tereltem, elnyekkent a heverőn, még mindig nem volt egészen magánál, de ez cseppet sem jelenti, hogy akaratát ne tudta volna nyilvánítani, bár el lehetet játszani a gondolattal, milyen volna, ha egy elázott kis tyúk lenne, aki nem képes már a maga akaratát érvényesíteni, s akit most beterelnek az ágyra, hogy lekapják a lábáról. Elnyekkent a heverőn, párat szusszant, kihívóan mustrálgatta férfiúi ékességemet, mely ráirányult, mint kisnyúlra a puskacső, de most nem játszott fejőlányt, nem markolta meg, és nem irányította lába közé a sajtárba a sugarat, ami belőle kispriccel. Túlságosan szétesett ehhez. Sarkait rutinosan belevágta a heverőbe, mint diák korunkban, seggét sokat sejtetően, de gépiesen, ahogy sebességet vált az ember, megemelte, hogy letolhassa a bugyiját. Így szokták tűzkészültségbe helyezni a veszedelmes fegyvereket. Szétnyíltak lábának ollói, én ilyenkor megbűvölten meredek rá a látványra, bebámulva a csillogó résbe, melyben a boszorkánykonyha gonosz mérgei bugyborognak. Ennek már a látványa is veszedelmes. Kanember ennek bűvölő hatása alatt akár a fára is képes visszamenni, mutatis mutandis még nehezebben körülírható a veszély, ha a pőre szerszámot csupaszon be is lógatják ebbe a titokzatos főzetbe, amely aztán kiold belőle mindent, amit csak ki lehet oldani.